Székács László: Lábujjhegyen

nehéz vagyok fénynek, virágnak, és ráz a földbe húzó gondolat fogantatás, törtvonal, majd zárójelek, kezdetem és végem, az egyenlőség köztem jeltelen, dioptriáim hálóvá karcosodtak, radír sem marad soraim után, ördögszekerek, avagy szándékaim csupán, minden virradatra vetülékké bontom álmom, mintázni, a világot, leképezni, égig érni, tudatot harangozni vetődéses indulataim csendesednek, erózió, csorbítás, zöngés és zöngétlen, libikóka, […]