Elcserélt életek – Az igazság csak fáj, a hazugság pusztít

Írta: Oroszi Agi

Amikor bekészítettem a filmet a lejátszóba, nem tudtam, mennyire felkavaró, megrázó történetet fogok látni. Tudtam, hogy Clint Eastwood megtörtént esetet dolgozott fel, mégis egyre többször merült fel bennem: ilyen nincs, ez nem lehet. Sorra merültek fel a kérdések: miért kerül hatalom azok kezébe, akik szakmailag, emberileg teljesen alkalmatlanok erre? Van-e határa a kegyetlenségnek? Hol az igazság? Hol a józan ész? Miért?

Amikor 1928 márciusában a kilencéves Walter Collins eltűnik otthonról, édesanyja, Christine mindenütt keresi, keresteti. Öt hónappal a kisfiú eltűnése után Jones százados a Los Angeles-i rendőrségtől értesíti Christine-t, hogy megtalálták a fiát. A nő alig hisz a szemének, amikor meglátja a gyereket. A kisfiú nem Walter.

Jones százados a rendőrségről kialakított képet igyekszik javítani többek között a sikeresen lezárt Collins-üggyel. Ezért médiaszenzációt kreál a gyerek megtalálásából, a vasútállomásra csődíti a sajtó embereit. Amikor azonban Christine hangot ad kételyeinek, Jones százados és emberei felháborodnak. Olyan nincs, hogy nem Walter Collinst találták meg! Ez az a gyerek, tessék hazavinni és boldogan élni, különben is: a sajtó emberei előtt Christine nehogy már jelenetet rendezzen!

Az anya nem hagyja magát, rendületlenül kitart igaza mellett. Nem töri meg Jones százados fölényeskedő, majd fenyegető viselkedése, aki saját alkalmatlanságát próbálja palástolni. A százados annyira el van foglalva a rendőrség (amúgy rossz) hírnevének fényezésével, hogy a tényeket, bizonyítékokat a szőnyeg alá sepri. Az általa létrehozott hazugságot egyre inkább igazságnak hiszi, és olyan szakértői véleményeket kér be, amelyek Jones álláspontját támasztják alá. Elképesztő, hogy mennyire elvakultan hajtogatja: Christine Collins alkalmatlan az anyai szerepre, hiszen saját fiát sem ismeri meg, sőt el akarja őt dobni magától!

Jones attól sem riad vissza, hogy hatáskörét többszörösen túllépje, ehhez a Los Angeles-i Megyei Kórház pszichiátriájának vezető orvosa is segédkezet nyújt. A rettegett tizenkettes kóddal egyenes út vezet a zártosztályra, ha valaki túl sokat ugrál; itt az elektrosokkos kezelés a napi rutin része.

Gustav Briegleb tiszteletes már évek óta figyeli a Los Angeles-i rendőrség munkáját, ami minden volt, csak nem korrekt és szakszerű. Briegleb minden lehetséges módon igyekszik felhívni a figyelmet a város vezetésének korrupciós botrányaira, a rendőri segítséggel maffiamód elintézett ügyekre. Briegleb az, aki Christine Collins mellé áll, és minden követ megmozgat, hogy a Collins-ügyet ne lehessen eltussolni.

Mindeközben egyre nő azoknak a gyerekeknek a száma, akik eltűnnek. A szülők a rendőrség üres ígéreteivel tehetetlenné bénítva várják haza a kissrácokat, akik valószínűleg (remélhetőleg) csak elcsavarogtak.

Mekkora az esélye annak, hogy lesz valaki, akinek helyén van a szíve és az esze, akit nem a feltupírozott statisztikák érdekelnek, és teszi a dolgát, mert ez a kötelessége?

Végül az egyszerű eltűnési esetből rettenetes bűncselekmény bontakozik ki: a whineville-i tyúkketrec gyilkosságok. Gordon Northcott (Jason Butler Harner) elmebeteg tervet eszel ki, hogy aberrált szenvedélyét kielégítse.

Clint Eastwood egyben tartja a történet szálait, kíméletes tempóban adagolja az eseményeket, mutatja meg az összefüggéseket. Mégsem ússzuk meg ennyivel, mert a kegyetlenség nem marad rejtve előttünk. Ahogy a szörnyűség kibontakozik, sorra jelennek meg bennünk a tehetetlen düh, a döbbenet és a rettegés hullámai. Legszívesebben azt ordítanánk: elég!

Eastwood többrétű feladatot oldott meg, amikor 2008-ban megrendezte az Elcserélt életek (Changeling) című filmet. A főbb szerepeket Angelina Jolie (Christine Collins) és John Malkovich (Gustav Briegleb) alakították ebben a szomorú és tragikus, igaz történetben.