Összefércelt örömök | Janikovszky Éva: Felnőtteknek írtam

Tóth Zsuzsanna |

Ki ne ismerné Janikovszky Évát? Még a mai gyerekek is, pedig mondhatnánk, hogy a megváltozott, felgyorsult világban már róluk is másfajta történetek születnek. De szerintem ma is „minden gyerek tudja, még a legkisebb is, hogy rossznak lenni sokkal mulatságosabb, mint jónak lenni.” Ma is élnek sokunkban ezek az élményt jelentő sorok, pedig már tudjuk, milyen felnőttnek lenni. Janikovszky is tudta. Épp ezért a felnőtteknek is írt – boldogságos-egyszerűket, vigasztalókat és szívderítőket.

A Felnőtteknek írtam, amely most a Trend kiadónál látott újra napvilágot, már az alapkiadást jelentő 2012-es változatban is több mint tíz kiadást megélt. Mi lehet sikerének titka? A könnyed hangvétellel és kellő öniróniával előhozott témák, amelyek karcolat, tárca formájában, olykor naplóbejegyzésnek tűnően jönnek elénk – egyszerre nagyon személyesek és nagyon általánosak. Persze, azt hozzá kell tennünk, hogy a valóság, amit ábrázolnak, kissé eltér hétköznapjainktól, ezért a fiatalok (fiatalabbak) talán kevéssé érthetik a benne megjelenő dolgokat. (Itt elsősorban az 1970-es 80-as években született írásokra gondolok.) „Ismerősként”, emlékezve olvasva, persze könnyű. De minél inkább közelítünk napjainkhoz, annál világosabbak a fiatalabbak számára is a problémák, amelyeket Janikovszky Éva írásaiban felvet s amelyeket derűvel, tapasztalatokkal felvértezve tálal nekünk – sokszor mosolygásra késztetve, önismeretre is tanítva az olvasókat. Mert milyen témákról is olvashatunk a kötetben? A legelején például a lemez két oldaláról, azaz arról, hogyan tálaljuk ugyanazt a dolgot társadalmi szerepeink szerint. (Régebben ez volt a kedvenc részem, jó kis tükröt mutató karcocskák.) Mert ugye, előfordul mással is, hogy miközben felháborodásában keményen fogalmaz odahaza, másutt ezt már jóval finomabban, ha nem egészen máshogy adja elő. Vagy amilyen elvárásokat a lányunknak javasolunk a vejünkkel szemben – na, azt biztosan nem tanácsoljuk a menyünknek!

• Olvass bele!

Előkerülnek Janikovszky amerikai és más utazási élményei is, szeretni való viszonyulásai a látottakhoz, mindenekelőtt figyelmes, értelmező látásmódja. Ezekben a külhoni történetekben néhol sajnálatosan tisztán látjuk, a máig létező különbségeket, elég, ha A mosoly országa vagy az Eladói minimum című szösszeneteket elolvassuk. (Na jó, némi elmozdulás van.) Másutt egyértelműen csak hallgatjuk Janikovszky Éva történeteit – és élvezzük olykor kesernyés humorát, mikor például a kölcsönkapott szőrmestóláról ír: „Nyusziból volt szegény, de úgy tett, mintha nerc volna.”

Kapunk csiklandó történeteket átalakuló (?) étkezési szokásainkról, és innen is eljut hozzánk tanulság: „Egyes becslések szerint a felnőtt magyar lakosság 43,27%-a a hajnali órában határozza el, hogy másnap fogyókúrát kezd. Mert aznap még nincs másnap.” Nem hagyhatjuk ki az említendők sorából a Helyzetgyakorlatok kezdő öregeknek című kis írást. Egyrészt mert mindig jól jön pár jó tanács, másrészt mert különösen megszívelendőnek tartom a végső gondolatot, amely szerint: „miénk a döntés, hogy néhány év múlva derűs idős hölgy, vagy házsártos öregasszony válik-e belőlünk.” Nem kérdés, hogy ő melyik utat választotta. Tegyük ezt mi is. (Férfiak számára a választási lehetőséget a „kedves öregúr vagy morgó vénember” kifejezésekre adnám meg.) És sokszor olvassák el a záró „másfél flekket” is!

Megjegyzem, a kiadó most egységes, Réber-grafika nélküli, nagyon szépen tervezett borítóval hozza ki a felnőtteket (vagy majdnem felnőtteket) megszólító írásokat, és a szignóval erősíti meg a benyomást: ez most nem gyerekkönyv.

A kötetet, amelyet jó szívvel ajánlok olvasásra, újra-olvasásra, belül mint mindig (a gyerekkönyvek esetében is), Réber László rajzai vidámítják.

Janikovszky Éva: Felnőtteknek írtam
Trend Kiadó, Budapest, 2025
168 oldal, teljes bolti ár 3499 Ft,
kedvezményes ár a kiadónál 3149 Ft,
e-könyv változat 2499 Ft
ISBN 978 615 646 9380 (papír)
ISBN 978 615 646 9397 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

„Az én nevemről a kedves olvasónak, ha egyáltalán valami, hát a gyerekkönyvek jutnak az eszébe. Kinek az, amit írtam, kinek az, amit ugyan nem én írtam, de nagyon tetszett neki.
Előfordult gyakran, hogy aranyos gyerekverseimhez gratuláltak, sőt az is, hogy remek rajzaimat dicsérték. (Ez utóbbit továbbítottam Réber Lászlónak.)
De hogy mindannak, amit életem során csináltam, valami köze van a gyerekekhez, nos, ezt mindenki tudta, aki egy jó szóval illetett.
Ezt a könyvet viszont felnőtteknek írtam, az itt-ott megjelent, felnőtteknek szóló írásaim kedves olvasóinak ösztönzésére. Valóban érdekli Önöket, hogy mit írtam felnőtteknek?
Én összegyűjtöttem, fogadják szeretettel.”