Iceberg Slim: Strici voltam (részlet)

Csak 18 éven felülieknek!

A vendégek felemelkedtek szaténpárnáikról és bőr­fote­leik­ből, és rajzani kezdtek a Kalóz pultja körül.

A tejeskávé ribanc odajött hozzám, és mélyen beha­jolt az orrom előtt. A combja belső oldalán feketéllet­tek a vénák. Elnyíló szeméremajkai között vörös volt a hűs, mint a nyers bifsztek. A jobb arcfelét késvágás csú­fította el. Lilás heg hú­zó­dott a járomcsontjától egészen az eltorzult szája sar­káig. A tetejébe himlőhelyes krá­terek borították a képét. Egy gyöngyház nyelű bicska is megcsillant a dekoltázsában. Szürke szeme révülten forgott. Alaposan bekávézhatott.

Óvatosnak kellett lennem, nem csinálhattam hülye­séget, ezért inkább csak bazsalyogtam rá. Sweet fixírozott minket. Meg­vetően csóválta a fejét. Talán azt várta, hogy szájon vágjam, és a saját halefjával belezzem ki a ribancot?

– Mutasd csak a fekete mambát, picinyem! – paran­csolta a kurva.

– Nem mutogatom magam idegen ribancoknak – próbáltam visszaverni a támadást. – Van saját kurvám, aki leápolja a farkamat.

– Sose hallottál még rólam, nigger? – kérdezte fe­nyegetően. – Én vagyok a Detroiti Vörös Cora, vörös, mint a vér, a tolvaj ribanc, aki kétszer ölt. Azt mond­tam, kapd elő a lompost, hallod? Szólíts Corának, ha jót akarsz! Egyetlen kurvád van, mi, te csicska? Egy há­tán heverésző fapicsával az éhhalál vár rád. Térj észre, nigger. Neked egy tolvaj kurva kell.

Szerencsémre ekkor tévedt oda egy drabális luvnya. Egyik kezében fecskendőt, a másikban kis csomagot tartott, és hátulról megbökte Corát a térdével.

– Megyek, tolok egy kis cuccot. Velem tartasz, ri­banc? – kérdezte. – Ezzel a girnyó niggerrel később is eljátszadozhatsz.

Cora elriszált az elefánttestű kurvával. Kanalat és egy pohár vizet vételeztek a bárban. Sweetre néztem, de ő ridegen bámult vissza rám.

Túl meredek ez a hely nekem, itt nem tudom meg­védeni magamat – gondoltam. – Az olyan fiatal, érzé­keny kurvák, mint a törpe, a tenyeremből esznek, de az ordas öreg ribancokhoz még fel kell nőnöm. Muszáj megmaradnom Sweet mellett, márpedig ha megint balfaszkodni lát, hamar kiteszi a szűrömet.

Két órát ücsörögtem tágra nyílt szemmel a sarokban. Megnyúlt füllel hallgattam a bennfentesek csevegését. Lenyűgözött, hogy a legnagyobb mágusokat figyelhe­tem. Minden apró kis közjáték kifinomult ravaszságot sugallt.

A Vörös Cora továbbra sem szállt le rólam. Folyton ki­mászkált a teraszra, és noha szinte zombi volt már a he­rointól, mindig odamondogatott, amikor eljött előttem. Tényleg nagyon kíváncsi lehetett a szerszámomra.

Időközben belibegett Sweet néhány kurvája. Egyikü­ket se láttam a Roostban, amikor először összefutot­tunk. Finom friss húsnak tűnt mind. Volt köztük egy különösen gyönyörű, tejeskávé bőrű lány. Nem lehetett több tizenhét évesnél.

Egy behemót fekete New York-i strici meg éppen az­zal hencegett, mennyire edzésben tartja a bohócot. Há­rom kurváját hozta el a tag, és ő volt az egyike annak a három vendégnek, akik nem szúrták magukat. Szip­pantott egy kis kokót, és ledöntött pár koktélt, de ennyi. Most is pohárral a kezében ácsorgott Sweet és Top kanapéja előtt.

– Én mondom, Sweet, nincs az a kurva, aki el tudná durrantani a puskámat, ha én nem akarom – dicseke­dett. – Ha szivattyú van neki a muffjába építve, akkor se. Éntőlem oboa tanszakos diplomája lehet a ribancnak, belőlem nem facsar ki egy cseppet se az akaratom ellen. Enyém a legkeményebb husáng ezen a világon. Bárkivel fogadok egy százasba!

– Ugyan már, töki – legyintett Sweet –, van egy kis zsenge szukám, hat hónapja sincs, hogy beállt a me­lóba, de öt perc alatt kicsavarja a szottyadt bögyörődet. Csakhogy az én leckém többe kerül ám egy rongyos százasnál, töki. Ha velem akarsz fogadni, öt kilót szá­molj le Topnak – ha láttál már annyit egyáltalán!

A behemót kikapott egy köteg zsíros bankjegyet az oldalzsebéből, és teátrálisan öt szá­zast nyomott Top te­nyerébe. Válaszul Sweet egy kisebb bálányi százdollá­rost rán­ga­tott ki a szmokingjából, és ő is lehámozta be­lőle Topnak a maga tétjét. Állt a fo­gadás.

Sweet csettintett egyet, a gyönyörű tejeskávé bőrű lány pedig letérdelt az óriás elé, és a vendégsereg han­gos biztatása közepette becsülettel nekilátott a meló­nak. Kevesebb mint három perc alatt megnyerte a fo­gadást Sweetnek.

A behemót egy darabig némán, lehunyt szemmel áll­dogált. Bamba vigyor terült szét a képén. Az egyik kur­vája vihogni kezdett, mire ő visszakézből szájon vágta, majd elcammogott a bár felé.

Ez a buksza aztán tényleg meg tud élni a feje mun­kájából – gondoltam. – Pepper se volt piskóta, de en­nek a cipőjét se köthetné meg.

Felálltam, és sétálgatni kezdtem. Megkerültem a kí­nai paravánt, és benyitottam a mögötte megbúvó ajtón. Hosszú folyosóra értem, melyből három hálószoba is nyílt. Beléptem egy tükrökkel borított mosdóba. Ide is bőven befért volna egy franciaágy. Becsuktam az ajtót, de pechemre nem zártam be.

Odaléptem a vécékagylóhoz, és felhajtottam a desz­kát. Ebben a pillanatban viharzott be a Vörös Cora. Ádázul nyalta a szája szélét. Úgy lángolt a tekintete, mint egy transzba esett vudu boszorkánynak. Ma szü­letett bárány voltam hozzá képest. Egy kidekorált ké­pű, heroinnal telepumpált kétszeres gyilkos – ez még nekem is sok volt.

Ott álltam szemközt a halálos ribanccal. Próbáltam kiagyalni valami rafkót, de akkoriban még csak pár be­vezető oldalt ismertem a stricik „kézikönyvéből”. Ta­nácstalan voltam. Valami olyasmit nyüszögtem, hogy:

– Figyelj kislány, te még egy kanyit se kerestél ne­kem. Mi nem tartozunk össze.

Mintha szalmaszállal próbáltam volna elkergetni egy éhező leopárdot. Előrántotta a kést a mellei közül, és kipattintotta a villogó pengét. A másik kezével szét­szakította a sliccemet. A gombok zörögve gurultak szerte a padló kövén. Dörömbölt a ketyegőm, mint a légkalapács.

– Te pampogó cuki kis szarházi. Dehogyis vagy te strici. Most pedig jó fiú leszel, és adsz egy kis kóstolót, vagy miszlikbe aprítom a pöcsödet!

Behátráltam a fajansz mellett egészen a falig. Nyir­kos, lüktető tenyérrel támaszkodtam meg a csempén. Cora már a gatyámban matatott, amikor Sweet berob­bant az ajtón. Belemarkolt a nő hajába, és odébb rán­totta. Bősz támadóm felsikoltott fájdalmában. Sweet az ajtó felé lódította őt, majd hegyes orrú cipőjével célba vette a tekintélyes hátsóját, és átkozódva kirugdalta Corát a folyosóra.

– Kibaszott ribanc! – bömbölte. – A kis csíra az én emberem. Rajta ugyan nem fogsz élvezkedni. Sovány az neked, ribanc!

A magas sarkú cipők szaporán kopogtak a folyosó kövén, ahogy Cora elpucolt. Sweet rám meredt. Fekete arca most hamuszürkére vált a dühtől. Talán elfelejtet­te, hogy bennem nincs fehér vér? A fülemben csengett, mit mondott Top arról, hogy kikre veszélyes Sweet.

Lapos fekete orrát az enyémhez préselte. A számra fröcsögött a nyála, ahogy leüvöltötte a fejemet. A zakóm gallérját összeszorította a nyakamon akár az akasztófahurkot, és méterekre elrángatott a faltól.

– Húgyagyú kis köcsög! – ordította. – Tudod, miért mászott rád a ribanc?! Mert folyton vigyorogsz, mint akit baszni visznek! Mi olyan kurva vicces?! Hogy ver­jem ki belőled ezt a madártempót? Még én se tudok stri­cit csinálni belőled, ha ennyire puhapöcs vagy. Hányszor kell még elugatnom, ha jó strici akarsz lenni, hi­degnek kell lenned, mint a jég! Mint egy halott ribanc muffja! Kapiskálod, kis csíra nigger? Szóljál ám, ha in­kább ribancnak vagy buzinak érzed magadat, akkor ki­raklak a placcra, és hajthatsz nekem, öcsém! A szemem elé ne kerülj, amíg gatyába nem rázod magad, és le nem törlöd azt a balfasz vigyort a képedről.

Fordította: Pintér Ferenc

Iceberg Slim: Strici voltam
Európa Könyvkiadó, 2013

• Recenziónk: Az alvilágnak nincs romantikája