A dínók a föld alatt vonulnak! | Czakó Zsófia: A Bástya park titka

H. Móra Éva |

Nem csupán a helyszíne valóságos Czakó Zsófia első mesekönyvének, hanem a főszereplője is. A címben megnevezett Bástya park valóban létezik a főváros 5. kerületében; valóban több szintes – a tetején sportpályát alakítottak ki –, valóban van óvoda is a tőszomszédságában (az már nem biztos, hogy az ablakából leskelődni lehet a parkra, ahogy könyvünk szereplői teszik), s valóban Feri bácsinak hívják a parkőrt.

A szerző elmondása szerint sok külföldi gyerek is megfordul itt, ezért nincs mit csodálkozni a szereplők különös hangzású nevén. Matteo például olasz kisfiú, megszólalásaiban érződik a különös szórend és a basta! (= elég legyen!) kifejezést is használja. José, a legkisebb gyerek feltehetően spanyol nyelvterület szülötte, a baráti körhöz még Anka és Ábel tartozik. Mindnyájuk erős képzelőerővel van megáldva. Kedvenc szórakozásuk a parkban történtek megfigyelése, s amit nem értenek, fantáziájukkal egészítik-színezik ki. Így aztán Feri bácsi birodalma varázslatos mesevilággá válik, ahol a parkőr maga a varázsló – másképp hogy is tudna azonnal ott teremni, ahol rendbontást, szabályellenességet lát? Pedig az ő birodalma a legalsó szinten, a föld alatt van, a szobájában még senki sem járt. Ugyan mi lehet ott…?

A békés hétköznapokat váratlan események szakítják meg. A legfontosabb: Feri bácsi nem törődik a rendbontókkal! Gépiesen ugyan odaszól nekik, hogy Hé, sztop, lécci, de valójában nem figyel rájuk. Viszont egy furcsa fekete ládikát tart a kezében, azzal jelenik meg a szökőkútnál, majd a szökőkút egyszer csak leáll, s a parkőr furcsa dolgokat kotor ki a vízből – az ovi ablakából nem jól látni, hogy mit… Ezzel egy időben két kék overallos férfi is megjelenik a parkban, és furcsán pusmognak Feri bácsival, vajon miről? Mintha titkolóznának… Nos, Matteo meggyőződése, hogy „a kék overallosok valójában rendőrök, akik az óvodásokról tesznek jelentést a főnöküknek, Feri bácsinak. Az öreg titkos szobájában egy hosszú alagútrendszer is van, ami közvetlen összeköttetésben áll a városi rendőrséggel. Azon keresztül érkeznek meg minden reggel a kék overallosok is, néha szirénázó autóval. Ezt állítása szerint többször látta, kora reggel, amikor a többiek még nem értek be az oviba.” (Tudjuk, hogy ennél a korosztálynál még egybemosódik a valóság a képzelettel, így szemrebbenés nélkül fogadjuk, amit a kisfiú szemrebbenés nélkül állít.) José viszont másféle titokra bukkan, ő olyan mély gödröt ás, hogy azon keresztül lelát a parkőr szobájába, s ott tisztán látja az apró dinoszauruszokat, még a kakijuk is látszik – erre még visszatérek –, a sírásuk is hallatszik. Ha dínókat nem is lát Josén kívül senki, sírást valóban hallanak mind. És kit látnak feljönni az alsó szintről? Ági nénit, az óvó nénijüket! Túl sok a titokból, a furcsaságból, ezért a gyerekek lemerészkednek a titkos birodalomba…

• Olvass bele! 

Végül persze mindenre fény derül, s a gyerekek bánatosan állapítják meg, hogy a valóság sokkal unalmasabb, mint amit elképzeltek az egészről. Megbeszélik hát, hogy úgy tesznek, mintha meg se történt volna a „leleplezős” délután. „Akkor tovább kutathatjuk a rejtélyt. Vagy, ami még jobb: elmondhatnánk a többieknek, hogy jártunk lent, és láttuk a kincseket. Vagy a dinoszauruszokat, vagy jártunk az alagútban, ami a városi rendőrséghez visz!”

Czakó Zsófia regényíróként ismert, azért szánta rá magát a mesekönyvírásra, hogy kisfiának kedvet csináljon az óvodához. Jó módszer – annak, akinek megy az ilyesmi. (A legtöbb anyukának motivációként meg kell elégednie néhány felsőfokban megfogalmazott óvodadicsérő mondattal…) Egészen más írói hangot kell megütni, ha gyerekek a célközönség, és Czakónak ez kiválóan sikerül. Kerüli a bonyolult, hosszadalmas mondatfűzést – bár eddigi regényei stílusára se volt ez igazán jellemző –; kicsiktől megszokott szófordulatokat alkalmaz: se nem kicsi, se nem nagyfiú; a gyermeki gondolatmenetet követik megfogalmazásai: egyértelműen katonai kavics – és így tovább. Még ilyen apróságok is figyelemre méltóak, hogy a szerszámosládát ládikának nevezi – ez a szó pedig garantáltan megindítja a gyerekek fantáziáját. Bájos, ahogy a kis José a számára értelmetlen szavakat „értelmessé” teszi, így az ’elterelő hadművelet’ verekedő hadműveletté, a ’katakomba’ katigombává válik. Bevallom, nekem kicsit sok volt a kaki a könyvben – a szökőkútból kikotort trutyi, ami vélhetően kaki, a kis dínók kakija, de ezek csak kiragadott példák, a sor folytatódhatna –, aztán eszembe jutott, hogy az ovis korosztály köreiben bizony gyakori szereplő ez a fogalom…

A könyv rendkívül igényes küllemű: nagy méretű, kemény fedelű, s Káposztás Judit féloldalnyi színes rajzai teszik még szerethetőbbé.

Amíg olvastam, filmkockák peregtek a képzeletemben, hajdani gyerekfilmek jutottak eszembe (például a Keménykalap és krumpliorr), amelyekben talpraesett gyerekek nyomoznak titokzatos dolgok után. Érzésem szerint folytatható lehet a történet – például kíváncsi lennék a számomra kidolgozatlan alagsori királyi arcképcsarnok sztorijára – aztán előbb-utóbb hátha születik egy jó kis gyerekfilm!

Czakó Zsófia: A Bástya park titka
Illusztrátor: Káposztás Judit
Pagony Kiadó, Budapest, 2025
64 oldal, teljes bolti ár 4990 Ft,
online ár a kiadónál 4490 Ft
ISBN 978 963 587 9618

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

…Feri bácsinak van valami szuperképessége, amit senki sem ismer. Talán tényleg varázsló, vagy titkos ügynök, vagy földönkívüli…
A Bástya park ovisai pedig elhatározzák, hogy leleplezik, kicsoda valójában és miben sántikál Feri bácsi, aki tuti biztos, hogy nem csak egy egyszerű parkőr.