Családi galéria Budán | Holokauszt-kiállítás a Galéria Léniában

Posted on 2014. április 7. hétfő Szerző:

0


Kádár Kata

Kádár Kata

Péter Zsuzsanna |

A Széher úton, a kórházzal szemben található a Galéria Lénia, Túry Mária és Kádár György festőművész-házaspár egykori lakásának mű­ter­me. A lakás – falain az ott élt és alkotott művészek munkáival – ma egyfajta emlék­mú­zeum, az emeleten található műterem pedig időről időre képzőművészeti kiállításoknak ad otthont. A galéria életre hívója, a kiállítások szervezője és rendezője a házaspár szintén képzőművész lánya, Kádár Katalin.

Édesanyám, aki tizennyolc évvel volt fiatalabb apámnál, 1992-ben hunyt el. Édesapám pont tíz évvel élte túl. Ebben a tíz évben a munkába menekült, teljesen begubózott, és éjjel-nappal festett. Amikor ő is elment, itt maradt a ház lakó nélkül, két művész pályájának gazdag élet­művével, amit apám értékes gyűjteménye egészí­tett ki. Ő hosszú év­ti­ze­deken át tanított a Képző­művészeti Főiskolán, sok olyan növendéke volt, akikből neves művészek lettek, és akik egy-egy munkájukkal ajándékozták meg mesterüket. Nem volt könnyű feladat ezt a hatalmas anyagot feldolgozni, el is tartott néhány évig a rendszerezés. Az első kiállítást 2005-ben kettejük emlékére, az ő munkáikból állítottam össze. Nagy volt az érdeklődés, már a megnyitóra is sokan eljöttek, és utána is sok látogatót fogadhattam. Egy idő után persze elfogytak az érdeklődők. Akkor gondoltam arra, hogy időről időre új kiállítást kellene rendezni.

Csak a szülők életművét kívánta bemutatni?
Eleinte igen. Tematikus kiállításokat rendeztem műveikből, vagy egy-egy műfajt jártam körül. Később apám gyűjteményét is szerettem volna megmutatni, ebből született 2009-ben a 100 év – 100 név című tárlat, amelyet kortárs munkákból válogattam, többek között Barcsay Jenő, Borsos Miklós, El Kazovszkij, Gross Arnold, Gyulai Líviusz, Kass János, Kondor Béla, Szőnyi István, Würtz Ádám és sokan mások műveiből. Művészkollégáimnak is szerettem volna helyet és lehetőséget nyújtani pályájuk egy-egy szakaszának bemutatásra, így kortárs képzőművészeti kiállításokkal is kezdtem foglalkozni. Ezek olyan jól sikerültek, hogy elhatároztam, csatlakozom országos kulturális rendezvényekhez, a Tavaszi Fesztiválhoz, az Ars Sacra programsorozathoz, a Múzeumok Éjszakájához – ilyenkor a kiállítás mellé zenei programot is szoktam kínálni.

Saját munkáit nem állítja ki?
2011-ben volt egy kerek évforduló, akkor egyszer saját magamnak rendeztem kiállítást.

Egy magyar orvos öngyilkossága

Egy magyar orvos öngyilkossága

Nagy munka lehet egy galéria üze­mel­te­tése.
Valóban az: először is ki kell találni, hogy mi legyen, majd elkezdeni szervezni, pályázni, szállítani, felrakni. Amikor készülök a kiál­lí­tásra, a férjem segít felrakni az anyagot, a fiam pedig a fotózásban, internetes megje­le­nésben, a meghívók, kiadványok kataló­gu­sok elkészítésében nyújt segítséget. A Nem­zeti Kulturális Alap, a II. kerületi önkor­mányzat és a Civil Alap 2014 támogatása nagyon sokat számít, ezek nélkül nem jöhet­nének létre a kiállítások. Sokat jelentett, hogy a férjem kiépítette a képakasztó rend­szert, valamint rendszeresen finanszírozza a megnyitók büféit.

A most látható Ahol a fény is sötét volt című kiállítás édesapja lágerrajzait mutatja be.
A holokauszt 70. évfordulója adott apropót a rajzok kiállításra. A teljes anyag – ponto­sab­ban annak reprodukciója – most először lát­ható Magyarországon. Apám két részletben rajzolta meg a táborokban átélt rettenetes élményeit. Az első 57 rajz közvetlenül a háború után született. Még a buchenwaldi tábor-kórházban – amikor 35 kilóra soványodva se járni, se beszélni nem tudott – kezdett el rajzolni. Ezt egészítette ki később, a nyolcvanas években újabb 16 rajzzal. Az első sorozatot 1946 februárjában Budapesten, a Bibliotheca Officinában láthatta a közönség. Később azonban nem volt érdeklődés, a holokausztról nem esett sok szó. Apámnak ez nagyon fájt, és talán ezért is döntött úgy, hogy eleget téve az amerikai Vanderbilt University kérésének, a képeket az egyetemnek adja. A rajzokat az egyetem minden évben egyszer kiállítja, egyébként pedig ez egy utazó-kiállítás, az anyag bejárta az Egyesült Államokat, és most úgy tűnik, hogy a Washingtoni Holokauszt Múzeum állandó kiállításának része lesz.

Mesélt otthon az édesapja azokról az átélt borzalmakról, amiket rajzban örökített meg?
Nem, mindent magába fojtott, de felejteni nem tudott. Anyám mondta, hogy minden éjszaka lázálmok gyötörték. Tudni kell, hogy én késői gyerek voltam, apám első felesége és az egész családja elpusztult a holokausztban. Az elszenvedett tragédiák után engem mindentől meg akart kímélni. Felnőtt voltam már, amikor erről szó esett kettőnk között. Apámat többször is meghívták Amerikába, Nashville-be képeinek kiállítása kapcsán. Mindig anyám kísérte őt ezekre az utakra, de az utolsó alkalommal – anyám betegsége miatt – én utaztam. Az ottani televízió riportot készített apámmal. Én kint várakoztam, amikor a fiatal tolmács lány egyszer csak zokogva kirohant: nem bírta tovább fordítani a szörnyűségeket. Ott láttam először ezeket a rajzokat. Döbbenetes hatású, szinte feldolgozhatatlan élmény volt.

GaleriaLenia 043-550

Milyen kiállításra készül legközelebb?
Ismét szeretnék csatlakozni a Múzeumok Éjszakája programsorozathoz egy derűsebb témájú kiállítással. A szüleim a hatvanas években nagyon szép monotípiákat készítettek, azokat állítanám ki, a megnyitóra pedig azt a Meszecsinka nevű zenekart hívnám meg, akik a mostani kiállítás megnyitón is játszottak – gyönyörű zenei aláfestést adva a tárlathoz.

A Budai Polgár 2014/6. számában megjelent interjú szerkesztett változata

* * * *

Ahol a fény is sötét volt – Kádár György lágerrajzai.
Kádár György (1912–2002) festőművész, Kossuth- és Munkácsy-díjas, kiváló és érdemes művész 1944. június 15-től 1945. május 24-ig öt lágert járt meg. A számára közel egy évig tartó rémálom állomásai láthatók rajzain, a pokoli vagonúttól, a szelektáláson át a gázkamrák mindenkit elpusztító gyomráig. Kádár szénrajzaiból képet kaphatunk a barakkok félelmetes és nyomasztó hangulatáról, az értelmetlen munkavégzés embertelen körülményeiről, a kínzások és gyilkolások legválogatottabb módszereiről. A rajzokat néhány mondatos magyarázó szöveg egészíti ki. Innen tudhatjuk, hogy a hitleri ipar a holttestek minden részét felhasználta, a levágott haj például a textilipar számára adott alapanyagot, vagy hogy az agyonvert embereket ásókra támasztva állították ki a többiek „okulására”. Kádár megrázó és döbbenetes rajzain a haláltáborok mindennapjait örökítette meg – saját vallomása szerint: „szárazon, a valós tényekre koncentrálva, a valóságot tükröző élethűséggel, mementóként, hogy a borzalmak soha ne ismétlődhessenek meg.”

Fotók: Markovits Miklós

Az Ahol a fény is sötét volt című kiállítás április 8-ig látható a Galéria Léniában (1021 Budapest, Széher út 74.) kedden 16–20 óráig, szombaton 14–18 óráig, illetve előzetes bejelentkezéssel a 0620-911-8121 vagy 0630-330-1340 telefonszámokon.
A kiállítás április 16-tól június 29-ig a Holokauszt Emlékközpontban (1094 Budapest, Páva utca 39.) lesz kiállítva.