Emlékmű egy szerelemnek | Orhan Pamuk: Az ártatlanság múzeuma

Írta: Jeges-Varga Ferenc

Orhan Pamuk legújabb regénye egy megnyíló múzeumnak reflektorfényt kínáló reklámanyag, amennyiben komolyan vesszük az író könyvének utolsó oldalain írott szavait. Az ártatlanság múzeuma egy szerelem történetének állít emléket.

A gazdag családból származó Kemal a párizsi egyetemet is megjárt Sibellel készül házasságra lépni. Az eljegyzés előtti hónapokban azonban a fiatal férfi mély, szenvedélyes szerelmi viszonyba keveredik a nálánál is fiatalabb és rangban is alacsonyabb körökben mozgó, távoli rokon Füsunnal. Kemal az üresen álló családi lakban, a „Könyörület házá”-ban egészen más életet kezd élni, mint amire családja és a társadalom színe előtt jegyet váltott. A helyzet tarthatatlanságát mindinkább felfogni képtelen Kemal végül szem elől veszti Füsunt, miközben – bármennyire is tiszteli – Sibellel sem képes együtt élni.

Sibel – végtelen türelme végességét felismerve – maga választja az eljegyzés Törökországban megalázónak számító felbontását, Kemal pedig Füsun nyomába ered. Mire rátalál, a lány már férjhez ment. A gyötrő szerelem viszont nem ereszti a lány bűvköréből a fiatal férfit, aki – mint jó rokon – nyolc éven keresztül folyamatosan látogatja a lányt és családját. Kemal végül kiböjtöli Füsun szerelmét. A körülmények egy szebb és boldogabb jövő ígéretét sugallják, ám a lány nem tud megszabadulni a múlt terheitől, így a tragikus vég elkerülhetetlenné válik.

Kemal a lány halála után a fájdalmát az évek alatt összegyűjtött – szerelmi – tárgyak múzeummá rendezésével enyhíti. Pamuk, az író is így kerül képbe. A fiatal férfi az ismert írót kéri fel szerelme történetének megírására. Érdekes kérdés lehetne, hogy a mű keletkezéstörténetének mennyi a valóságalapja. De talán egyáltalán nem fontos, hogy válasz szülessen rá.

Az ártatlanság múzeumának története önmagában rossz, giccses melodrámára emlékezteti az embert, pont olyanra, mint amelynek főszerepét a könyvbéli Füsun szerette volna eljátszani. Pamuk tollából és – elsősorban – Kemal emlékeiből mégis egy élő, érzésekkel, emlékekkel teli szerelmi história, élettörténet, sőt ennél több: várostörténet bontakozik ki.

Az ártatlanság múzeuma ugyanis nem más, mint Isztambul regénye. A tárgyak, hangulatok, utcák, terek, kávéházak, séták, hangok, arcok, mozdulatok szövetéből a Boszporusz-parti világváros egykor volt arca domborodik ki. Ha a szerző múltjában támpontot keresünk, a legújabb könyv a Hó és az Isztambul összhangjának esszenciális teremtménye, amely szerencsésen távol tartja magát a Hó politikai vonulatától.

Pamuk az a Nobel-díjas, aki teljesen megérdemelten kapta meg a rangos kitüntetést. Az ártatlanság múzeuma – súlyos tömege által is tanúsítva – hatalmas irodalmi mű. Most már tényleg szeretnék egyszer eljutni Isztambulba, és szívesen felkutatnám Kemal múzeumát.

Adatok: A könyv fülszövege

Orhan Pamuk: Az ártatlanság múzeuma

Ulpius-ház Kiadó, 2010