Oly távol, oly közel – Feo Aladag: Az idegen (film)

Írta: Jeges-Varga Ferenc

Feo Aladag filmje, Az idegen napjaink multikulturális társadalmaira jellemző együttélési problémákat feszeget, bemutatva egy fiatal nő tragikus történetét, aki nem vágyott másra, mint hogy szeressék.

A 25 éves családanya, Umay Isztambul poros lakótelepén él férjével, Kemallal és ötéves kisfiával, Cemmel együtt. Umay boldogtalan, mert férje úgy tanítja hitvesi engedelmességre, hogy folyamatosan veri és megalázza. Amikor betelik a pohár, Umay a Boszporusz partjáról útnak indul Németország szívébe, hogy kiszabaduljon férje szorításából és visszaszökjön a biztonságot adó családi fészekhez, ahol szülein kívül három testvér várja őt.

Berlin és Isztambul, bár földrajzilag távol esik egyik a másiktól, mégis oly közel vannak egymáshoz. Umay családja kezdetben örömmel veszi a lány váratlanul tett látogatását, de örömük csak addig tart, amíg ki nem derül, Umay nemcsak, hogy férje nélkül indult el otthonából, de ura beleegyezése hiányában hagyta el Törökországot. A család a visszatérésre akarja rábírni a lányt, és amikor Kemalnak már nem kell a nő, a gyermeket akarják visszaszolgáltatni az apjának. Umaynak családjánál sem lesz maradása, így válik tökéletesen idegenné saját világában.

Umay munkát vállal egy étteremben, iskolába jár, megismerkedik egy német férfival. Élete akár a megfelelő mederbe is kerülhetne, élhetné az általa választott normális életet, de Umay képtelen teljesen felszámolni a gyökereit. Szétfeszíti saját társadalmi korlátait, miközben nem képes felmérni tettének valódi következményeit. Egyszerre szeretne független nővé válni, miközben családja szeretetét és figyelmét is kívánja. Nem veszi észre, hogy a kettő együtt teljességgel kivitelezhetetlen.

Umay úgy képzeli, hogy a vérszerinti kötelék erősebb, mint a társadalom tradicionális szabályai. A lány bízik abban, hogy idővel családja – maga mögött hagyva a társadalmi szégyenérzetet – megbékél az ő helyzetével, és végre helyreáll az általa elképzelt világrend. A család azonban erősebben kötődik a társadalmi szokásrendhez, mint az azt felrúgó lányhoz, így közeledését rendre elutasítják.

A nézőben egészen a film befejezéséig él a remény, hogy a család belátja helyzete tarthatatlanságát. Azonban nem reményeink szerint alakulnak a dolgok. Feo Aladag nem kegyelmez a dönteni képtelen Umaynak, elkerülhetetlenné válik a tragikus vég. A rendezőnő ugyanakkor olyannyira ügyesen csavarja meg a történet befejezését, hogy a néző először hisz egy csöndes, heppiendszerű lehetőségben, ezért még váratlanabbul éri a film kemény lezárása.

A film befejezésekor ugyanazzal az értetlenséggel tekintünk fel, ahogy Umay néz bátyjára. Hozzáállásunk teljesen természetes, hiszen Feo Aladag Umay szemén keresztül láttatja a történetet, és innen Európából mi sem tudunk másként gondolkodni.

Berlin egyes negyedei akár Isztambul utcái is lehetnének. Az ott lakók komoly, feszültséggel teli kulturális különbségek ütközéspontján élnek. Aki abból a társadalmi közegből ki akar lépni, amelyben született, kis túlzással csak úgy teheti meg azt, ha mindent feléget maga mögött. Persze, innen Magyarországról nehezen érthető Umay családjának és az egész török közösségnek a magatartása, ám nagy hiba lenne a távolból ítélkeznünk.

Ahogy Umay sem képes felülemelkedni a család és a független lét között feszülő ellentmondáson, úgy a család sem képes a lány iránti szeretet és a mindennapokhoz szükséges társadalmi megbecsülés igénye közötti ellentétet feloldani. A nagy teher alatt előbb-utóbb összeroppannak az egymásnak feszülő felek, pontosan ebben a pillanatban állítja meg Aladag a mozgóképet.

A határon túlról azonban már nem lehet visszalépni, a filmet lezáró tekintetekből éppen az az értetlenség sugárzik, ami bennünk nézőkben is megfogalmazódik. Tartósan egymás mellett, illetve együtt élni csak az egymás iránt tanúsított bizalom, megértés, tisztelet birtokában lehet. Ha pedig nem megy, el kell engedni a másik embert. A történet szereplői eljutnak arra a pontra, ahonnan ezt talán majd belátják.

Csak éppen nem mindegy, milyen sebeket ejtenek közben a másikon.

Feo Aladag: Az idegen (Die Fremde), 2010 – német film

Rendező: Feo Aladag
Forgatókönyvíró: Feo Aladag
Zeneszerző: Stéphane Moucha, Max Richter
Operatőr: Judith Kaufmann

A főbb szerepekben:

Sibel Kekilli (Umay)
Nizam Schiller (Cem)
Derya Alabora (Halyme)