Vannak könyvek, amelyek túlmutatnak önmagukon. Fontosabbak annál, pontosabban: fontosabb témát boncolgatnak annál, semhogy önmagukban értékelendők lennének. A Veszettek ilyen. Olyan könyv, aminek olvasásakor meg kell próbálnunk eltekinteni attól, hogy nem tökéletes, mert fontosabb a gondolat, mint a papírra vetett szó: ez a regény el akar mondani valamit.
Valami fontosról beszél, a 2010-es évek rögvalóságáról, a vidéki nihilről, a kisvárosok elveszettségéről, sok millió honfitársunk céltalanságáról, kilátástalanságáról. És a tehetetlen dühről, ami annyira elködösíti az agyakat, hogy már nem látjuk a fától az erdőt. Az irodalomnak feladata is van: olykor lámpásként kell megvilágítania a bajokat, azok gyökerét és következményeit. Nem véletlen, hogy könyveket tiltottak be a diktatúrák a huszadik századig világszerte. A nácik örömünnepet ültek a könyvégetések felett, a jelenkori elnyomók pedig „csak” megszabják, hogy mi a javallott/támogatott/leforgatható szöveg.
A Goda Krisztina által rendezett, ún. gárda-filmként aposztrofált alkotás (ami jelenleg bukásra áll a mozikban) alapjául szolgáló regény egyszerűen nem bukhat bele a belőle készült film sikertelenségébe! Nem, mert akkor elengedünk a fülünk mellett egy újabb, vészcsengőként berregő könyvet, megmutatjuk, hogy arrogánsabbak vagyunk annál, semhogy leereszkedjünk az általunk, a magyar társadalom és a mindenkori magyar kormányok által közösen teremtett, jelenvaló mocsok szintjére. A szintre, ahol a mi és az ők kétségbeesetten, erőszakkal próbál elkülönülni, vagy legalábbis megpróbálják szétválasztani ezeket. A helyzet több mint kétségbeejtő, a forgatókönyv pedig, feleim: benne van a könyvben. Amit magunk körül látunk, „nagyban”, az országos politikában, azt kottázta le a szerző egy sohasem-volt kisváros sorsában. Szikár mondatokkal, feszes szerkesztéssel, férfiasan, izzadság- és lábszagú posvánnyal. Rohad az egész, szinte büdös. Ez a mi kis vidéki, lepattant Amerikai história X-ünk…
Nem kényelmes könyv. Szúr, mint a kavics a cipődben.
Benne van ebben minden: a kisstílű gengszterek, az országos szemetekké nőtt üzletemberek érdekkörei, a helyi és a magasabb szintű politika összefonódása, a háttéralkuk, amik soha nem kerülnek napvilágra, de igazzá teszik a mondást, miszerint a zavarosban lehet a legjobban halászni.
Olvasó, nem fordul ki a gyomrod, hogy használni próbálnak? Hogy kihasználnak mindent és mindenkit: a legjobban téged? Hogy kriminalizálják az áldozatokat, de végső soron mindenki áldozat? A telepi cigány azért, mert évtizedek óta nem kapott lehetőséget az emberi életre, s mindennek híján belefásult, és megpróbál az egyetlen módon boldogulni, ahogy még tud. A szerencsétlen, jövőkép nélküli, ostoba tekintetű, egyszerű, menetelő, félkatonai, informális szerveződésekbe verődött fiatal (vagy kevésbé fiatal) azért, mert vele ugyanúgy nem törődik senki: ő az eszköz a háttérjátékosok sakktábláján. Te pedig azért vagy áldozat, mert úgy alakítják a sakkjátszmát, hogy elhiszed: egyfelől létezik ez a kibékíthetetlen, már-már genetikus ellentét, az ők és a mi kettőse, miközben az egész csak a szavazatodról szól. De minimum arról, hogy befogd a szád és fordítsd el a fejed, amíg körülötted újraosztják az országodat, és ellopják a pénzedet.
A legnagyobb tragédia mindebben az, hogy nincsen ők és mi. Csak mi vagyunk. Mi, akik ezt hagyjuk. Hagyjuk a szalonfasisztákat besétálni a főbejáraton, mert éppen megfésülködtek, mert kiskutyával és gyerekkel mosolyognak a plakátokról. Ma még.
Az írás teljes terjedelemben elolvasható a Booklány szereti… oldalon
Czető Bernát László: Veszettek
Athenaeum Kiadó, Budapest, 2015
232 oldal, teljes bolti ár 2990 Ft
ISBN 978 963 293 4792
* * * * * *
A könyv kiadói fülszövege
Pongrácbánya egy álmos kisváros valahol Magyarországon. Tűz üt ki a művelődési ház épületében, az elkövetők helyi fiatalok. Erre az isten háta mögötti településre helyezik át Ács János rendőr századost. Határozott elképzelésekkel érkezik, célja: megszüntetni a városban uralkodó káoszt.
Karizmatikus férfi, aki az addig csak kallódó fiatalokból egyfajta polgárőrséget szervez. A csapat módszerei nem aratnak osztatlan tetszést.
Milyen következményekkel járhat, ha a még könnyen befolyásolható fiatalok egy olyan vezető mögé sorakozhatnak, aki hatalommal ruházza fel őket? Ez a hatalom vajon képes családokat szétszakítani? Egy egész közösséget félelemmel átitatni? Hol a határ? Hol az igazság?
Czető Bernát László műve fikció. De a mai magyar valóság tükröződik benne.















Posted on 2015.10.31. Szerző: olvassbele
0