Töredékekből – világosan | Száraz Miklós György: Apám darabokban

Tóth Zsuzsanna |

Fikció? Tények? Valódi vagy kitalált doku­men­tu­mok? Furcsa puzzle Száraz Miklós György apa-regénye, tele szeretettel, fájdalommal, kere­séssel. Nevezhetnénk akár 56-os regénynek is, mivel eseményei főként e köré a dátum köré csopor­tosulnak, és új színekkel gazdagítják ismereteinket.

A középpontban két figura áll – az Apa: Száraz György, a 20. század Kossuth-díjas írója, drámaírója, aki széleskörű műveltségét, nem mellesleg, történelmi kényszerből, autodidakta módon szerezte, és az Anya: a munkásságával szintén jó nevet szerző orvos, dr. Marek Márta. Vagyis a regény elsősorban a rég halott szülőknek állít emléket. Az ő kitartó szerelmük története mentén rajzolódik ki előttünk családjaik életút-gobelinje – ám végül mégiscsak többet látunk: a mi huszadik századunkat, amelynél kevés szeszélyesebb és gyötrőbb század akadt, s kapunk némi idő- és térbeli kitekintést is, ahogy a családok gyökeréig ér az író.

Már nem először olvassuk, látjuk, hogy itt, a közép-kelet-európai színtér forgószínpadán nem egyszerű a létezés, s csak ritkán nevezhető idillinek, gondtalannak. Legalábbis a nagy átlag számára. Általában nem születnek itt hősnek az emberek, s még csak azok sem maradnak többnyire, amiknek születtek. Már az is öröm, ha valaki egyenesen tud állni a folyton változó szélirányoknak kitéve. Veszteségek, kitelepítések, megalkuvások, kényszerpályák, robbanó világok – háborúk és forradalmak a regény szereplőinek életében is akadnak. Ki tudná ezeket kikerülni? De ahogy másutt talán a történelem és a politika fősodrától el lehet kicsit távolodni, nálunk nemigen maradhat ki a viharból senki. Nem marad ki Száraz György sem, akinek személyisége, cselekedetei és hite egyáltalán nem egysíkú, és sikerei is akadnak – ami újabb felvetésekhez vezet. És még csak nem is az a leglényegesebb, hogy besúgó volt-e vagy sem. A szerzőt sem ez izgatja a legjobban (bár kibeszéletlen múltunk feszültségével telített jelenünkből nézve ez rendkívül fontos kérdés!); regénye inkább objektív játék az életdarabokkal, sikerül-e kiraknia szülei érvényes, részletgazdag élet-puzzle-ját belőle.

• Olvass bele!

A nem mindennapi szerkesztésnek köszönhetően – amely a naplórészletek, fennmaradt levelek, az ezekből konstruált leírások, jegyzőkönyvek és rendőrségi feljegyzések kissé szeszélyes időbeli váltogatásán alapul, s ehhez kapcsolódnak még az író személyes megjegyzései – nemcsak gazdag szövetű anyagot kapunk, de részeseivé kell válnunk az alkotás folyamatának is. Ahhoz ugyanis, hogy ezekből a darabokból tényleg egységes kép álljon össze, szükség van az olvasó dramaturgiai munkájára is. Miközben olykor a sodró lendületű események ragadják meg a figyelmet, többször akadnak meditatív pillanatok, mélyre ható kérdések, amelyeken muszáj elgondolkodnunk. Ezek is gazdagítják a regény sajátos stílusát.

„A tragédia mindig apró, emberi élményekben fogható meg – írja apám tizennyolc éves korában. – Lehet, hogy az ember általában jó, általában együttérző, mégsem általában érzi át a szenvedést. Mert a szenvedés általában nem érezhető át.”

Így aztán apró, mondhatni konkrét darabokból, valódi, egyedi élményekből épül fel a könyv. Az elénk rakott, néhol elmosódott, tépett szélű darabkákból kirajzolódnak, s egyre jobban megismerjük a szereplőket, mintegy barátaink lesznek. Abban a kavargó világban, ahol léteznek, mindennek dacára megbúvik szépség és boldogság is; sőt: kalandok, életerő, és persze ott a szerelem is. A változatos életutat bejáró Apa, a szenvedélyes és mély igazságérzettel megáldott Anya összetartozása példaértékű.

A végeredmény pedig, amit az olvasók kapnak, nos – az igazi, színtiszta, élvezetes irodalom.

Száraz Miklós György:
Apám darabokban
Scolar Kiadó, Budapest, 2016
448 oldal, teljes bolti ár 3950 Ft,
kedvezményes webshop ár 3160 Ft
ISBN 978 963 244 6134

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Szerelmes regény? Történelmi mű? Kém­történet? Doku­men­tum­kötet? Család­regény? Egy nemzedék szembenézése a múlttal? Mindez együtt – lebilincselően, ahogy azt már Száraz Miklós Györgytől megszokhattuk.

S mégis kicsit szívszaggatóbban a megszokottnál, hiszen a szerző saját szüleinek szerelmét, családjuk meghurcoltatását, édesapja életének kalandos fordulatait írta meg. Közben megelevenítve a háború előtti és utáni éveket, a kádári rezsim korszakát, a határokkal, börtönévekkel, kényszerű emigrálásokkal szétszakított családok sorsát – és e nehéz sorsok mögötti emberséget.