Világok határán, sehol sem otthon | Rumena Buzsarovszka: Nem megyek én sehova

kistibi |

Ha összegyúrnánk Tar Sándort, Móriczot a kilátástalanság összes magyarországi mesélőjével, akkor sem tudnánk éppen azt a hangulatot megkapni, ami Rumena Buzsarovszka novelláiból árad.

Rögtön tisztázni kell, hogy Makedónia = az ókori állam, ami Nagy Sándor nevével vonult be a történelembe. Macedónia (hivatalosan Észak-Macedónia) pedig egy picike ország az ex-Jugoszláviából; Görögországtól kicsit északra, nagyjából kétmillióan lakják. Buzsaroszka macedón író.

A kötet hét novellát tartalmaz: mind a hét ugyanazt az alaphelyzetet járja körül: itthon nem lehet létezni, nyugaton nem érzem otthon magam. „Macedóniában az emberek köpködtek az utcán, lökdösődtek és mogorvák voltak. Itt az emberek folyton mosolyogtak és gondozták a környezetüket. De senki nem tartózkodott az utcán. Mindenki vagy az autójában volt, vagy a házában, ami előtt az autóját leparkolta.” A látható és a láthatatlan különbségek a nyugati, illetve az amerikai kultúra és Macedónia között akkor kerülnek igazán a szemünk elé, ha olyan történetet olvasunk, amikor a nyugaton élő macedón hazatér. Ennek talán legerősebb példája A cici című elbeszélés. Elena édesapja haldoklik. Sztrókot kapott, kórházban fekszik. Elenának természetesen haza kell mennie, de pici gyermekét nem hagyhatja a férjére, mert az dolgozik, így kénytelen magával vinni. Tegyük hozzá, hogy a férj éjszaka nem hajlandó felkelni síró kislányához, a gyermeket érintő minden munka a feleségre hárul. Annyit segít, hogy odaadja bankkártyáját, hogy Elena repülőjegyet tudjon vásárolni.

Elena bátyja, Dragán így festi le a helyzetet: „Hát, az orvosok nem igazán segítőkészek. De hisz tudod, hogy megy ez nálunk. Nem igazán érdekli őket, hisz öreg. Szerintük meg kellene halnia.”

És itt válik egy észak-macedón történet általános balkáni, közép-európai történetté. Amikor az állam fontosabbnak tartja vezetői jóllakatását, mint a feladatainak ellátását, akkor ilyen, és ehhez hasonló tragédiákkal szembesülünk. Sajátos színezetet ad a történetnek, hogy az Egyesült Államokból hazatérő Elena egészen más nézőpontot képvisel. Ez a legapróbb dolgokon is tetten érhető. „Nincs jól, Eli, sóhajtott Dragán, és rágyújtott. Elena rá akart szólni, hogy ne gyújtson rá a gyerek mellett, de eszébe jutott, hogy ez nem Amerika.” Itthon ugyanazt tapasztalja, mint odakint. Itt minden a nőre hárul, a férfiak a családfenntartók, otthoni tevékenységük kimerül a sör és meccs kombinációban.

A gyermekkori emlékek mást őriztek meg. Jován, aki Elena számára sok évvel ezelőtt a kamaszszerelem tökéletességét jelentette, egyszer csak felbukkan. Vajon folytatható-e az évtizedekkel ezelőtti romantika. A leveleiben Jován a költészetet, az éteri tisztaságot képviselte, könyvtárban dolgozik, tud minden fontosat, ismer minden gyönyörű verset… És most?

„Amikor az imént közelebb lépett hozzá, zsírszagot árasztott. Kopaszodott, a feje búbján szerteszét álltak a vékony hajszálak, mint egy bébielefántnak, és szögletes keretű szemüveget viselt – túl nagy volt az arcához. Csak álltak ott egy darabig és nézték egymást.”

A változás nyilván benne van az ember életében, de azt nem lehet elfogadni, hogy mindenütt második vagy, mindenütt pótolható vagy. Talán akkor szakad el minden Elenában, amikor az orvos kituszkolja a kórházból, és nem hajlandó az édesapjáról beszélni, mert kiskorú gyermek van vele. A papa úgy hal meg, hogy nem lehet ott az ágyánál. Ez a „semmi ágán” pillanata. Mit tegyek? Hol vagyok otthon? Itt, ahol nem engednek be haldokló apámhoz, vagy ott, ahol a férjem nem hajlandó felkelni a síró kislányunkhoz. Hol? Hová? Merre? Ki és mi adhat otthont? A közös kultúra, a közös nyelv, a közös múlt? Mindenki másként veszi ki belőle a részét, mindenki másként értelmezi, magyarázza.

• Olvass bele!

Amikor az alkotó már pontosan tudja, mit szeretne elmesélni, fontos kérdés, hogy milyen műnemet-műfajt választ. Az otthontalanság, a se itt-se ott nem jó érzése hogyan lehetne kifejezhető a legpontosabban? Buzsarovszka úgy döntött, hogy egy költővel fog együttműködni, de prózában mesél. A regény formától pedig azért fordult el, mert így hét teljesen különböző történetben mesélheti el ugyanazt – vagyis több nézőpontból vizsgálhatja az azonos helyzetet. Ez persze, így fogalmazva azért túlzás, hiszen két ember nem élheti és nem is éli át ugyanúgy, ugyanazt a szituációt, de vannak típusok, vannak ismétlődő élethelyzetek. Ezért (is) jó döntés a novellaforma.

A költő, aki a szerkesztésben is segített, Magdalena Horvat. Ezt azért tartom fontosnak megemlíteni, mert a költő gondolkodása és alkotásmódja gyökeresen különbözik a prózaíróétól. A jó költő egyetlen sora is képes egész világot teremteni. „A semmi ágán ül szívem.” E József Attila-i sor gondolatát, életérzését egyetlen egzisztencialista regény sem tudja pontosabban visszaadni. Elnézést a kitérőért, de erre szükség volt, hogy éreztethessem Buzsarovszka novelláinak tömörségét.

A kötet csúcsa számomra a címadó novella: Itt vagyok, nem megyek én sehova. Nagyjából száz év van Móricz Tragédiája és Buzsarovszka írása között, de ez is bizonyítja az igazát egykori főiskolás társam, barátom, Cserháti István mondatának: „Az idő nem öregszik, csak a díszletek változnak.”

Riszte hazatér. Édesanyja szereti, várja. Pörköltet főz neki: „Egyike volt annak a három abrosznak, amelyet már gyermekkorában is használtak: fehér-kék kockás, mostanra csupa lyuk és folt. Gyűlölettel nézett az abroszra, miközben az anyja szedett a pörköltből és a püréből – a két tányér is még gyermekkorából való: vastag, fehér mélytányérok csorba virágmintás széllel, melynek kopott fehérségét szürke repedések szakítják meg.” És minden ilyen. Elmúlt, elkopott, szemétre való. Az étel is. „Riszte mindentől undorodott, amit az anyja csinált, aki soha nem tanult meg rendesen főzni.” Riszte menedéket keresve jön haza. A párja megcsalta, ő két világ között lebeg, gyökértelen, és itthon nem szembesül mással, mint édesanyja tompa, homályos tekintetével, zajos rágásával, az ehetetlen pörkölttel, a lepukkant lakással. „Riszte egy műanyag szatyorral tért vissza az asztalhoz. Fölemelte anyja tányérját, és a benne lévő pörköltet beleöntötte a szatyorba. Ugyanezt tette a saját adagjával is. Elmegyek ebbe a te szupermarketedbe, és megbaszom az anyjukat. Ha kell, fejükre borítom ezt a szart.”

Ez az a pillanat, amikor Kis János, a Tragédia főszereplője és Riszte rokonokká válnak. Kis János a vén Sarudyt akarja kienni a vagyonából, Riszte a hentesen akar bosszút állni, mert pocsék a pörkölt. Talán az egyetlen pozitív momentum a történetben, hogy a szatyor pörkölttel ballagó Riszte nyomába egy kóbor kutya szegődik, és végül ő kapja meg a neki még vonzónak tűnő falatokat.

Kilátástalan életek megoldás nélkül. Az igazi irodalom – jól tudjuk – sosem ad receptet a megoldásra. Élethelyzeteket, problémákat villant fel, de a labirintusból az olvasónak kell kijutnia.

Rumena Buzsarovszka novellái fontos helyet töltenek be a macedón irodalomban. Ha a művészet egy fontos dologról kezd el beszélni, előbb-utóbb a politikának is el kell jutnia oda, hogy a témát komolyan vegye.

Nem tudom, hogy a magyar irodalomnak vannak-e olyan művei, amelyek a kivándorlásról szólnak, beszélnek a miértekről, és arról, hogy egyáltalán hazajönnek-e valaha a Nyugaton élő magyarok. Ideje lenne néhány Buzsarovszka-típusú történetnek. Hiszem, hogy egy jól megírt történet erősebben hat, mint száz politikai elemző cikk.

A kötet írásait kiválóan fordította Rajsli Emese és Fenyvesi Orsolya.

Rumena Buzsarovszka: Nem megyek én sehova
Fordította: Rajsli Emese, Fenyvesi Orsolya
Európa Könyvkiadó, Budapest, 2026
354 oldal, teljes bolti ár 4999 Ft
online ár a kiadónál 4500 Ft,
ISBN 978 615 106 0889

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

A kötet hét novellája napjaink Macedóniáját és a külföldre kivándorolt macedónok világát jeleníti meg. Vegyes házasságban élő nők, akik hazavágynak Macedóniába, származásukat titkoló vagy épp a beilleszkedéssel küzdő macedón házaspárok, balkániak az USA-ban – Buzsarovszka történeteinek szereplői igyekeznek otthon lenni a világban, mégis legtöbbször idegennek érzik magukat ott, ahol a történetek idején találkozhatunk velük.
A kortárs macedónok világa sokban emlékeztet saját kelet-európai valóságunkra: politikai és gazdasági válság, kivándorlás, identitáskeresés, kilátástalan hétköznapok.
Buzsarovszka szereplőit leginkább monológok, párbeszédek, levelek segítségével ismerjük meg, ugyanakkor a hétköznapok tárgyi világa is ismerős lehet a magyar olvasóknak.