A mecenatúra magyarországi képes története 1900—2025 (részlet)

Szenvedélyesen szerette
és választott új hazájából támogatta
a magyar irodalmat

~ D. Magyari Imre ~

Keresztury Tibor író, kritikus, a Litera alapító főszerkesztője, a Művészetek Palotája irodalmi szerkesztője, a Stuttgarti Magyar Kulturális Központ 2006–2011 közötti igazgatója így emlékszik az 1937-ben született és 2022-ben elhunyt dr. Horváth Péterre, a Stuttgarti Egyetem Kontrolling Tanszékének emeritus professzorára, a több mint ezernégyszáz munkatársat foglalkoztató Horváth AG nemzetközi vezetési tanácsadó cég és az International Performance Research Institute alapítójára: „Életem nagy szerencséjének tartom, hogy találkoztam vele. Lebilincselő személyisége már az első találkozásunk alkalmával megragadott. Az a kíváncsi, nyitott, őszinte érdeklődés, amivel fogadott. Az ismeretlenül is felém áradó bizalom.

Nem tudtam még, ki ő, de közvetlensége, derűsen tiszta tekintete valahogy egy csapásra megnyugtatott. Az elkövetkező évek során intézetünk első számú támogatójának bizonyult. Nem túlzás, ha azt mondom: egyetlen nagyobb volumenű kulturális programot sem tudtunk volna megvalósítani nélküle.”

Nem gyakori, hogy valaki, aki nem a humán kultúra területén tevékenykedik, ne csupán érdeklődéssel figyelje, hanem folyamatosan, nagyvonalúan támogassa is annak működését, alkotóit, produktumait, elősegítve új értékek születését.

Horváth Péter ilyen ember volt.

A vele készült interjúkból egy hibátlan ízlésű, velejéig demokrata üzletember portréja rajzolódik ki. 1956. november 9-én szülővárosából, Sopronból egy kofferrel a kezében átgyalogolt a zöldhatáron Ausztriába. Minden bizonnyal azzal a tudattal, hogy visszafelé nem teszi meg egyhamar ezt az utat. Sok szunnyadó energiával, tehetséggel, ambícióval kellett már akkor is bírnia, és valami különleges adottsággal, amit az évek folyamán látványosan, meggyőző eredménnyel sikerült kibontakoztatnia, kamatoztatnia. Ausztriából Nyugat-Németországba ment, ahol gépészmérnöki, majd mérnök-közgazdászi diplomát szerzett. 1975-ben, darmstadti professzorként létrehozta az első kontrolling tanszéket, hat esztendő múlva pedig a Stuttgarti Egyetem Kontrolling Tanszékének vezetését bízták rá. 1981-ben megalapította vezetési tanácsadó cégét. Az IFUA, az Institut für Unternehmensanalysen (Vállalatelemző Intézet) neve ma Horváth AG. A tudós vállalkozó mintegy negyven, számos nyelvre, köztük magyarra is lefordított tankönyvet, szakkönyvet írt, méltán nevezik „controllingpápá”-nak a teljes német nyelvterületen.

2002-ben hívta életre a tudományra, a művészetre, a kultúrára és a népek közötti kölcsönös megértésre, a fiatal tehetségek támogatására összpontosító alapítványát (Péter Horváth Stiftung).

A szervezet immár nélküle viszi tovább sokrétű életművét. A Nemzetközi Controlling Egyesülettel zövetséggel évente közösen ítélik oda a tízezer eurós Zöld Kontrolling Díjat, és minden évben húszezer eurót adományoznak a kontrolling területén végzett kiemelkedő munka elismeréseként. De állandó jelleggel támogatják például a Budapesti Fesztiválzenekart és a Liszt Múzeum Alapítványt is.

Horváth Péter a szülőhazájától távol vitte nagyon sokra, de egy pillanatra sem feledkezett meg arról, honnan jött. Mecénási ars poeticája szerint az anyaország imázsa külföldön leginkább a kultúra erejével, eszközeivel formálható, így szponzori tevékenységének súlypontját a honi kimagasló művészeti produktumok németországi megismertetésére helyezte.

Segítette a stuttgarti magyar kulturális intézetet (Liszt Intézet – Magyar Kulturális Központ Stuttgart) is. Akár a már említett Fesztiválzenekar, a Bartók Vonósnégyes, a Keller Kvartett, Lajkó Félix, Presser Gábor, Snétberger Ferenc zenei programjairól, akár Bukta Imre, Nádler István képzőművészekről, Esterházy Péter, Kertész Imre, Nádas Péter írókról, a Pintér Béla és Társulata rendezvényéről volt szó, a szervezők mindenkor számíthattak rá.

Keresztury Tibor javaslatára 2013-ban irodalmi ösztöndíjat alapított. A Horváth Péter Irodalmi Ösztöndíj a Fiatal Magyar Irodalomért évről évre támogatja a legtehetségesebb pályakezdő írókat, költőket, egy gondtalan alkotó évet biztosítva nekik. A program a bő egy évtized alatt a legrangosabb és a legnagyobb összeggel járó hazai irodalmi elismeréssé vált. A háromtagú zsűri – Keresztury Tibor, Parti Nagy Lajos, Szilasi László – minden évben tíz, harmincöt évesnél nem idősebb, már rendszeresen publikáló szerző közül választja ki a díjazottat (a tíz szerzőt pedig a legszínvonalasabb könyvkiadók javasolják).

A nyertes díja nettó hétezer euró, míg a másik két dobogós szerző két-két ezer euró jutalomban részesül. A díjazott továbbá egy-egy hónapot tölthet a berlini LCB-ben (Literarisches Colloquium Berlin), illetve a stuttgarti Solitude Akadémián, ahol szerzői estet is rendeznek számára. Az ösztöndíj célja új írások és a kiadott művek németországi megjelentetésének elősegítése.

A nyertesek időrendben (2013–2024): Krusovszky Dénes, Mán-Várhegyi Réka, Áfra János, Bencsik Orsolya, Závada Péter, Simon Márton, Harag Anita, Bartók Imre, Kormányos Ákos, Hegedűs Vera, Pál Sándor Attila és Kupihár Rebeka. A program éves keretösszege tizenhétezer euró.

A díjalapító mecénás maga is díjazott volt: 2006-ban Pro Cultura Hungarica elismeréssel, 2014-ben a Magyar Érdemrend középkeresztjével tüntették ki.

L. Horváth Katalin (szerk.):
A mecenatúra magyarországi
képes története 1900–2025
Art is Business, Budapest, 2025
152 oldal, teljes bolti ár 8900 Ft