Hervasztó | Pethő Balázs: Vadak csemegéje

Paddington |

Pethő Balázs második regénye témájául ismét a trauma témakörét választotta. Ráadásul igen aktuális módon. A felnőttkor küszöbét még éppen csak átlépett elbeszélő, Váry Anna hozzáállását az élethez, mint megannyi kortársáét, két jelentős trauma határozza meg. Egyfelől szüleinek nincs ideje arra, hogy foglalkozzanak vele. Az ő életüket betölti kisebbik lányuk elrablásának és az azt követő hétéves katatón állapotnak a saját traumája. Másfelől Anna a klímaszorongás, sőt klímapánik súlyos tüneteit mutatja. Állandóan a világvégével foglalkozik, kényszeresen olvassa a vészjósló tudósításokat annak elkerülhetetlenségéről, és egymás után darálja a zombiapokalipszis filmeket. Folyamatosan hazudik a szüleinek, akik csak a jó kislányt és egyetlen egészséges gyereküket látják benne. Pedig dehogy egészséges ez a lány.

Szülő támogatás hiányában máshol keresi a feloldódást – és egyáltalán nem a feloldozást, mint vallásba menekülő édesanyja. Iszik, dohányzik, egyre durvább kábítószereket használ, és hétről hétre gyűjti az egyéjszakás kalandokat. Kényszeresen menekül mindenféle valódi kapcsolat elől. Minek is az olyan, ha mindjárt vége a világnak.

A regény első felében tehát azt követhetjük végig, hogy Anna módszeresen teszi tönkre magát, ám a környezetével sikerül elhitetnie, hogy minden rendben van. A szerző összetett és érthető atmoszférát teremt, amiben jelentős hangulathatározó az Anna által hallgatott zenék felsorolása – ez vissza-visszatér az első részben. (Talán készül ehhez a könyvhöz is egy Spotify lejátszási lista, mint például Németh Robi Nem vagyok itt című regényéhez.)

Pethő kicsit hasonló téma körül jár körbe-körbe, mint a Netflix Kamaszok (Adolescence) című sorozata. A szülők ott sem veszik észre, hogy fiukat folyamatosan zaklatja egy lány, és ettől egyre rosszabb állapotba kerül. Az a fiú is folyamatosan „a radar alatt repül”, elrejti a felnőttek elől, hogy mennyire sérült. Nem veszik észre, hogy az iskolai közeg, a másik világ, amelyikben a gyerek mozog, kifejezetten mérgező. Végül a fiúban valami eltörik, és végzetes tettet követ el. (Azok számára, akik a sorozatot még nem látták, nem akarom elszpojlerezni.)

Anna és – mélymagyar apja ellen lázadó – barátnője, Klára (a lány egyetlen, első pillantásra tartósnak és normálisnak tűnő emberi kapcsolata) úgy dönt, kilép a világból: Londonba költözik. Klára onnan egy tartósnak tűnő párkapcsolat reményében megpattan Barcelonába, Anna pedig – elveszítve az utolsó támaszt – a lehető legmélyebbre süllyed a drog-alkohol-szex háromszögében. Amikor a helyzet végképp tarthatatlanná válik, pénzért lefekszik valakivel, hogy vehessen repülőjegyet Budapestre.

• Olvass bele!

A rövid angliai kitérő után – ahogy az már a fülszövegben olvasható – arra tér haza, hogy húga visszatért szinte katatón állapotából. Anna mindent megtesz, hogy ő is beálljon a normálisok sorába. Klímapánikja is mintegy varázsütésre elmúlik, abbahagyja a drogozást (csak úgy, minden külső segítség nélkül…) meg az ivást. Helyette villámgyorsan új függősége alakul ki: meg akarja tudni, mi is történt annyi évvel korábban a testvérével. Innentől olyan a sztori, mint egy népmesei lezárás: természetesen megtalálja a tettest, le is számol vele, és még meg is ússza a dolgot. Muszáj volt szinte á-tól zé-ig elmesélnem a könyv cselekményét, mert különben félrevezető lenne minden megállapításom.

Ugyanis az alapötlet remek, és nagyon fontos is manapság. Sok felnőtt nem ismeri fel a klímaszorongás vagy klímapánik jeleit, pedig ezek akár végzetessé is válhatnak. Ráadásul számos fiatal van Annához hasonló helyzetben. Ha egy családban van egy beteg, sérült, ellátásra szoruló gyerek, az egészséges testvér vagy testvérek vállára gyakran rengeteg extra teher nehezedik, sok-sok újfajta feladatot kapnak. Ám ezeknek felnőttként kell megfelelniük. Viszont sok szülőnek nincs elég ideje és energiája arra, hogy ilyen helyzetben elegendő figyelmet szenteljen az egészséges testvérnek. Könnyű nem észrevenni, ha valami elromlik, főleg akkor, ha nincs valódi bizalmi viszony a szülők és a gyerek között, így egyetlen módon próbálnak védekezni: a gondokat eltitkolják a szülők elől.

Nem tudom igazán meghatározni, hogy Pethő milyen olvasóközönségnek szánta ezt a regény. A hangvétel, a nyelvhasználat miatt leginkább ifjúsági regénynek tűnik. És bele is passzol abba a trendbe, hogy a gyerekek, fiatalok leginkább a náluk néhány évvel idősebb fiatalokról szeretnek olvasni. Anna a regény elején kezdené el az egyetemet, ha beiratkozott volna. Ugyanakkor a könyv szinte ötleteket ad az idősebb tini vagy éppen csak felnőtt korosztálynak arra, hogy hol és hogyan lehet tudatmódosító szerekhez, illetve az azok megvásárlásához szükséges pénzhez jutni. (Mert Pethő ezt is aprólékosan elmondja…) Nem vagyok biztos abban, hogy ez feltétlenül szükséges. Az Anna-korú fiatalok szülei közül csak azoknak ajánlanám, akik biztosak magukban: tudnának róla, ha a gyerekük valami hasonlóba keveredne. (Nem a levegőbe beszélek: tudom, hogy sokan folyamatosan rettegnek, ha a gyerekeik bulizni mennek.)

És ha már az ellenvetéseim kerültek elő: nem értem, hogy egy erős kezű szerkesztő miért nem vette rá a szerzőt arra, hogy dolgozzon még a regényén. Akár egy íróiskola tanárai is szárnyaik alá vehetnék Pethő Balázst. Az kétségtelen, hogy volt egy remek ötlete. Anna hangját is jól eltalálta, még ha kissé túlzásnak érződik is a fülszövegben említett szépirodalmi igényesség. Csakhogy egy ponton túl az olvasót elfogja az érzés: mintha a szerző elunta volna a saját művét, és unalmában küldi Annát Londonba. Az egészen jól kidolgozott első „félidő” (a regény első fele) után minden kicsit kapkodónak, össszecsapottnak tűnik. Ennek folytán a fülszövegben említett „thriller” elem inkább groteszk, mint izgalmas.

A szerkesztő, ha szigorúbb, felfigyelhetett volna arra, hogy egy csóró lány biztosan nem megy taxival a lutoni reptérre, mint ahogy a rendőrök elől elmenekülni sem úgy a legokosabb, hogy az ember hirtelen repülőjegyet foglal magának. De ismétlem: a regény témája annyira aktuális és jól eltalált, hogy igazán kár volt így hagyni. Pethő megérdemelt volna valakit, aki ráveszi őt, hogy ne csak a regény első felét dolgozza ki, írja meg alaposan a második részt is.

Végül hadd említsem meg: aki meg akarja érteni, honnan jött a kicsit nehezen értelmezhető cím, annak alaposan bele kell merülnie a regénybe. A könyvajánlóm címének pedig azt a szót választottam, ami Anna szóhasználatában rendszeresen visszatér (hiszen ő maga is hervasztó) – és ami minden előfordulásakor vastag (félkövér) betűvel van szedve a könyvben.

Pethő Balázs: Vadak csemegéje
Ampersand Kiadó, Budapest, 2026
336 oldal, teljes bolti ár 4800 Ft,
online ár a kiadónál 4320 Ft
ISBN 978 615 640 2769

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Hat évvel ezelőtt a Váry család idilli élete egyetlen hét alatt foszlott semmivé. A hétéves kislányukat elrabolták a családi nyaralóból, helyére pedig a hallgatás és a bűntudat költözött. Emese ugyan egy hétre rá előkerült – megkötözve, szemmel látható sérülés nélkül –, de az előtte mindig vidám, az állatokért rajongó gyermek soha többé nem nevetett, nem beszélt, semmi iránt sem érdeklődött, elvétve reagált, és állandó felügyeletre szorult. Az apja a munkába, az anyja a vallásba menekült, nővére, Anna pedig London drogokkal fűtött éjszakáiban próbálta elfojtani a lelkiismeret-furdalását: azon a napon neki kellett volna vigyáznia kishúgára.
Amikor Anna hazatér Londonból, valószínűtlen csoda fogadja: Emese „meggyógyult”. A sötét emlékek törlődtek, a család végre fellélegezhet. De az idill nem tart sokáig. Emese fokozatosan emlékezni kezd, bár maga sem tudja, mire. Az emlékei kuszák, érthetetlenek és valószerűtlenül horrorisztikusak. Anna mindeközben egy olyan nyomra bukkan, amely messzire vezet a rendőrségi akták világától.
A Vadak csemegéje nem csupán családregénybe oltott lélektani thriller a bűnről, a vezeklésről és az igazságszolgáltatásról, hanem szépirodalmi igényességgel megírt történet arról, hogy a szörnyek kivétel nélkül szörnyeket szülnek.