Ahány arc, annyi félelem | Feldmár András: Szabadíts meg a Gonosztól!

Írta: Takács Máté

Barátunk: az internet. Feldmár Andrást nem kell bemutatni. Amellett, hogy kiváló és formabontó terapeuta, aktív kommunikátor is. Számtalan előadása volt már, ezek közül jó néhány kering barátunkon, az interneten. Most pedig előadásainak némelyikéből gondos szerkesztés után megjelent egy könyv, jól eltalált borítóval – a múltkorinál alaposabb korrektúrával –, Szabadíts meg a Gonosztól! címmel.

„Agyamban kopasz cenzor ül, minden szavamra ezer fül. Valaki helyettem gondolkodik. Valaki helyettem távozik. Nem nyerhetek, nem veszthetek. Ha nem leszek, hát nem leszek. Szabadíts meg a Gonosztól! Szabadíts meg a Gonosztól!” fohászkodott Menyhárt Jenő a nyolcvanas évek elején.

Feldmár szerint a Gonosz egy élő dolog, nem absztrahált jelenség. Kézzelfogható. Emberi. Ami pedig mellbevágó, az, hogy szerinte nem megváltoztatható. Nem lehet önátadással – ami nem más, mint a szeretet – meggyógyítani. Velejéig romlott. Ha egy gonosz ember ment terápiába hozzá, soha nem tudott mit kezdeni vele. Ugyanis a gonosz nem akar változtatni az életén. Nem is tudna.

Életében legalább egyszer mindenki találkozik a nagybetűs Gonosszal. Valóban. Hogy miképp kezeljük, leírja a könyv. Elmondja András. A saját példáját, és másokét is. Mindezt úgy, hogy szinte minden oldalon elakad a lélegzetem. Felismerések, aha-élmények gazdagítanak. Mint ismeretes, Feldmár formabontó hozzáállása a pszichoterápiához többek között abban nyilvánul meg, hogy nem hisz az elmebetegségben. A skizofréniában például. Nem hisz az anorexiában vagy a bulímiában sem – mint betegségben. Ugyanis ezek számára nem betegségek, mert adott esetben egy anorexiás ember nem-evéséhez egészen más út vezet, mint egy másikéhoz. Pusztán az ember életének történései határozzák meg ezt a tünetet, mely hosszú, akár évekig tartó terápiával felfejthető. Elfelejthető.

A felejtéshez pedig nem kell más, mint a jelenben levés. Ez elsőre könnyűnek hangzik, de vegyünk csak tíz lélegzetet, figyelve az orrunk hegyén áramló levegőre. Közben gondolatunkra. Hányszor kószált el? Hányszor jártunk közben a múltban? Hányszor képzeltük el a jövőt? Eközben nem voltunk jelen. Tehát nem éltük meg azt, ami van. András lerombolja az illúziókat. Megöli az ideálokat, hogy azok lehessünk, akik vagyunk. Nem pedig akik szeretnénk, de sohasem lehetünk.

Barátunk, András. Ő a megzavarodottak kalauza. Aki azért él, hogy kapott tudását ne annak hálálja meg, akitől kapta, hanem azzal hálálja meg, hogy tovább adja. Bódhiszattvaként tevékenykedik, önzetlenül, a csillagporból lett lényekért, az emberekért.
Ámen.

Olvass bele: Részletek a könyvből

Adatok: A könyv fülszövege

Feldmár András: Szabadíts meg a Gonosztól!

Jaffa Kiadó, 2011