Browsing All posts tagged under »cartaphilus_kiadó«

Robert Harris: Szellemíró

november 15, 2011 Írta:

0

Robert Harris lebilincselően izgalmas, filmtémaként is felhasznált új regényének elbeszélője egy szellemíró, aki azzal keresi a kenyerét, hogy futballisták, rocksztárok, hírességek bőrébe bújva emlékiratokat ír, hogy aztán a megbízók az elkészült műveket saját nevük alatt publikálhassák. A főhős “szellemként” most élete nagy lehetőségével szembesül: meg kell írnia a volt brit miniszterelnök memoárját. Így kerül Amerikába, […]

Harry Mulisch: A menny felfedezése

november 13, 2011 Írta:

0

A menny felfedezése hatvanöt fejezet, több mint hatszáz oldal: ez a mű pszichológiai, filozófiai, teológiai summázat, egyben azonban idő-, fejlődés- és kalandregény is. Ezek után ki gondolná, hogy könnyű olvasmány – és mégis az. Ilyen (de csak ilyen!) értelemben lektűr… de micsoda szuperlektűr! Lebilincselő, izgalmas, jól felépített történet, hús-vér szereplőkkel, remek párbeszédekkel és töprengésre késztető […]

Börtönőrök és börtönlakók | Thierry Jonquet: Tarantula

november 6, 2011 Írta:

0

Írta: Jeges-Varga Ferenc Richard Lafargue elismert orvos, délelőttönként egy párizsi kórházban dolgozik egy nemzetközi hírű plasztikai sebészeti osztály vezetőjeként, délután boulogne-i magánklinikáján fogadja a betegeit. Vidéki házában házvezetőnő takarít, autóját fizetett sofőr vezeti. A boldog és kiegyensúlyozott élethez már csak derűs, odaadó feleségre és egy-két csillogó szemű gyermekre lenne szüksége. Hitvese azonban évekkel ezelőtt autóbalesetben […]

Sebfertőtlenítés | William Wharton: Srapnel

november 6, 2011 Írta:

0

Írta: Jeges-Varga Ferenc A gyerekek szeretik meghallgatni szüleik történeteit azokból az időkből, amikor ők még meg sem születtek. Mert így talán egy kicsit részeseivé válhatnak felmenőik ifjú éveinek. Vannak azonban olyan múltbéli események, amelyeket egy apának nehezére esik elmondani. William Wharton például sosem mesélt a háborúról a négy gyermekének. Maximum egy-két vicces epizódot említett nekik […]

William Wharton: Srapnel (részlet)

november 6, 2011 Írta:

0

Prológus Amikor a gyerekeink kicsik voltak, mindig azt akarták, hogy meséljek. Szerettem mesélni nekik, de voltak bizonyos történetek, amelyeket sose mondtam el. A mesélésre még fiatal srácként, nyolc-kilenc éves koromban szoktam rá, rémtörténeteket találtam ki a húgomnak. A mesék nagy része, amelyeket a négy gyerekünknek meséltem, egy Franky Furbo nevű rókáról szóltak. Ezeket a történeteket […]

William Wharton: Srapnel

november 6, 2011 Írta:

0

William Wharton (1925–2008) Albert Du Aime néven született Philadelphiában. Tizennyolc évesen megjárta a második világháború európai hadszínterét, majd a háború után művészettörténetből és pszichológiából szerzett diplomát a Kaliforniai Egyetemen. 1958-ban családjával Európába költözött. Hosszabb-rövidebb ideig éltek Olaszországban, Németországban és Spanyolországban is, végül Párizsban telepedtek le, és feleségével itt nevelték fel négy gyereküket. Wharton elsősorban festőnek […]

„Egy rossz költő mily megindító” (Kosztolányi) | Anthony Burgess: Mr. Enderby

november 6, 2011 Írta:

0

Írta: Novics János Az rögtön feltűnt, hogy közös vonásunk az izgága bélműködés, bár én orvosságul az élőflórás joghurtot ajánlottam volna. Nem tudom, a hatvanas évek Angliájában mennyire volt elterjedt ez az élelmiszerféleség, bár Burgess nyilván nevetne rajtam: hiszen ez a vonás a regényhős, Mr. Enderby egyik szándékolt irodalmi attribútuma. Anthony Burgess hazánkban leginkább a Gépnarancs […]

Anthony Burgess: Mr. Enderby – bepillantás

november 5, 2011 Írta:

0

Ahogy azt a Gépnarancs és a Beteg a doktor szerzőjétől elvárhatjuk, a Mr. Enderby – bepillantás írója sem marad adós a jelen kötettel induló „Enderby-tetralógia” egészét is jellemző, sajátosan burgessi erények felvonultatásával. A fontos társadalom- és művészetfilozófiai gondolatokat hordozó virtuóz nyelvi megoldásokat itt is a groteszk testiség durván komikus motívumai ellenpontozzák. A regény csetlő-botló hőse […]

Működteti a WordPress.com.