A sors (és a trilógia) bevégeztetett | Pauline Gedge: A fáraó embere

Írta: Zemen Annamária

A Kétszer Született és A Látó folytatásaként és egyben lezárásaként íródott meg a trilógia utolsó kötete. Az első regényben megismerkedhetünk a kis Hui történetével, akivel különös dolgok történnek: a Halottak Birodalmából visszatérve különleges képességek birtokába jut. Képes lesz gyógyítani és a jövőbe látni. A folytatásban a fáraó szolgálatába áll, hatalmas vagyonra tesz szert és befolyása egyre nő.

A fáraó embere Hui történetének továbbszövése. A híres Látót a királyi udvarba kéreti a gyönyörű Mutemwia királynő és a még csak tizenkét éves uralkodó, Amenhotep. A fáraó teljhatalommal ruházza fel, és páratlan feladattal bízza meg. Thot könyvének jelentését kell megfejtenie, és azt is tudni akarja, milyen jövőt szánnak neki az istenek. A Látó, legnagyobb megdöbbenésére, királynőként egy olyan asszonyt lát Amenhotep oldalán, aki egyébként a legkevésbé sem jöhetne számításba. A jóslat nem tévedhet, a Birodalmat csak úgy lehet évszázadokon keresztül fenntartani, ha az igazságosság és az egyensúly elveinek megtartásával feltétlenül elfogadják az istenek akaratát. Teje tehát menthetetlenül királynő lesz.

De mi is a Huira bízott feladat? Thot könyve összefoglalja az világmindenség legnagyobb titkait, egyúttal irányt mutat az embereknek, miként fejlődhetnek tovább. Leírja még a jövőben bekövetkező katasztrófákat, közöttük a világvégét is, és hogy ezzel kapcsolatban mit tegyen a Föld népe. A könyvet azonban elrejtették, hogy amikor eljön az ideje, olyasvalaki találja meg, aki érdemes rá, és egész biztosan nem fogja elherdálni a tudást, hanem a szebb jövő érdeké­ben használja fel. (A Thot könyvének létezését máig vitatják a kutatók.)

Hui felelőssége tehát óriási: a világ egyik legrejtélyesebb írását kell megfejtenie, és helyes döntéseket hoznia Egyiptom sorsa és jövője érdekében. Ugyanakkor természetesen ő maga is vágyik a könyvben rejlő tudásra. Hui egész eddigi életét az istenek szeszélyei irányították, önmagát, személyes vágyait feláldozta a tudás, a hatalom és a hosszú élet megszerzése végett. Élete alkonyán azonban neki is szembe kell nézni a halállal, és a múlt csillogása kissé elhalványítja a jelent. Mégsem hazudtolja meg önmagát, kitart elvei és meggyőződése mellett, hiszen küldetése van. Drámai vízióban jelenik meg előtte jövő, amelyben még a hittagadás is felmerül. Épp ezért kimondhatatlanul fontos, hogy a rejtélyes mű, Thot utolsó tekercsének titka föltáruljon előtte.

Az ókori Egyiptom története már önmagában is izgalmas és magával ragadó, nem véletlen, hogy Pauline Gedge sokadik regényét szentelte neki. Az írónő a téma iránti szerelemmel képes rejtelmes, misztikus regénnyé gyúrni a szobrokról és domborművekről ismert szereplők életútját. Buja, sokfelé ágazó folyondárhoz hasonlóan lepik el az oldalakat az egzotikumokkal színesített leírások, az áradó érzelmek és érzések, a találós kérdések, rejtvények, az ópium sugallta látomások, a fáraó udvarának ünnepei és élvezetei.

Nagy hangsúlyt kap a történetben a miszticizmus, az egyiptomi vallás. Időnként ezek az elemek mintha túl is terhelnék, de idővel a töredékek a kirakós játék mozaikköveiként illeszkednek helyükre, és minden részlet értelmet nyer.

A főszereplő nagyon összetett karakter, teli kétségekkel, vágyakkal, hibákkal, gyarlóságokkal. Nagyon is emberi, noha természetfölötti erőnek van birtokában. A vágyak, az érzelmek, az erkölcs, az értelem, az elismerés szálaiból font hálóban vergődik. Gedge bravúrosan irányítja az olvasót, hogy ő mondjon ítéletet a fáraó emberéről. Annak ellenére, hogy a befejezést az fantáziánkra bízza, a trilógia lezárásával Hui élettörténete markáns keretet kapott írójától.

Pauline Gedge takarékosan bánik az elképzelt elemekkel, és ez csak fokozza a mesemondás erejét. A fantázia beleolvad a történelembe, a két elem egymásba kapaszkodik, az ősi és hatalmas Egyiptom szereplőit az olvasói képzelőerő teszi valóságossá.

A prózai leírások stílusa könnyed, élvezetes (fordító: Czibik Márta), a karakterek hitelesen hűek a korhoz (legalábbis ahogyan mi elképzeljük) és helyhez, a történetet nem teszik disszonánssá modern kifejezések vagy attitűdök.

Azoknak, akik szeretik az ókori történeteket, kihagyhatatlan ez a regény. A szövevényes kapcsolatok, az intrikák megértéséhez, a rengeteg szereplő beazonosításához persze segítség, ha az ember már ismeri az első két kötetet – de nem alapfeltétel. A fáraó embere önmagában is érthető olvasmány és szórakoztató időutazás.

Pauline Gedge: A fáraó embere
Gabo Könyvkiadó, 2011

»Pauline Gedge: A fáraó embere – megvásárolható a polc.hu webáruházban.«

• Fülszöveg
• Olvass bele!