Adèle élete a nyerő | Cannes, 2013

JVF

Talán megegyezhetünk abban, hogy megkérdő­jelez­he­tetlen filmtörténeti jelentőségű díj nincs a világon. Ahány seregszemle, ahány esztétikai, gaz­dasági, poli­ti­kai szempontrendszer, ahány zsűri és ahány év, annyi­féle döntés létezik. Bár az Oscar-díjkiosztó a legismertebb médiaesemény, mégis a mai napig talán a cannes-i filmfesztivál a leg­na­gyobb jelentőségű valamennyi rendezvény közül. Ott valóban kép­viselteti magát az egész világ éves film­termése.

Májusban tehát a rajongók, a szalmabeliek figyelme ide összpontosul, a filmvilág legmeghatá­ro­zóbb alkotói jellemzően éppen itt mutatják be legújabb munkáikat. Ennélfogva Cannes a filmforgalmazás következő egy évét meghatározó vásár is. Persze azért főszerepet kapnak a megjelent sztárok is, a különleges ruhaköltemények, a csillogó jachtok, a tökéletes mosolyok.

Idén május 15. és 26. között már hatvanhatodik alkalommal gyűlt össze a filmvilág apraja-nagyja a francia Riviérán. A fesztivált Baz Luhrmann F. S. Fitzgerald-adaptációja, A nagy Gatsby nyitotta meg, Leonardo di Caprióval a főszerepben.

A hivatalos versenyprogramban húsz produkció szerepelt. Steven Soderberg például az utolsónak szánt rendezését (Behind the Candelabra) hozta magával, Michael Douglasszel és Matt Damonnal a főszerepben. De többek között Roman Polanski (La Vénus à la Fourrure), Jim Jarmusch (Only Lovers Left Alive), Francois Ozon (Jeune & Jolie) is új filmmel jelentkezett. A legnagyobb várakozás talán Nicolas Winding Refn, a Drive rendezőjének Ryan Goslinggal közös új munkáját (Only God Forgives) előzte meg.

A versenyműveket vizsgáztató zsűri elnöki tisztségét idén az „mozi fenegyerekeinek” nevezett, új-holly­woodi generáció emblematikus alakja, Steven Spielberg töltötte be. A zsűriben továbbá helyet kapott Tarantino egyik kedvence, Nicole Kidman, az osztrák származású Christoph Waltz, a román rendező, Cristian Mungiu (4 hónap, 3 hét, 2 nap, Dombokon túl), a francia Daniel Auteuil, az indai film jelese, Vídya Balan, a japán dokumentumfilmes Kavasze Naomi és a Beszélnünk kell Kevinről skót rendezője, Lynne Ramsay.

A fesztivál fődíját, az Arany Pálmát a tunéziai-francia Abdellatif Kechiche háromórás alkotása, La vie d’Adèle (Adèle élete) kapta, amely egy leszbikus lány útkereséséről szól. A film díjazása – a megdöbbentően hosszú és nyílt szexjelenetek miatt – bátor döntés volt zsűri részéről. Mégsem volt meglepő a fődíj odaítélése, hiszen kivételesen természetes színészi játéka miatt a fesztivál egyik legnagyobb kedvence volt. A La vie d’Adèle a nemzetközi filmkritikus-szövetség (FIPRESCI) díját is elnyerte.

Idén a szokásoktól eltérően a díjat nem egyedül a film rendezője kapta, hanem vele együtt megosztva ítélték a két főszereplőnek, Léa Seydoux-nak és Adèle Exarchopoulosnak is. A fesztivál szabályai szerint ugyanis egy film csak egy díjat kaphat. A zsűri ezzel a gesztussal a főszereplők kivételes alakítását is elismerte.

Nagyon úgy néz ki, hogy Cannes szereti a Coen testvéreket. 1991-ben a Barton Finkért a legjobb rendezői díjat kapták, s ráadásként az Arany Pálmát is. 1996-ban a Fargo a legjobb rendezőnek járó elismerésben részesült, ugyanezt kapták 2001-ben Az ember, aki ott sem volt című munkájukért. Bár egyik legjobb alkotásuk, a Nem vénnek való vidék üres kézzel távozott a fesztiválról, idén a második legjelentősebb elismerést hozták el, a zsűri nagydíját.

A nosztalgikus és abszurd humorral teli Inside Llewyn Davis egy tehetséges és kompro­misszumokra képtelen, de kissé szerencsétlen és felelőtlen folkzenészről szól, a hatvanas évek New Yorkjából. A főszerepben Oscar Isaac látható.

A legjobb rendezőnek a mexikói Amat Escalantét választották, akinek filmje, a Heli a mexikói alvilág nyomasztó, lepusztult világában játszódik. A japán Kore-eda Hirokazu alkotása a Soshite chichi ni naru / Like Father, Like Son című a zsűri díját érdemelte ki. Megtudhatjuk belőle, vajon mihez kezd két család, amikor megtudják, hogy gyermekeiket születésükkor elcserélték a kórházban. A legjobb forgatókönyv díját a kínai Jia Zhangkének ítélték a Tian Zhu Ding című alkotásért.

A zsűri szerint az idei termés alapján a legjobb férfi színész Bruce Dern, aki Alexander Payne (Kerülőutak) Nebraskájában egy szenilis öregembert játszik. A férfi meg van győződve arról, hogy megnyert egy díjat, amiért Nebraskába kell utaznia. Az egyik fia rááll, hogy elviszi apját. A legjobb női alakítás díját Bérénice Bejo kapta a Le passé című filmjében nyújtott alakításáért. Asghar Farhadi (Nader és Simin – Az elválás története) filmje egy iráni férjétől válófélben levő, bonyolult családi problémákkal küzdő nőt mutat be.

A Rendezők Kéthete szekcióban vetített Ilo ilo rendezője, Anthony Chen a legjobb első filmnek járó Arany Kamera-díjat kapta. A legjobb rövidfilmnek járó Arany Pálmát a koreai Byoung-Gon Moon Safe című alkotása nyerte. A 37°4 S (rendező: Adriano Valerio) és a Hvalfjordur (rendező: Gudmundur Arnar Gudmundsson) című rövidfilmeket a zsűri különdíjban részesítette. A csádi Mahamat-Saleh Harounpedig a Grigrisért elnyerte Technikai-művészi Vulcain-díjat.

A dán rendező, Thomas Vinterberg vezette zsűri a kambodzsai Rithy Panh L’Image Manquante című alkotásának ítélték oda az Un certain regard szekció fődíját. A filmfőiskolások és egyetemisták kisfilmjeit bemutató Cinéfondation első díját az iráni Anahita Ghazvinizadeh munkája, a Neeedle kapta az ausztrál rendezőnő, Jane Campion által elnökölt grémiumtól.

A fesztivál magyar résztvevője Nagy Dénes volt, akinek Lágy eső című filmje meghívást kapott a Rendezők Kéthete elnevezésű programba. A 28 perces rövidfilm Tar Sándor azonos című novellája alapján készült, amely 2004-ben jelent meg Az alku című kötetben. A magyarországi faluban játszódó szerelmi balladában egy árva fiú beleszeret a falu legszebb lányába, de miután közeledési kísérletei rendre kudarcot vallanak, szerelme szeme láttára felvágja az ereit.

Források: origo.hu, http://www.festival-cannes.fr/en.html