Fausta éneke

Írta: Balkányi Nóra

Az IMDb online információs adatbázis mindenről, ami képernyőn van, és mozog, kulcsszavakat is szokott közölni. A Fausta éneke mellett ezeket: zongora, ájulás, ének, kertész, félelem, Peru, kutya, házasság, krumpli, esküvői ruha, trauma satöbbi. Persze, egy film szólhat sok mindenről, ez önmagában nem újdonság. Claudia Llosa perui rendezőnő azonban ezeket a szavakat költői párhuzamokkal és keserű történelmi rálátással töltötte meg, és fűzte fel egy gyöngyláncra.

Az 1980 és 1992 közötti időszakra Magyarország mint a szocialista rendszer végére emlékezhet, a rendszerváltásra, az Antall-kormány megalakulására. Egy másik kontinensen ugyanekkor egy maoista ideológiával felszerelt terrorista szervezet, a Fényes Ösvény (Perui Kommunista Párt) gerilláinak véres akcióiról szóltak a XX. század utolsó évei.

A film nemzetközi és eredeti címe „A bánat teje” (The Milk of Sorrow, La teta asustada) ezeknek a harcoknak a következményeire utal a maga találó és szép népies egyszerűségével. A perui hit szerint azok a nők, akiket ez alatt az időszak alatt bántalmaztak, csecsemőiket keserű tejjel táplálták, így adva át a feldolgozhatatlan traumát a következő generációnak. A 95 percnyi, lassan folyó, lineáris felépítésű történet ebből a fanyar alaphelyzetből indul ki és el.

Fausta édesanyja éppen terhes volt, mikor a katonák megerőszakolták, férjét pedig halálra kínozták. A kislány így szívta magába a bánat tejének nevezett betegséget, aminek tünetei az örök félelem, a zárkózottság, a folyamatos ájulás és a vérző orr. Hogy elkerülje anyja sorsát a népi babonát követve egy krumplit helyezett fel magának, életét így saját magának téve nyomorúságosabbá.

Élet és halál, kint és bent, rózsaszín műanyagkanalak és krumpli

Claudia Llosa filmjében több fogalmat állít éles ellentétbe a főszereplő Magaly Solier által játszott Faustával az abszolút középpontban. A színésznő nemcsak hasonló sorsa (a perui Huantában született a gerillaharcok idején), hanem hangja miatt is jó választásnak bizonyult a szerepre. A hazájában inkább énekesnőként ismert Solier egyszerre népies és profi játéka Fausta énekelő beszédében végigkíséri a filmet.

A zeneiség mellett az ellentétek egyrészről az élet és a halál (mi más is lehetne) örök kettőseként jelennek meg, két olyan ősi szokás képében, mint amilyen az esküvő és a temetés. Másrészt folyamatos kontrasztban van a kint és a bent fogalma is: a nyüzsgő limai piac képe és a magányában legboldogabb Fausta görnyedt járása, lehajtott feje és az a mögötti elzárkózott világ.

A film eleji felütés, ahogy az már lenni szokott, mindent megváltoztat, és a hős peremszéli, nagy változásokat hozó döntések elé kerül. Fausta édesanyja ugyanis pár percnyi filmidő és éneklés után meghal, a lány pedig itt marad az általa ismert egyetlen élethelyzetben, a végtelen magányban. Megfogadja, hogy saját falujába viszi, és ott temeti el az asszonyt, ehhez azonban munkát kell vállalnia. Fausta az utcára is alig mer kilépni, de elszegődik egy zenész asszonyhoz szolgálónak, aki hatalmas házának hosszú falaiba képeket fúr, zongoráját pedig az ablakon hajítja ki frusztrációjában.

Az alaphelyzet a mitológiából építkezik, ahol az isteni parancs áll szemben az emberi törvényekkel. Bármennyire is a háttér most a fehérre meszelt épületek és kék ég helyett a kopár és kietlen limai külvárosi szegénynegyed, Antigoné és Fausta alapgondolata ugyanaz: a halottat el kell temetni annak rendje és módja szerint, történjék bármi. A zsarnok Kreón helyett prózai egyszerűséggel az ellenfél most a Pénz és az Idő. Fausta sok lépcső tetején él Lucido nagybátyjánál (Marino Ballón), aki esküvők szervezéséből keresi meg az élelmet maguknak, a kutyáknak és a fehér esküvői galamboknak.

Fausta anyjának halálakor azonban a család éppen saját lagzira készül, ami felemészti minden félretett pénzüket, a lány fátyla hosszú, az étkészlet pedig babarózsaszín lesz. Lucido bácsi megkéri Faustát, hogy még az esküvő előtt vigye el édesanyját, nem akar több bánatot a házban. Fausta pedig eljár dolgozni, gyűjti a gyöngyöket úrnőjétől, a bácsi pedig már ássa a gödröt a kertben.

A házasságszervező élet rengeteg gyönyörű képpel gazdagítja a filmet. Van, hogy egyszerre mondja ki az igent 30-40 pár, van vörös szőnyeges felvonulás cifra szekrényekkel és ágyakkal, van fényképezkedés festett tenger előtt és van buborékfújó gép. Mindeközben szól a nóta és a felszólítás „csak vidámabban, vidámabban!”. Fausta két életében a giccs tömörsége és a sivatag élettelensége között igyekszik teljesíteni ezt az egyszerű kérést.

A Fausta énekének alkotói a 2009-es Berlini Filmfesztivál nagydíját és a kritikusok díját vihették haza. Llosa az Arany Medvét boldogan feje felé emelve Perunak ajánlotta.

Magyarországi bemutató: 2009. október 29.

Fausta éneke (La teta asustada) perui–spanyol dráma

Forgalmazza: Cirko-Film – Másképp Alapítvány
Rendező: Claudia Llosa
Szereplők: Magaly Solier (Fausta), Marino Ballón (Tío Lucido), Susi Sánchez (Aida), Efraín Solis (Noe)