Ami a lányregényekből kimaradt | Szőcs Henriette: Alteregó

Írta: Nyirán Ferenc

„Mert a nő teste olyan, mint a templom, amely alatt szennyvízcsatorna van, minthogy minden nő Éva, a pokol kapuja.” Tertullianusnak ezt a gondolatát választotta regénye, az Alteregó mottójául Szőcs Henriette, mintegy kijelölve ezzel a kalandos utat, melyen végigvezeti olvasóját.
Az 1919-ben, Angliában és a Közel-Keleten játszódó történet az örök kérdést veti fel: a nő és a férfi kapcsolatának soha nem fekete-fehér evidenciáját, a rejtélyek, titkok, kétségek bonyolult rendszerét.

A cselekmény két szálon fut. Egyfelől Ludvig Gray, a diplomata férj oldaláról látjuk az Egyiptomban eltűnt felesége felkutatására irányuló, politikai-diplomáciai fedőküldetésbe rejtett titkos akciót, a másik, árnyaltabb és igazibb valóságot a feleségnek, Lizzynek a levelei jelentik, melyeket naplószerűen ír nővéréhez, Claire-hez.

Sir Gray jó parti lett volna a londoni arisztokrácia bármely hölgytagjának, ám ő a tapasztalatlan, a férfiakról és a házaséletről mit sem tudó Lizzyt veszi nőül. S ahogy az gyakran lenni szokott, az addig udvarias, elbűvölő, készséges férfi a házasság napjaiban durva, erőszakos, a nőt nem társként, feleségként, hanem szexuális tárgyként használó és kihasználó hímmé válik.

Érthető, ha Lizzy traumaként éli meg a nászéjszakát és egész itáliai nászútjukat. A romantikára, szeretetre és szerelemre vágyó fiatalasszony magán tapasztalja meg a pőre nemiség tárgyiasulását. Amikor Ludvigot a Ferenc Ferdinánd meggyilkolását követő vészterhes napokban a külügyminisztérium hazarendeli, fellélegzik. „Nekem akkor kezdődtek a mézeshetek.” – írja nővérének.

Az ifjú pár Egyiptomban köt ki, ahol Lizzy szemtanúja lesz, amint férje a komornával bonyolít le egy gyors kalandot. Összeomlik, házassága romjain lassan alkoholistává lesz, elhanyagolt feleségként viszont felfedezi saját vágyait. Ebben a – nemcsak testileg – kiéhezett állapotban, egy sivatagi kirándulás alkalmával találkozik Omar El-Masri sejkkel, akinek hamarosan harmadik felesége lesz.

Jóllehet a nyugati civilizáció inkább elfogadja promiszkuitásban tobzódó férj életformáját, Ludvig nemcsak a környezetével, de lassacskán önmagával is elhiteti, hogy gyönge feleségét egy vad beduin törzsfőnök rabolta el és tartja fogságban. Nagyvilági és alvilági alakokkal szövetkezve megpróbálja visszaszerezni nem is oly igen vágyott asszonyát, de ezzel csak a társadalmi elvárásoknak kíván megfelelni. Aztán a személyes találkozás alkalmával lehull minden lepel; rá kell jönnie, hogy a sejk egy lépéssel mindig előtte jár, s hogy felesége nem áldozat, de megtalálta boldogságát.

Szőcs Henriette cselekményszövése izgalmas, megbízható földrajzi, politikai és különösen lélektani ismeretek birtokában fogott könyve megírásához. Olvasás közben nem egyszer éreztem úgy, hogy filmszerűen látom az eseményeket.

Lizzy levelei néha meghökkentenek, máskor elgondolkodtatnak. A sejk melletti életéről szólva nem tudunk kitérni a dilemma elől: mennyivel erkölcsösebb, ha egyetlen, de megcsalt feleségként éljük képmutató életünket, vagy ha az arab törzsi kultúrában, természetes többnejűségben, vetélkedés, irigység és féltékenykedés nélkül találjuk meg a házasélet testi-lelki örömeit – egy olyan férj oldalán, aki nem önmagát nézi elsősorban, hanem tenyerén hordoz bennünket.

Ne felejtsük el: nő-férfi kapcsolatról van itt szó, s természetesen testi szerelemről. Az aktusok, a technikák-trükkök érzékeny, finom leírása sehol nem lépi át azt a határt, ami az érzékeket megmozgatja ugyan, de elkerüli a vulgaritás hívogató csapdáját.

Mindent összevetve: letéve az Alteregót nem szakad be tőle az asztal, de a recenzens bevallja, így, vénülő fejjel is sokat tanult a női szív rejtelmeiről… A szép, egzotikus borító Hegedűs Ágota munkáját dicséri.

Olvass bele: Részlet a könyvből

Adatok: A könyv fülszövege

Szőcs Henriette: Alteregó

Aposztróf Kiadó, 2011