Bella Martha – Ízlések és pofonok

Írta: Oroszi Agi

Nemrégiben néztem a moziajánlót: az Ízlések és pofonok című mozi tartalma kísértetiesen emlékeztetett kedvenc filmjeim egyikére. Hát igen, a Bella Martha sem úszta meg az újraforgatást.

A Bella Marthát jó pár évvel ezelőtt a tévében csíptem el. Időnként ugyanis engem is rá lehet venni arra, hogy leüljek a képláda elé. Ehhez csak egy jó filmre van szükség, és ha még főznek is benne, akkor ki sem lehet robbantani a fotelből. Az olasz–német–osztrák–svájci koprodukcióban készült romantikus vígjátékban, a Bella Marthában ráadásul nem kispályás szinten főznek a szereplők. Végre egy nekem való hamisítatlan európai film az egy kaptafára készült amerikai „alkotások” között!

Martha első osztályú konyhafőnök egy hamburgi étteremben. Élete a főzés, márpedig ezt jó, ha szó szerint értjük. Konyhája precíz, katonásan rendben tartva, minden étel tökéletesen kivitelezve. Ahogy az élete is: semmi fölösleges mozdulat vagy gesztus, csak a tiszta pedantéria. Emberi kapcsolatait a minimális szintre korlátozza: annyit beszél csak, amennyi a munkavégzéshez feltétlenül szükséges. A társasági élet iránti igényét szép lassan a munkába fojtja.

Amikor azonban egy vendég visszaküldi az ételt, mert nem elég véres a hús: Martha robban. Az elfojtott feszültségek kitörnek: és a csöndes konyhafőnök a vértől tocsogó nyers húsdarabot az asztal közepére csapva ordítja le a rémült reklamáló fejét. Az étterem tulajdonosa ultimátumot ad Marthának: vagy pszichiáterhez megy, vagy új munkahelyet keres magának. Martha a terápiát választja, de még analízis közben sem tud kibújni a kötényből: a díványon fekve is sütni-főzni tanítja a doktort.

Amikor aztán Martha húga autóbalesetben meghal, a nő élete teljesen új fordulatot vesz. Csendes magányát árván maradt unokahúgával, Linával kell megosztania. Az elkészített ételekhez hasonlóan jól megkomponált élete úgy esik szét, mint a szuflé. Napirendre kerül a rohanás, a késés. Vagy ha időben ér be dolgozni, akkor pedig a kislányt felejti az iskolában.

Az állandó időzavarban lévő Martha az étterem tulajdonosa jóvoltából segítséget kap: Mario celentanós lazasággal táncolja be magát a konyhába. Az olasz szakács mindenkit azonnal elbűvöl – mindenkit, kivéve Marthát, akit nemcsak a betolakodó bosszant, de Linával sem tud mit kezdeni. Szegény kislány az iskola utáni szabadidejét az étterem konyhájában kénytelen tölteni. Lina gyászolja anyukáját, teljesen magába fordul, és nem eszik egy falatot sem. Mario azonban a maga közvetlen, kedves modorával – egy tál spagetti és egy kis vicces nyammogás segítségével – ráveszi a szomorú leányzót, hogy egyen végre.

Martha meghódítása még Mariónak is kemény dió, hiszen a nőnek több éves rutinja van már a bezárkózásból. Mario mégsem adja fel: Linával szövetkezve igazi olasz piknikkel lepi meg a nagynénit…

A film bájos, humoros, a remek dramaturgia leveszi a nézőt a lábáról. A sztori tényleg elvarázsol. Csak egyre kell nagyon vigyázni: a filmet nem ajánlott éhgyomorra megnézni!

A forgatókönyvet maga a rendező, Sandra Nettelbeck írta. Martina Gedeck (Martha) és Sergio Castellitto (Mario) játéka mentes minden túlzástól. Az időnként túlságosan hűvös német magatartást remekül enyhíti az olasz élet- és ételszeretet. Ez pedig elengedhetetlen feltétele a jó mozinak.

Előfordulhat, hogy az amerikai változat több nézőt ültet a karosszékbe, mint az európai. Nekem csak egy rikító replika az Ízlések és pofonok: az eredetit jobban szeretem. Persze, ez csak az én véleményem, hiszen ízlések és pofonok…

Magyarországi bemutató dátuma: 2002. december 12. (Forgalmazó: Budapest Film)

Rendező: Sandra Nettelbeck
Forgatókönyvíró: Sandra Nettelbeck
Operatőr: Michael Bertl
Jelmeztervező: Bettina Helmi
Producer: Christoph Friedel, Karl Baumgartner

Szereplők:

Martina Gedeck (Martha)
Maxime Foerste (Lina)
Sibylle Canonica (Frida)
Katja Studt (Lea)
Sergio Castellitto (Mario)