Álmaink földje, Anglia | Marina Lewycka: Eperföldek

Írta: Kleyer Éva

Két rozoga lakókocsi áll egy dél-angliai eperfarmon, ahol szinte rabszolgaként dolgoznak Lewycka bevándorló antihősei. Hogy honnan keveredtek ide, egyre megy. Ami közös bennük: a szállás és egy álom. Az álom egy szebb, gazdagabb világról, mint amilyet maguk mögött hagytak.

Jola, a brigádvezető, Lengyelországban maradt Down-kóros kisfiának szeretne jobb életet és lehetőleg egy pótapukát, közben próbálja fenntartani a rendet és a szexuális harmóniát a munkások között. Az ájtatos Marta boszorkányos főzőtudományával teszi elviselhetőbbé az amúgy igen szegényes ellátást. »Kell, hogy legyen ebben egy dal« – ötlik fel minduntalan Tomaszban, a lengyel „énekes-költőben, aki tapasztalatot és ihletet gyűjteni jött , és csak gitárját és kínosan büdös lábát hozta magával.

A két ukrajnai: Andrij és az utolsóként érkező, szépséges Irina ugyan egyazon országból, mégis két külön világból érkezett: kulturális, politikai, intellektuális különbségek választják el őket egymástól. Két kínai lány képviseli a távoli Ázsiát, Emanuel pedig fekete Afrikát. Hozzájuk csatlakozik a Kutya, aki kutyaszemmel és -orral követi a néha megmagyarázhatatlan eseményeket.

Hamar kiderül, milyen naiv elképzelés, hogy nyugaton kolbászból van a kerítés, hogy minden angol férfi keménykalapos úriember, hogy minden angol nő hideg dáma egy Ferrariban, aki tüzes démonná változik egy ukrán fiú láttán.

Hőseink megadóan tűrik sorsukat, a megaláztatásokat, a kemény fizikai munkát, rácsodálkoznak arra az Angliára, ami nekik jutott: a végtelen lankás eperföldekre. Nem lázadnak körülményeik ellen, hiszen többnyire sokkal rosszabb viszonyok közül érkeztek. Kilátástalan sors elől menekültek egy elképzelt jobb életbe.

Már majdnem összetartó kis csapattá válik a rabszolgasereg, amikor megesik a baj. Az egyetlen „igazi” angol úriember, akivel kapcsolatuk volt, Mr. Leapish, a fukar gazda baleset áldozatává válik, így menniük kell.

A viszonylagos biztonságot elhagyva rácsodálkoznak a világra, amely teli van kelet-európai gengszterekkel, gazdasági menekültekkel, akik ugyanúgy a túlélésért küzdenek. Egy szörnyű csirketelepre keverednek. Aztán egy másik epertelepre. Végül szétválnak, a lengyelek hazatérnek, a két kínai lány is önállósítja magát.

Keserédes a zsenge afrikai fiú, Emanuel története, aki rég ide szakadt nővére után jött Angliába, s neki írja bájosan naiv leveleit. Egész családjuk az AIDS áldozata lett, a kisfiú egy katolikus árvaházban nőtt föl, ahol a történtek ellenére azt tanulta, hogy az óvszer Isten ellen való vétek. A kelet-európai fiúk világosítják föl, mire való, mitől és hogyan véd meg a kondom, hisz a fiú másra sem vágyik, mint egy igazi „közös ülésre”. Emanuel sorsa rendeződik, rátalál angol barátjára, és annak kissé ütődött családjára, amely befogadja.

A legkülönösebb Vitalij sorsa. A Dnyeszter melléki Moldova egy kisvárosából származó fiú korán szembesült a helyi farkastörvényekkel. Védelmi pénzek, fegyverek, gyilkosságok; apját és fivéreit a szeme láttára lövik agyon az utcán, anyja belehalt a bánatba, húgait angliai masszázsszalonba adták el. „Ha valaki olyan helyen nő föl, mint Tighina, nos, akkor abból nem lesz puhány alak.”

Vitalij számára csak ugródeszka volt az eperföldi munka. Négy hónappal később már drága öltönyben, a csuklóján Rolex órával, zsebében a legújabb Nokia telefonnal várja valamelyik gengszter-üzletfelét egy drága londoni étteremben. Nem tudja, de súlyos árat fizetve tapasztalja majd meg, hogy talmi a csillogás, a gengsztervilág pedig nem életbiztosítás.

Irina és Andrij Londonban egy étterembe szegődik aljamunkákra, s végül csak az ő sorsukat követjük. A csillogó nagyvárosban találkoznak először az igazi luxussal. Irinát, a kijevi értelmiségi család lányát, aki angolját jött tökéletesíteni, a csodás kirakatok szédítik meg, Andrij pedig, a bányászfiú az autócsodáktól veszti el a fejét. A dolgok valódi jelentését azonban egy helyi fickótól tudják meg, aki a globalizáció ellen úgy visel harcot, hogy kivonul a társadalomból.

A két ukrán fiatal végül egymásra talál. De aztán aztán az együtt átélt, néha rémületes kalandok rádöbbentik őket, hogy még mindig több azonosság van kettőjükben, mint köztük és a vágyott álomvilág között. „Irina, egyazon ország két fele vagyunk. Meg kell tanulnunk szeretni egymást.”

Attól élvezetes ez a könyv, hogy amíg a maroknyi naiv gazdasági menekült mulatságos kalandjait követjük, szinte mindegyikőjük szemszögéből (még a kutyáéból is) bepillantunk egy olyan világba, ahol ember és állat embertelen (és állattalan) körülmények között, embertársai által kizsákmányolva és megalázva, meggyötörve próbál helytállni, ember maradni.

Az író, Marina Lewycka családja családja a háború után menekült el Ukrajnából, ő maga egy németországi menekülttáborban jött a világra, így tehát első kézből szerzett információk alapján számolhat be a menekültsorsról, jóllehet ma az angliai Sheffieldben él és a Hallam Egyetemen tanít. Sok olyan húsba vágó igazságot mond ki road movie-jába csomagolva, amit ez idáig kevesen mertek:

„Vitalij rájött, hogy becsületes munka csak az örök veszteseknek való, s hogy a ravasz, vén deresszakállúnak igaza volt (valószínűleg ezért is kellett elzárni azokat a veszélyes könyveket). Aki az elithez akar csatlakozni, annak meg kell tanulnia mások munkaerejét kihasználni, és hagyni, hogy mások tegyék gazdaggá őt. Learatni mások, a lúzerek munkájának gyümölcsét. Ez az egyetlen járható út.” Vagy „…a régi és az új világ közötti átmeneti idők elsöpörnek minden, addig működő, berögzült emberi kapcsolatot. A szilárd támpontok levegővé válnak, a szent dolgok meggyaláztatnak és az embernek szembe kell néznie valós lehetőségeivel és a másokhoz fűződő új kapcsolataival. Mert ebben az új világban csakis vetélytársak és örök vesztesek vannak. Na, meg persze nők.”

A bevándorlók eltérő kulturális körökből, különböző angoltudással érkeztek, de egyben ez a közös nyelvük is. A nyelvhasználat tökéletlensége játékosan jelenik meg Szabó Réka Eszter frappáns fordításában, mert nagyszerűen adja vissza a finom különbségeket. A rémisztő fordultok ellenére sodró, gyakran mulatságos a könyv – ugyanakkor el is gondolkodtat.

Adatok: A könyv fülszövege

Marina Lewycka: Eperföldek

Geopen Kiadó, 2010