Sammler fulladozott a szorongástól. A magas, sovány öregember a telefonba kapaszkodott, koncentrált, érezte, hogy arcára kiül a kétségbeesés. Hallgatott.
– Angela már elindult.
– Jövök én is.
– Jó. – Elya a legrövidebb szavakat választotta. – Nos, bácsi?
– Akkor a mielőbbi viszontlátásra.
– Viszlát, Sammler bácsi.
Sammler megkocogtatta az ablakot, igyekezett felhívni magára Shula figyelmét. A hajbókoló virágok között a lány feltűnően fehér volt. Az ő kis Primaverája. A fején sötétvörös kendő. Mindig volt valami a fején, vékony szálú haja nyomasztotta. Talán épp ezt a természetes dússágot, a növekedést, a burjánzást imádta a virágokban. Ahogy elnézte a szélben jobbra-balra hajlongó, tátott szájú, szőke nárciszok között, az volt az érzése, hogy a lánya szerelmes. A válla eséséből, narancsszínű szája szögletéből arra következtetett, hogy máris készen áll a viszonzatlan epekedésre. Dr. Lal nem az ő embere; annak a férfinak a fejét, a szakállát sohasem fogja a két melle közé szorítani. Az emberek ritkán vágynak arra, ami elérhető – és ez kegyetlenség. Kinyitotta a franciaablakot.
– Hol van a menetrend? – kérdezte.
– Nem találom. A Gruner család nem jár vonattal. Emillel amúgy is gyorsabban jutsz fel New Yorkba. A kórházba megy.
– Remélem, nem kell megvárnia Wallace-t a repülőtéren. Éppen ma.
– Miért nevezted Lalt fekete szőrpamacsnak?
– Remélem, nem érdekel.
– Miért ne érdekelne?
– Mert egyáltalán nem való hozzád, és nem is egyeznék bele.
– Nem egyeznél bele?
– Nem, nem. Nem férjnek való.
– Azért, mert keleti? Pont neked lennének előítéleteid? Ugyan, papa.
– Semmi bajom a keletiekkel. Az egzotikus házasságoknak is vannak előnyeik. Évekbe telhet, mire rájössz, hogy a férjed seggfej, főleg ha egyfolytában trágárságokat vágtok egymás fejéhez. De a tudósok rossz férjek. Tizenhat órát is eltöltenek egy laboratóriumban, kutatásokba mélyülten. Elhanyagolna. Megbántana. Nem adnám áldásom.
– Akkor se, ha szeretem?
– Eisenről is azt hitted, hogy szereted.
– Ő nem szeretett engem. Nem eléggé ahhoz, hogy megbocsássa a katolikus hátteremet. És vele semmit se tudtam megbeszélni. Szexuális értelemben meg durva volt. Ilyesmiről nem beszéltem neked, papa. De roppant közönséges és aljas volt. És itt van New Yorkban. Ha a közelembe jön, leszúrom.
– Elképesztesz, Shula. Komolyan mondod, hogy képes lennél kést döfni Eisenbe?
– Vagy villát. Gyakran sajnálom, hogy hagytam, hogy megverjen, és nem védekeztem. Nagyon megvert, tennem kellett volna valamit.
– Annál fontosabb, hogy a jövőben ne kövess el hasonló hibát. Nekem pedig az a dolgom, hogy megvédjelek ezektől a kudarcoktól, ha előre látom őket. Egy apának ez a dolga.
– De mi van akkor, ha szeretem dr. Lalt? És én ismertem meg előbb.
– A versengés… gyatra indíték. Shula, nekünk vigyáznunk kell egymásra. Ahogy te figyelemmel követed a H. G. Wellsszel kapcsolatos munkámat, úgy nekem is törődnöm kell a boldogságoddal. Margotte nem annyira érzékeny, mint te. Ha egy olyan ember, mint dr. Lal, lélekben hetekig távol van, az neki föl se tűnne. Emlékszel, hogyan beszélt vele Ussher?
– Mintha azt mondta volna neki, hogy pofa be.
– Azt.
– Ha velem úgy bánt volna a férjem, én bizony nem viseltem volna el.
– Erről van szó. A tudományos kutatómunkát végző férfiak Wells szerint is gyatra férjek.
– Ez nem igaz!
– Márpedig én emlékszem, hogy ezt mondta. Wallace valóban tud légi felvételeket készíteni?
– Annyi mindenhez ért. Mi a véleményed az üzleti terveiről?
– Neki nincsenek tervei. Hóbortjai vannak, ötletrohamai. Persze nem ő az első eszelős, aki pénzt csinál. És az elgondolásában van valami tetszetős, hogy növénynevekkel foglalkozik… Nos, némely növénynek valóban gyönyörű neve van. Itt van például a Gazania pavonia.
– A Gazania pavonia gyönyörű. Gyere már ki a napra egy kicsit sütkérezni. Sokkal jobban érzem magam, ha figyelsz rám. És örülök, hogy belátod, miattad hoztam el azt a holdas cuccot. Nem hagyod abba a kutatást, ugye? Vétek lenne. Az a küldetésed, hogy megírd ezt a Wells-könyvet, ami biztos, hogy mestermű lesz. Valami rettenetes történik, ha nem teszed meg. Tragédia. Érzem idebenn.
– Talán megpróbálom.
– Muszáj.
– Megpróbálok időt szakítani rá.
– Semmi mással nem lenne szabad foglalkoznod. Csak az alkotással.
A szantálfa illatú Mr. Sammler úgy döntött, hogy a kertben várja meg Emilt. Talán a napon hamarabb elillan a szappanszag. Nem volt kedve az ónixmosdóhoz. Túl szűk.
– Hozd ki a kávédat.
– Boldogan, Shula. – A lány kezébe nyomta a csészéjét, és kilépett a gyepre. – A cipőm még mindig vizes a tegnap esti kalandtól.
Fekete lé, fehér fény, zöld gyep, meleg, puha, élettől duzzadó talaj. A gyepen részecskék fénylő tömege, fű alá temetett ártatlanság, és ebből a párából, ahol csak a nap elérte, felvillant a spektrum: mint repülőgépből az éjszakai városok vagy a világok galaktikus spermája.
– Tessék. Ülj le. Vedd le a cipődet. Még megfázol. Megszárítom a sütőben. – Letérdelt, és lehúzta apja lábáról a cipőt. – Hogy is bújhattál bele egyáltalán? Tüdőgyulladást akarsz kapni?
– Emil visszajön, vagy megvárja azt az eszelőst?
– Nem tudom. Miért hívod folyton eszelősnek? Miért eszelős Wallace?
Egy eszelősnek hogyan magyarázza meg, mi az, hogy eszelős? És ő maga talán a normalitás mintaképe? Egészen biztosan nem. Ez a családja – ő meg a Sammlerük. Egy tőről fakadnak.
– Mert elárasztotta a házat? – kérdezte Shula.
– Mert elárasztotta a házat. Mert most odafenn röpköd a fényképezőgépeivel.
– Pénzt keresett. Ebben nincsen semmi eszelős, vagy igen?
– Honnan tudsz a pénzről?
– Ő mondta. Azt hiszi, egy vagyon van itt eldugva. Szerinted?
– Fogalmam sincs. De Wallace-ból kinézem, hogy csak kitalálta az egészet… Ali baba, Kidd kapitány vagy Tom Sawyer kincskereső fantáziavilága.
– De azt mondja… nem viccelek… hogy egy vagyon van elrejtve a házban. És nincs nyugta, amíg meg nem találja. Nem utálatos dolog, hogy Elya…
– Hogy meghal anélkül, hogy elárulná, hol van?
– Igen.
Shula kissé elröstellte magát most, hogy egyértelművé vált, mire gondol.
– Az ő dolga. Elya úgy cselekszik, ahogy kedve tartja. Gondolom, Wallace megkért, hogy segíts megkeresni az eldugott pénzt.
– Igen.
– És mit ígért? Jutalmat?
– Igen.
– Nem akarom, hogy beleártsd magad, Shula. Maradj ki belőle.
Fordító: Dezsényi Katalin












Posted on 2012.08.30. Szerző: olvassbele
0