Jólesően ismerős borzongások | Robin Cook: Jótékony halál

Vincze Ádám

Az orvosi krimi szülőatyja az új könyvében sem nyújt mást, mint amit megszokhattunk tőle: képzeletben egy műtőasztal és egy boncterem közt rohangálva tövig rágjuk a körmünket, és ismét megtanulhatjuk az amerikai egészségbiztosítási rendszer visszásságait.

Aki annak idején olvasta Robin Cook világsikert hozó második regényét, a Kómát, az pontosan tudja, mit várhat a Jótékony haláltól. A főhős ezúttal Pia Grazdani, egy albán születésű világszép, fiatal orvostanhallgató nő, aki nemcsak vonzó külsejével, de kimagasló tehetségével is felkelti mind az egyetemi évfolyamtársai, mind a professzorok figyelmét. Az időnként antiszociálisan viselkedő Grazdaninak fiatal kora ellenére nem volt könnyű élete: először szemtanúja volt édesanyja halálának, majd apjától is elszakították, és élete nagy részét árvaházakban töltötte.

A történet elején Grazdani nehéz döntés előtt áll: folytassa-e belgyógyászati tanulmányait a New York-i Columbia University orvosi karán, vagy munkálkodjon inkább a tudományos fokozatán, és mondjon le arról, hogy Afrikában missziós orvosként teljesítsen szolgálatot.

A fiatal nő választása azért sem könnyű, mert kutatóként Amerika egyik legnagyobb koponyájával, a már Nobel-díjas dr. Tobias Rothmannal együtt dolgozhatna, aki forradalmian új módszerrel kísérletezik az őssejtkutatás terén. Ez gyakorlatilag rutinműtétté varázsolná a szervátültetéseket, így évente betegek ezreinek életét lehetne megmenteni: vele együtt pedig Grazdani is bevonulna a történelembe. A goromba pokrócként elhíresült professzorban Grazdani ráadásul egyre inkább az elveszett apafguráját véli megtalálni, hiszen ahogy neki, úgy Rothmannak sem volt könnyű az élete: saját maga Asperger szindrómában, egyfajta hiperaktivitással járó, figyelemzavaros betegségben szenved, illetve ő is árvaházban nevelkedett, csakúgy, mint a tehetséges medika.

Rothman forradalmi kutatásait – amelyek lényege, hogy a betegek saját sejtjeiből képes új szervet klónoztatni, ami bármikor beültethető, és mivel az alapanyag is a páciens testéből származik, nem fenyeget az a veszély sem, hogy a szervezet nem fogadja be – többen különösen rossz szemmel nézik. Köztük például egy olyan brókercég is, amelyik eddig abból csinált üzletet, hogy zömmel beteg emberek egészségbiztosítási kötvényeit vásárolta meg, általában mindössze a névérték tíz-tizenöt százalékáért. Üzleti modelljük arra alapszik, hogy noha a kialkudott vételár mellett a biztosítási díjat is nekik kell fizetniük, ha a kötvény tulajdonosa meghal – ezért vásárolták meg jobbára már nem teljesen egészséges emberek biztosítását –, a halál esetén fizetendő összeg is az ő markukat üti. Ennek a cégnek nyilvánvalóan nem jön valami jól, ha Rothman előáll a felfedezésével, hiszen hiába vették olcsón a kötvényeket, ha a professzor forradalmi szervátültetési módszere segítségével a tulajdonosaik tíz-húsz évvel tovább élnek a korábban saccoltnál. A biztosítási díjakat fizetniük kell, és a pénzük már egyébként is fogytán van. Valamit tehát tenniük kell.

Innentől kezdve aztán felgyorsulnak az események. Az egyik nap dr. Tobias Rothman és asszisztense váratlanul rosszul lesz, és a kórházba szállítás után nem sokkal mindketten meghalnak. A hivatalos diagnózis szalmonellamérgezés, amit az is alátámaszt, hogy Rothman egy, a világűrben kitenyésztett és ebből következően különösen agresszív szalmonellatenyészettel is dolgozott korábban. A megrendült Pia Grazdaninak viszont valami nem tetszik: előbb saját szakállára kezd nyomozni az ügyben, mely során annyiszor megszegi az egyetem szabályzatát, hogy a korábban mindenki által tisztelt eminensből gyakorlatilag páriává válik, egy lépésre a kicsapatástól. Ráadásul néhány marcona ismeretlen meg is fenyegeti: ha nem fejezi be a kutakodást, komoly baja eshet. A lány persze nem hagyja abba a vizsgálódást – közben eljut a szerző korábbi könyveiből is ismert kórboncnokpároshoz, Jack Stapletonhoz és Laurie Montgomeryhez is, akikkel többek közt a Vakság, a Ragály és a Halálcsapda oldalain találkozhattak már a magyar olvasók is –, a gengszterek meg tartják a szavukat. Egy este elrabolják, ám az igazi fordulat, miszerint mi köze van egy fiatal orvostanhallgatónak a maffiához, még csak ezek után jön.

Cook, leginkább az amerikai sorozatokra emlékeztető, sodró, pörgős történetmesélése most is elképesztően működik, a Jótékony halál pedig semmit sem engedett az eddig megszokott színvonalból. Ráadásul Amerikában már megjelent az új Cook-könyv, amely a Nano címet kapta, és abban tovább folytatódik Pia Grazdani története.

A Litvinyenko-­ügy

Az író a könyvben is megemlíti Alekszandr Litvinyenko nemzetközileg is nagy vihart kavart esetét. 2006-ban ölték meg, máig tisztázatlan körülmények között, de pont ugyanazzal a módszerrel, mint a Jótékony halál dr. Tobias Rothmanját. Az egykori orosz állambiztonsági tiszt 2006 novemberében hunyt el Londonban, kéthetes haláltusa után, a vizsgálatok pedig kiderítették, hogy hosszú ideig polóniummal mérgezték a férfit. Minden bizonnyal azért kellett meghalnia, mert több orosz oligarcha visszaéléseiről – többek közt Anna Politkovszkaja oknyomozó újságíró nagy port kavart meggyilkoltatásáról – is tudomása volt, és fennállt a veszély, hogy az információit nyilvánosságra hozza. A lehetőségek közt a politikai megrendelés is ott van. Litvinyenko halálával kapcsolatban számos összesküvés-elmélet látott napvilágot, de a gyilkosság elkövetőjét és megrendelőjét a mai napig nem sikerült azonosítani. A brit hatóságok szerint ugyan a Litvinyenko-gyilkosság nyomai egy másik oroszhoz, nevezetesen egy Andrej Konsztantinovics Lugovoj nevű üzletemberhez vezetnek, de a nyomozást végző orosz fél szerint Lugovoj ártatlan, és ezt azzal támasztották alá, hogy a kiadatását is megtagadták. Alekszandr Litvinyenko életét és halálát Hollywood is felkapta: a legfrissebb hírek szerint Johnny Depp főszereplésével film készül az egykori KGB-tiszt kalandos életéről.

A Könyvjelző magazin 2013. májusi számában megjelent cikk szerkesztett változata

Robin Cook: Jótékony halál
Alexandra Kiadó, 2013
464 oldal