Öreg asszony nem vénasszony | Ruff Orsolya: A Bánatos Madonna

Paddington |

Ruff Orsolya nevét ifjúsági íróként ismerhettük eddig. A Bánatos Madonna az első felnőtteknek szóló regénye. Aki szerette korábbi történetei játékosságát, lendületességét és precizitását, most sem fog csalódni. Felnőtteknek írni talán könnyebb feladatnak tűnhet. A felnőtt olvasó türelmesebb, a narratív struktúrák megengedőbbek, a nyelvhasználat szabadabb. Egy gyerekeknek szóló regény esetében minden mondatnak, minden fordulatnak pontosan kell működnie, mert az ifjú könyvmoly gyorsan elveszíti az érdeklődését. Ruff azonban nem él vissza ezzel a lazítással, új regénye éppoly olvasmányos és sodró, mint korábbi munkái.

A könyv a cosy mystery (könnyed rejtély) műfajába illeszkedik, ez a kategória az utóbbi években reneszánszát éli. Tudatosan eltávolodik a klasszikus krimi sötétebb, realista hagyományától. Itt nem a brutalitás, hanem a hangulat, a közösség és a karakterek állnak a középpontban. A bűntény természetesen fontos – hiszen enélkül nincs rejtély –, de a hangsúly nem a részletek aprólékos kriminalisztikai feltárásán van, hanem azon, hogyan reagálnak rá a szereplők, és miként alakulnak a kapcsolataik.

Ruff Orsolya biztos kézzel nyúl a műfaji eszközökhöz. A regény világában a feszültség sosem válik nyomasztóvá, inkább egyfajta kellemes borzongásként van jelen, amit átsző a humor és az emberi gyarlóság iránti empátia. E kategória egyik alapvető sajátossága, hogy a rejtély kibogozója nem hivatásos detektív, hanem „civil”, aki valamilyen okból belekeveredik az eseményekbe. Ruff regényében is ilyen figurákkal találkozunk: kissé különc, de annál szerethetőbb nőalakokkal, akik életkoruk és élethelyzetük miatt kívül esnek a klasszikus hőstípusokon.

A szereplők – ezek a finoman megrajzolt, öreglányként emlegetett nők – a történet igazi motorjai. A címben megjelölt szobor „elcsenése”, majd egy gyilkos megtalálása közben élik mindennapi életüket: beszélgetnek, civódnak, sütiznek, boroznak, nosztalgiáznak (sőt, krimit írnak – ennyit spoilerezés nélkül is elárulhatunk), és közben lassan feltárják a titkokat. Persze ezekben a regényekben mindig van profi detektív is, aki a főszereplők nélkül nem tudná megoldani a rejtélyt. Vagy talán mégis, de A Bánatos Madonnában ezt nehezen vallaná be a nyomozó, hiszen ezzel a saját nagymamája szerepét jelentéktelenítené el. No meg nem árt egy vagy több, a háttérben meghúzódó szerelmi szál sem.

Ez a karakterközpontúság a műfaj egyik legnagyobb erénye, és Ruff ezt maximálisan kihasználja. Az olvasó nem azért lapoz, hogy megtudja, ki a tettes (bár természetesen ez is fontos), hanem azért, mert jó együtt lenni ezekkel az emberekkel.

• Olvass bele!

E tekintetben a regény könnyen párhuzamba állítható a hazánkban is népszerű Hannah Swensen-történetekkel (szerzőjük: Joanne Fluke). Hannah, a sütisütő amatőr detektív figurája hasonló módon működik: nyomozónak egyáltalán nem profi. Egy közösség tagja, aki kíváncsiságból, igazságérzetből és némi makacsságból kezd kutakodni – és néha azért kényszerül erre, hogy saját ártatlanságát bizonyítsa. Ruff hősnői ugyan nem vezetnek cukrászdát – ám annál buzgóbban látogatják Ernőét –, de hasonlóan hétköznapi környezetben mozognak, ráadásul saját magukat húzzák ki a csávából, ha megtalálják az igazi tettest.

Fontos megemlíteni, hogy a műfaji keretek itt bizonyos kompromisszumokat is megengednek. A krimiszál gyakran kevésbé kidolgozott, mint egy klasszikus detektívtörténetben: a nyomok nem mindig logikai láncolatként épülnek egymásra, és a megoldás sem feltétlenül a deduktív gondolkodás diadala. Szerepet játszik a szerencse is, ez simán belefér. A hangsúly itt nem annyira a „rejtvényen” van, hanem az úton, amit a szereplők bejárnak.

Ruff regényében is érezhető ez a könnyedség: a bűnügyi szál nem válik túlbonyolítottá, inkább keretet ad a karakterek közötti dinamika kibontásához. Az olvasó így nem érzi hiányát a klasszikus krimik precíz szerkezetének, mert cserébe egy gazdag, eleven világot kap. Ezt a fajta egyensúlyt megteremteni különösen nehéz feladat, és jól mutatja, hogy bár a felnőtteknek szóló irodalom bizonyos szempontból „könnyebb pálya”, a valódi minőség itt sem magától értetődő.

A szereplők szerethetőek és ráadásul emlékezetesek is. Az ilyen típusú történeteknél kulcsfontosságú, hogy az olvasó kötődni tudjon a figurákhoz, és vágyjon a visszatérésükre. Mivel a kiadó Dámajáték 1. sorozatjelzéssel látta el a kötetet, remélhető, hogy Adél, Kamilla, Vera, no meg Danika (Adél rendőr unokája) és Helga (aki talán összejön Danikával) visszatér előbb-utóbb. Hanna Swensen is már vagy huszonötször nyomozott. (Vajon mikor ér rá sütiket gyártani?…)

Ha az olvasó, hasonlóan e sorok írójához, a tavaszi hajtásban épp közel érzi magát az agyhalálhoz, és ebben az állapotban keres olvasnivalót, egy ilyen magabiztos, szerethető és rendkívül olvasmányos regény tökéletes választás. Jó szívvel ajánlom ifjabb és idősebb olvasóknak.

Ruff Orsolya: A Bánatos Madonna
General Press Kiadó, Budapest, 2025
312 oldal, teljes bolti ár 4490 Ft
online ár a lira.hu-n 4040 Ft,
e-könyv változat 3199 Ft
ISBN 978 615 104 0799 (papír)
ISBN 978 615 104 0805 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Vera, Kamilla és Adél a középiskola óta legjobb barátnők. Az elmúlt ötven évben jóban-rosszban kitartottak egymás mellett, és immár a nyugdíjasok kissé unalmas, de legalább szabad életét élik. Egy nap azonban ez az élet a feje tetejére áll, amikor Vera véletlenül kihallgat egy beszélgetést. Valaki ugyanis szemet vetett a margitvárosi múzeum egyik legértékesebb műkincsére, a Bánatos Madonnára. És rengeteg pénzt fizetne érte. Vera és a barátnői pedig igazán tudnák mire használni azt a pénzt – ráadásul az akció némi izgalmat is csempészne az eseménytelen életükbe.
A bonyodalmak azonban csak azután kezdődnek, hogy a szobrot valóban eltulajdonítják: a rendőrség nyomozni kezd, a biztonsági őrt pár nappal később holtan találják, ráadásul a rejtélyes megbízó ismét jelentkezik, hogy lenne a barátnők számára egy újabb megbízatása…