Elveszett egy kislány… | Amanda Peters: Áfonyaszedők

Lázár Ivett KönyvParfé |

Némelyik könyv fülszövege alattomosan ártatlannak tűnik. Nem harsány, és nem harangozza be előre, hogy „itt valami egészen különleges vár az olvasóra”. Nem döngeti az ajtót, nem fenyegeti érzelmi hullámvasúttal az olvasót – mégis megteszi. Valahogy belopódzik az ember bőre alá, és mire az utolsó oldalra érünk, rádöbbenünk, hogy bevitt minket az erdőbe. Az Áfonyaszedők, Amanda Peters kötete pontosan ilyen. Halk, visszafogott, mégis megrendítő. Már az első oldalon megpendíti azt a különös kettősséget, amely végig jelen van a teljes történetben: a közösség és a gyökerek fontosságát, valamint a veszteség örök ürességét, amin sem idő, sem távolság nem tud segíteni.

Az Áfonyaszedők középpontjában egy indián család áll. Minden nyáron elhagyják otthonukat, hogy áfonyát szedjenek Maine államban. Ez a vándorló életmód egyszerre jelenti számukra a megélhetést, a hagyományt és a közösséghez tartozást. A család egyik nyara azonban tragikus fordulatot vesz: a négyéves Ruthie eltűnik az ültetvények közelében.

A regény két szálon fut. Az egyik narrátor Joe, a fivér, aki úgy nő fel, hogy egész életét meghatározza a bűntudat és a fájdalommal – hiszen Ruthie-t a szülők őrá bízták, s az ő szeme elől tűnt el. A másik történetszál egy nő hangján szól, aki egy szeretetteli, ám titkokat őrző családban nevelkedett, és akinek az egész életét átjárja a bizonytalanság érzése. Nagyon régóta érzi, hogy valami nem stimmel, valami nem az, aminek látszik. Peters ezt a két történetet finom, vékony szálakkal szövi össze. Eleinte csak sejtjük, később pedig egyre biztosabban érezzük, hogyan kapcsolódnak egymáshoz. De a lényeg itt nem is a „rejtély megoldása”, hanem az odáig vezető út. Vagyis, hogy miképpen él tovább az egyik család a felfoghatatlan veszteség tudatával, és hogyan él tovább valaki egy olyan életet, amelynek alapjai ingatagnak bizonyulnak.

• Olvass bele!

Az Áfonyaszedők nem ránt be magába már az első oldalon egy zsigeri fordulattal. Ez a regény lassú, megfontolt és kimért, de sosem unalmas. Sokan hajlamosak azt hinni, hogy egy eltűnt gyermek története szükségszerűen thrillerben vagy krimiben mondható el, a szerző azonban teljesen más irányba viszi a sztorit. Nem a bűnügyekre fókuszál, hanem az érzelmi következményekre. Mi lesz a családdal a bizonytalanság évei, évtizedei során? Mit tesz az egyénnel az elmondatlan gyász? A közösség mit tehet, ha egyikük élete tragédiába fordul? Igazán különlegessé a könyvet az identitás finom, mégis határozott rajzú témája. A két narrátor sorsa különösen plasztikusan mutatja be, mennyire törékeny érzés a hovatartozás.

Joe indián és számára ez nagyon fontos. Identitásának egyik tartópillére, a közösség támaszt nyújt neki, de ugyanakkor teher is, ami ránehezedik. Éppen ez teszi esendővé és szerethetővé. A küzdelem, amitől igazán emberivé válik, a könyv egyik legszebb és legmeghatóbb részlete. Peters rendkívül érzékenyen és tisztelettel foglalkozik ezzel a kultúrával. Nem egzotikumként vagy díszletként kezeli, hanem eleven közösségként. Ez talán különlegesen fontos Az észak-amerikai őslakos történetek esetében ez kiemelten hangsúlyozandó, hiszen hiteles irodalmi ábrázolásukat több mint száz év után még mindig rengeteg klisé torzítja.

Amanda Peters ezzel szemben megmutatja a családi kapcsolatok szerepét, a hagyományok, a közösségi rituálék súlyát, és azt is, milyen fájdalmas, ha valakit kiszakítanak ezekből. A regény talán egyik  legerősebb epizódja a gyász ábrázolása. Ez nem egyszerű feladat, ahogyan az életben sem, semmi nem fekete-fehér. A szerző nem kreál drámát, nem próbál könnyeket facsarni, inkább a visszafogottság erejével hat. A család kimondatlan szavai, félbehagyott mondatai, elfojtott érzelmei sokkal hangosabban szólnak a szenvedésről, mint bármilyen nagyjelenet. A történetük úgy tud fájni, hogy közben nem hat manipulatívnak. (…)

A teljes írás és az Áfonyás crumble, avagy ropogós morzsasüti receptje elolvasható a Könyvparfé oldalon.

Amanda Peters: Áfonyaszedők
Fordította: Szieberth Ádám
General Press Kiadó, Budapest, 2025
280 oldal, teljes bolti ár 5490 Ft,
online ár a lira.hu-n 4940 Ft,
e-könyv változat 3899 Ft
ISBN 978 615 104 0645 (papír)
ISBN 978 615 104 0652 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

1962 júliusában egy indián család érkezik Kanadából a Maine állambeli áfonyaföldekre idénymunkára. Pár héttel később a négyéves Ruthie-nak nyoma vész. Utoljára a hatéves bátyja, Joe látta, amint a mező szélén üldögél a kedvenc kövén. A fiút évekig marcangolja a bűntudat, amiért nem figyelt eléggé a húgára.
Maine-ben egy Norma nevű kislány egy tehetős család egyetlen gyermekeként nő fel. Az apja távolságtartó, az anyja pedig idegesítően túlfélti. Norma furcsákat álmodik, bár valójában inkább mintha emlékeket látna. Ahogy felnő, ráébred, hogy a szülei valamit eltitkoltak előle. Valamit, ami az egész életét, a családját és az identitását is megkérdőjelezi.
Amikor Norma évtizedekkel később elkezdi felkutatni a múltját és az emlékeit, az útja érzelmekkel és fájdalommal teli, ám lélegzetelállító bizonyítéka a szeretet megtartó erejének.