Anyák, lányok, Ya-Yák – Vagány nők klubja

Írta: Oroszi Agi

Siddalee Walker (Sandra Bullock) sikeres drámaírónő: a Broadway-n mutatják be darabjait. Legújabb premierje apropóján interjút ad, és annyira belefeledkezik a mesélésbe, hogy tesz néhány nem éppen hízelgő megjegyzést édesanyjára, Vivire (Ashley Judd/Ellen Burstyn).

A cikket Vivi is olvassa, és teljesen kiborul. Anya és lánya eddig sem éppen felhőtlen viszonya háborúvá fajul. Vivi összeszedi lánya fotóit, fel is darabol néhányat, és merő „figyelmességből” (hogy emlékeztesse Siddát a hadiállapotra) elküldi neki a fecniket levélben. Sidda visszavág: a premierre szóló jegyek egyikét miszlikbe aprítja, úgy adja postára. És ez így megy, amíg Vivi gyerekkori barátnői el nem határozzák, hogy kibékítik a marakodókat.

A harmincas évek elején, egy nyári éjszakán négy kislány örökre szóló esküt tett, hogy a Ya-Yák mindig vigyázni fognak egymásra. Összegyűjtötték egy albumban a legfontosabbnak tartott emlékeiket, hogy így őrizzék meg azokat az utókornak. Ez a könyv most jó szolgálatot tesz, hiszen anyja régi barátnői ezt lapozgatva avatják be Siddát múltjuk titkaiba. Rég feledésbe merült eseményeket idéznek fel, melyek mély sebeket szakítanak fel Sidda lelkében.

Vivit gyűlölte az anyja, pusztán azért, mert a világon volt. Őt okolta, amiért férje rá sem hederített: a neki járó imádatot a lánya kapta helyette. Vivi pedig az életet gyűlölte, amiért vőlegénye elesett a háborúban. És bár később hozzáment Shep Walkerhez (James Garner), de ez már nem az az élet volt, amiről álmodott. Teltek az évek, nőttek a gyerekek – a kínzó fájdalom, a görcsös menekülni akarás mégsem múlt el.

Vivi italba fojtotta bánatát, és közben pokollá tette családja életét szélsőséges viselkedésével, kiszámíthatatlanságával. Követve az anyai példát: neki is ambivalensek voltak az érzései lányával kapcsolatban: Sidda minden percben attól tartott, hogy kirobban anyjából az indulat.

Aztán Vivi egyik reggel kisétált családja életéből: néhány napig kábán lézengett a világban. Amikor hazatért, elhatározta: abbahagyja az ivást. A csodaszer, melyhez folyamodott, szabályosan megmérgezte, mellékhatásként teljesen elment az esze. Nadrágszíjjal próbálta az ördögöt is kiverni a gyerekeiből a szakadó esőben.

Sidda úgy nőtt fel, hogy soha nem tudhatta, mire számítson: anyja egyik pillanatban szerette, a másikban pedig rideg volt, elutasító, sőt olykor kegyetlen.

Ahogy egyre élesebbek az emlékek, Siddát hatalmába keríti a pánik, és le akarja mondani az esküvőjét. Azon tépelődik, mennyire hasonlít is ő az anyjára, fél, hogy a gyerekei ugyanazt élik majd át, amit ő.

Vivi pedig végre szembenéz azzal a ténnyel, hogy pont ő követte el a legnagyobb hibát, ő tehet arról, hogy a lánya ennyire retteg. Itt az ideje, hogy végre tegyen valamit Siddáért, és bebizonyítsa: szereti őt. „Mert egyszer mindenkinek lejár a számlája.”

A keserédes történet tele van humorral és fájdalommal. A Ya-Yák fogadalmukhoz hűen még öreglánykorukban is képesek felforgatni a világot egymásért. És eközben még mindig ott az arcukon a csibészes mosoly– mintha semmi sem változott volna.

Rebecca Wells azonos című regényéből Callie Khouri rendezett filmet 2002-ben.