Írta: Jeges-Varga Ferenc
Ez a Haas csuda egy pofa. Jogosan kérdezheted: Hát most már megint mi történt? Mindjárt megmondom. Az csak az egyik dolog, hogy hat köteten keresztül táncol az idegeiden, mert nem köti az orrodra, ki a titokzatos mesélője. Az meg egy másik, hogy mikor felfedi a fecsegő elbeszélő kilétét, még mindig nem igazán tudjuk, kiről van szó. Az pedig már tényleg a pofátlanság határa, hogy mindezek után egy jól irányzott lövéssel kioltja az életét.
Vége. Nem csak a szövegelőnek fellegzett be, de ugye vele együtt a Brennernek is kampec. Mert nincs, aki meséljen róla. Gondolnád te! De olyan nincs, hogy nem olvashatunk újabb regényt az osztrák szerző tollából, Brennerről. Emlékezz! Egyszer már sikerült a Bobby Ewingot is újjáéleszteni. „Hé! Nagyon nincsen rendben, hogy kicsináljátok a kedvenc főszereplőnket!” – tiltakoztak a felháborodott rajongók a sorozat alkotóinál. S aláírásokat gyűjtöttek kedvencük rehabilitációja érdekében. Látom rajtad, azt kérded, hogy jön ide a Dallas. Azért ha jobban belegondolsz, jó a példa. Én sem tudok meglenni a Brenner nélkül, te sem. Akkoriban ezer és ezer háztartásbeli női szív dobbant egyszerre a sármos farmer iránt. Valószínűleg az egykori zsaru eltűnése nem mozgósítaná ennyire a magyar társadalmat, de azért kár lenne veszni hagyni. Szóval a Bobby egy kvázi hasonlat.
Ez a derék író huszárvágással oldja fel élet és halál dilemmáját. „A nagymamám mindig is azt mondta: ha egyszer meghalsz, a szádat majd külön kell agyonütni” – így kezdi a regényét. Tiszta sor: ez a mesélő még azután is képes dumálni, hogy jobb létre szenderült. (Miért, mire számítottál?) Persze kellett vagy hat év Wolf Haasnak, amíg kiókumlálta a folytatás lehetőségét. A hazai kiadónak azonban elég volt fél esztendő is. Látod, erre mondom én, hogy a gyorsaság nem minden. A könyvkiadás területén néha talán jobb is, ha türelmesen kivársz. Mert akkor később nem kell olyan sokat várnod a sorozat következő részére.
De azért az mégiscsak érdekes. A Brenner volt már minden: mindenekelőtt rendőr, aztán mentős, később magánnyomozó. Legutóbb azonban annyira megcsömörlött a nyomozói pályájától, hogy kimondottan polgári hivatást vállalt. Arra azonban nem gondolt, hogy a bűn bárhol utolérheti az embert.
Mindjárt elején egy kicsit beeteti a Haas az olvasóját. Persze csak akkor, ha nem olvasod el a fülszöveget. Mert figyelj! A Brennert nem is úgy hívják, ahogy eddig. Elolvasol vagy hatvan oldalt a könyvből, és sehol a Brenner. Már majdnem felteszed magadnak a kérdést: na jó, de hol van a Brenner? Rá kell jönnöd, hogy végig a szemed előtt volt, csak éppen nem vetted észre.
Meg kell mondjam, hogy megértsd: a Brenner egy építési nagyvállalkozó sofőrje, aki örökösen ingázik Bécs, Kitzbühel és München között. Tiszta nyugdíjas meló, az embernek csak el kell jutnia A-ból B-be, és semmi agyalás. A dolog szépségét pedig az adja, hogy elsősorban nem is a cégvezetőt kell furikáznia a Brennernek, hanem annak kétéves lányát, a Helenát. Ettől neked is kicsit naposabb lenne az élet árnyékos oldala.
Ám mit ad isten? A lány kámforrá válik egy benzinkútnál, miközben az ex-zsaru fizetni akar a tankolás után. Elsőre azt gondolnád, gyerekrablás. De senki sem jelentkezik a váltságdíjért. És nem lelhető fel egyetlen valamirevaló nyom sem, ami segíthetne a hatóságoknak. Senki sem tudhatja, mi állhat a lány eltűnésének hátterében. A Brennernek már megint nyomozót kell játszania, akármennyire is utálja a szituációt. Mert a malőr miatt elveszti a remek állást, de ami ennél is fontosabb: maga a Helena. Ő szereti a lányt ugyanis a legjobban. Persze szigorúan csak a szülei után. És egyet ne felejts: ha te elhagysz egy parkoló autóban egy gyermeket, komolyan szembe kell nézned a lelkiismereteddel. Nem lennék tehát a Brenner helyében, te se, igaz?
Ez talán nem hangzik szépen, de a Haas egy nem normális fazon. Ahhoz hozzászokhattál már, hogy sokféle elmebaj és bűncselekmény létezik a világban, na de ki hallott már olyat, hogy gyakorlatilag a nagy semmiből nagyon durva dolgok jönnek elő. Mondok neked valamit: láncreakció. A Haas nagyon jól világít rá arra, hogy ahol sok elhallgatott titok lappang, ahol kétes ügyek mennek a háttérben, ott elég csak elkiáltanod magad: eltűnt egy gyerek! – a dominósor dőlni kezd.
Az összképet sok furcsaság színesíti. Adott egy abortuszklinika, ahol a páciensek a nem várt terhüktől szabadulhatnak meg. Aztán van a klinikaellenes idealista, aki a fenyegetéstől sem riad vissza, csak hogy végleg bezárattassa. Fontos szerepe van a Práterbe tervezett építészeti megaberuházásnak, amiben sok mindenki érdekelt. Találkozhatunk egy dél-tiroli nővel is, aki nem szereti a tejet, valamint eljuthatunk egy jugó diszkóba is. De ne feledkezzünk meg a sterilizációra váró zsaruról sem, aki már négy helyre is fizet gyerektartást. Vagy Jimmy Hendrixről sem, aki folyamatosan ott duruzsol a Brenner fülébe. És pöcegödör is van …
Na, de hogy illik ebbe a képbe a Jóisten? Na figyelj! Alapjáratban a Föld forog, a világegyetem nyugis. És igazat kell adnom a Haasnak, amikor azt mondja, abban hogy valaki kínok között hal meg, vagy éppen fájdalom nélkül békésen elszenderül, nincs különbség. „Mindezeket a világegyetem annyira leszarja, hogy el sem tudod képzelni.” Még mindig nem érted ugye? A Jóisten megkeveri a lapokat, mert megteheti. Éles helyzetben derül ki, valójában milyen ember vagy. És itt jön be a lelkiismeret kérdése is. Kvázi: te magad ítélsz magad fölött. Rajtad múlik, hogy mindennek a végén milyen fényben látod a Jóistent. Ahogy a Haas mondja: „A beismerés az elismerésből ered”.
A tyúk és a tojás esetét pedig még nem is említettem. Nem biztos ugyanis, hogy az a bűncselekmény, ami beindítja az események folyamatát. Egy tanulság azonban mindenképp van. Sose hagyjál gyereket egyedül az autóban. Még akkor sem, ha csak beugrasz tankolni meg tábla csokoládékat válogatni.
Wolf Haas
Meg kell mondjam, hogy mindezt Haas zseniálisan tálalja. Biztosan emlékszel még arra, amikor először beleolvastál az első ilyen sárga-fekete színű könyvbe. Tedd a kezedet a szívedre! Elsőre te is megütköztél a regény nyelvezetén, ugye? Nem voltál hozzászokva, hogy valaki úgy meséljen el egy történetet, hogy folyamatosan eltereli a figyelmedet. Tudniillik a Haas mesélője folyamatosan lyukat beszél a hasadba. Erről is, meg arról is eszébe jut valami. Újabb és újabb mellékhajtásokat nyit a sztoriban. Eleinte még rászólnál, hogy „légy szíves térj rá a lényegre, és hagyd másra a mellékpályákat!”. De egyet elárulok neked, olvasó: amint már itt is felfedezhetted, a Brenner sztorik stílusa fülbemászóan ragadós. E recenzió írója sem tud (és, igazság szerint, nem is akar) a hatása alól kikerülni.
Mert jobb, ha tudod, Haas regényeinek veleje az elpusztíthatatlan mesélő szövegelésében van. Enélkül Brenner sem lenne az a Brenner, és mi sem falnánk olyan mohón Wolf Haas sorait. Természetesen a magyar olvasónak Bán Zoltán András nagyszerű fordítása dukál.
Wolf Haas: A Brenner és a Jóisten
Scolar Kiadó, Budapest, 2012
»Wolf Haas: A Brenner és a Jóisten – megvásárolható a polc.hu webáruházban.«
Olvass bele 
Posted on 2012.07.26. Szerző: olvassbele
0