Subscribe:
RSS hírcsatorna
A KULTÚRAKIRAKAT
Browsing Archives of Author » «
Ki a betegebb? | Marsha Norman: Jóccakát, anya / Bástya Színház
Bedő J. István | Marsha Normannak, a most bemutatott dráma szerzőjének az életrajzát célszerű elolvasni, mielőtt a néző beül a Bástya Színház kéttenyérnyi nézőterére. A darabban ugyanis az ötvenes, de inkább hatvanas Thelma semmilyen, üres, értelmetlen élete mutatkozik meg elsőként, és az elfuserált családi viszonyokban kicsit már jártas néző egyre jobban ismeri fel az ismerősei […]
Ön már rab, vagy még csak az előzetesben ül? | Sándor Alexandra Valéria: A lájkok rabjai
2025.07.02.
Cserhalmi Imre | Nem tudományos dolgozatot írok, de átveszem a közülük etikusabbak fontos szokását. Elöljáróban vagy legalább lábjegyzetben be szokták jelenteni, ha elfogultságot éreznek az idézett személyek iránt. Tehát bejelentem, hogy e könyv szerzőjével, Sándor Alexandra Valéria iránt elfogult vagyok. Jelen lehettem tanáraként a Nyíregyházi Főiskolán, ahol már akkor is – Molnár Ferenc zseniális szavával […]
Sándor Alexandra Valéria: A lájkok rabjai (részlet)
2025.07.02.
Előszó Kalandra hívom az olvasót, aki úgy érzi: itt az ideje, hogy a telefonjának kijelzőjét bámulva, mások képeinek és videóinak görgetése közben, vagy éppen két bejegyzés közzététele között végre ne csak mások életébe nyerjen bepillantást, hanem saját magába és a környezetének működésébe is. Ez a könyv azért született, mert… …itt az ideje, hogy szembesüljünk az […]
Mi jöhet(ne) holnap? | Kapitány Ágnes, Kapitány Gábor: Túl a kapitalizmuson?
2025.07.01.
Marosán György | A címben megfogalmazott kérdés megválaszolásával az elmúlt két évszázadban sokan megpróbálkoztak. Elgondolkoztató azonban, hogy minél kevésbé fogtak bele a világot megváltoztató gondolatok valóra váltásába, annál kedvezőbb kép alakult ki róluk az őket követő nemzedékekben. Napjaink eseményei azonban nemcsak érthetővé, de indokolhatóvá is teszik az alapvető történelmi változásra utaló kérdést. Tagadhatatlan ugyanis, hogy […]
Könyvek, kávé, szabadság | Hvang Borum: A könyvesbolt
2025.06.30.
Paddington | Talán nincs olyan könyvmoly, aki ne álmodozott volna arról, hogy saját könyvesboltot nyit. E sorok írója évek óta abban reménykedik, hogy megnyeri a lottót (ha nem is a főnyereményt, de azért valami komolyabbat), és megnyitja álmai boltját. Egy könyvesbolt, jó kávé, kötés és horgolás, valamint az irodalom szeretete mind olyan elemek, amelyek külön-külön […]
Hercegek, hercegnők, összeesküvők | Daisy Wood: A windsori kastély könyvtárosa
2025.06.29.
L.I. KönyvParfé | Körülbelül egy éve olvastam Daisy Wood magyarul akkor megjelent regényét. A Párizs elfeledett könyvesboltja teljesen levett a lábamról. Magával ragadó és kerek a történet, Wood remekül érzett rá, hogyan kell megfogni az olvasót és a történet végéig megtartani. A közelmúltban megjelent művében, A windsori kastély könyvtárosában, hasonló eszközöket használ. Ha csak a […]
Amihez szintén nem értünk (eléggé) | Mérő László: A pénz kettős természete
2025.06.27.
Csikvári F. András | A polcomon ott sorakoznak Mérő László művei, természetes tehát, hogy a könyvhéten megvettem az új kötetét. Ilyen ígéretes címet – A pénz kettős természete, avagy a pénz biológiája és pszichológiája – nem lehet kihagyni. Kicsit gyanús volt a címben ez a kettős természet, miután a pénznek több mint két természetéről eleve tudunk. […]
Mérő László: A pénz kettős természete (részlet)
2025.06.27.
Előszó Húsz éve jelent meg első könyvem a pénzről Az élő pénz címmel. Mindmáig ezt tekintem a legkevésbé sikerült könyvemnek. Sok olyan olvasó, aki a korábbi könyveimet szerette, ebben a könyvben elakadt, túl nehéznek találta. Ezért alaposan átdolgoztam, sok helyen teljesen újraírtam, száz oldallal le is rövidítettem, így született meg tizenhét éve A pénz evolúciója […]
Az újrafelfedezés öröme | Móra Ferenc: Kincskereső kisködmön
2025.06.26.
H. Móra Éva | A mai felnőtt generáció jó része bizonyosan olvasta Móra klasszikusát. Jó része, nem mindenki, hiszen a húszas-harmincas korosztály már kapott választási lehetőséget kisdiákként, s nem kellett „kötelezően” elolvasni a Kincskereső kisködmönt. S ha nem volt kötelező, hát nem olvasták. Kár. (Az okokról hosszasan beszélhetnénk, érvelhetnénk pró és kontra – nem teszem.) […]
Pengén csillogó Arthur-eposz | Lev Grossman: A fényes kard
2025.06.25.
Ládonyi János | Bár a cím fényes kardot ígér, az előjelek baljósak. Lev Grossman – háta mögött elismerésre méltó fantasy-múlttal, többek közt a Varázslók-trilógiával – beállt a sorba. A legendák Arthur királyával ellentétben nem a kőtömbből kellett kihúznia Excaliburt, hanem bizonyítania: igenis képes újat mutatni a közkedvelt témában. A lehető legegyszerűbb módon látott hozzá, egyedi […]
A semmilyen élet világa | Gianni Solla: A füzettolvaj
2025.06.22.
Riedl Annamária | 1942-ben járunk, Gianni Solla az apró, dél-olaszországi faluba, Torába viszi az olvasót. Ez az eldugott település mintha egy másik világban létezne, távol a háború zajától, mégis mélyen átitatva annak szemmel nem látható, de pusztító következményeivel. E szűkös univerzumban a helyi parasztok mindent tudnak a mindennapi munkájukról, ám azon túl szinte semmit. Az […]
Gianni Solla: A füzettolvaj (részlet)
2025.06.22.
Első rész ~~ A disznópásztor Tora e Piccilli (Caserta), 1942 Torában disznópásztorként ismertek engem, én voltam a csak Furtunànak nevezett tüdőbajos, analfabéta gombász, Tommaso Raffaele Fortunato egyetlen fiúgyereke, aki a casertai fasiszták alapszervezetéhez tartozó apja tizenöt disznaját őrzi. Falusiak voltunk, mindent tudtunk a földről meg az állatokról, de semmit sem az emberekről. Apám azt mondta, […]
Rossz döntés után még rosszabb | Moa Herngren: Az anyós
2025.06.20.
Fazekas Erzsébet | Leginkább egy anyós képes arra, hogy az új (vagy akár a régi) házaspár egyik/mindkét tagjának életét megkeserítse. Nem véletlenül született annyi anyósgyalázó vicc e témában. Ő az, aki mindig jobban tudja, hogyan kell jól szeretni a fiát (ritkábban a lányát), továbbá gyereket nevelni, húst sütni, háztartást vezetni, s egyáltalán a világot belakni… […]
Moa Herngren: Az anyós (részlet)
2025.06.20.
Anyám nemrégiben halt meg, én mégis inkább a fiamat gyászolom. Aki nem halott, sőt, nagyon is él. Egy városban lakunk, szinte egy városrészben. Gröndal és Midsommarkransen gyalogosan, jó tempóban alig félórányira van egymástól, ha az ember, ahogy én is, szeret sétálni. Mostanság azonban inkább autóval jártam arra. Nincs már annyi energiám, mint azelőtt. Főleg, hogy […]
Olvass bele 
2025.07.03.
0