Krimi azoknak, akik nem szeretik a krimit | Lichter Péter: A detektív, aki tintahalakkal álmodott

Paddington |

A Prae Kiadó már eddig is kellemes csemegékkel szolgált Krimi Ma sorozatában a kortárs magyar irodalom és a most ajánlott könyvben is sokat tárgyalt lektűr határán. Lichter Péter új regénye még ebben a csomagban is kiemelkedő. A krimi műfajának posztmodern újragondolása, tisztelgés a nagy elődök előtt és egyben szórakoztató történet. Egyetlen hibája, hogy az ember úgy érzi, szinte még bele sem kezdett, és máris vége.

Lichter Péter elsősorban filmrendezőként, filmtörténészként, filmesztétaként ismert. Termékeny szerző, műveinek zöme alapszakmájához kapcsolódik. A kísérleti filmek és a mozgókép elmélete iránt elkötelezett író legújabb regénye, A detektív, aki tintahalakkal álmodott nem a klasszikus bűnügyi irodalom kategóriájába illeszkedik, és nem is célja, hogy oda tartozzon. A történet helyett inkább a forma, a játék és az önreflexió válik főszereplővé ebben a könnyed, ám meglepően rétegzett kisregényben, amely Budapest ismerős, mégis álomszerű díszletei között vezet végig egy sajátos nyomozáson.

A regény nem Lichter első fikciós kötete. Korábban is jelentkezett az általa bevallottan kedvelt (ám saját köreiben már-már kötelezően lenézett) ponyva vagy lektűr műfajába tartozó történetekkel. A tintahalas sztori nem igényel korábbi tudást, ahogy némely posztmodern regény, bár nem árt, ha az olvasó valamennyire ismeri a krimi klasszikusait. A regényben ugyanis szerepet kap néhány klasszikus detektív, köztük nagyon népszerűek és kevésbé ismertek is. Ez az előismeret, ha megvan, még szórakoztatóbbá teszi a műfaji konvenciók játékos felforgatását.

Annak ellenére, hogy a végére minden kiderül, a kötet nem klasszikus értelemben vett krimi. Lichter inkább megidézi, megcsavarja és ironikusan újraértelmezi a bűnügyi történet elemeit – mindezt egyfajta posztmodern szöveg- és szerepjátékként. A történet főszereplője ugyanis nem egy klasszikus detektív, hanem maga Lichter Péter, aki a saját nevében és személyében lép a történetbe. A filmes háttér az írói stílusban is tetten érhető. A regény személyes kalandként is olvasható, amelyben Budapest utcáin, kocsmáiban és néhány ikonikus helyszínen bolyongunk a szerzővel, miközben egyre inkább világossá válik: a „nyomozás” leginkább belső, metaforikus természetű. A konkrét bűnügy(ek) felderítése sem lényegtelen, mégis úgy érezheti az olvasó, nem elsődleges. Miért is lenne az? Hősünk nem igazi nyomozó, viszont igazi bölcsész.

Lichter regénye a krimi „mindenki műfaját” újragondoló, friss hangú, posztmodern játék. Nem célja, hogy feszült izgalmat vagy vérgőzös cselekményt kínáljon: inkább intellektuális és hangulati barangolás Budapest (ezen belül is elsősorban a Svábhegy) és az elbeszélő tudata között.

A regény így egyszerre tiszteleg a film noir és a klasszikus krimi hagyományának – beleértve ebbe a foteldetektíveket és az akciódúsabb amerikai klasszikusokat is. Megmutatja, hogy a krimi műfajának igenis van helye a legkékharinyább bölcsész életében is, miközben játékosan ízekre is szedi annak tradicionálisan „kötelező” elemeit. A filmszerű látásmód – különösen a képek, snittek, vizuális motívumok hangsúlya – végig jelen van. Nem meglepő ez Lichter filmes hátterének ismeretében, mégis üdítő látni, hogyan fordítja át mindezt a próza közegébe.

A klasszikus detektívtörténetek szereplői – a (kissé) rejtélyes megbízó, az eltűnt személy, a különös nyomok – itt is jelen vannak, ám minden egyes elem elcsúszik, kifordul a hagyományos szerepéből. Ebben persze nem kis szerepe van annak, hogy a detektív, sok más szereplővel együtt egy olyan kísérlet alanyává válik, amely a pszichedelikus szerek kreatív alkalmazására épül. A detektív egyre kevésbé ért bármit is abból, amit lát vagy hall – és ez nem is csoda.

• Olvass bele! 

A detektív, aki tintahalakkal álmodott aránylag rövid, akár egyetlen délután alatt elolvasható, mégis emlékezetes regény. Nem harsány, nem didaktikus, nem erőlködik – inkább finoman játszik a nyelvvel, a műfajjal és az olvasóval. Aki szereti a posztmodern irodalom játékosságát és nyitott egy olyan krimire, ahol nem a tettes a fontos, hanem a kacskaringós út, amit bejárunk, az biztosan élvezni fogja. Én remekül szórakoztam.

A Krimi Ma sorozat szerzői közül többen „továbbléptek”, és újabb regényeiket más, nagyobb kiadóknak adták. Ugyanakkor Gráczer L. Tamás immáron harmadik kötetét adta közre a kis irodalmi kiadó. Csak remélni tudom, hogy Lichter Péter is folytatja önnön kalandjait, a kiadó igényességét látva pedig azt is remélem, a Prae keretei között. Egy ilyen szövevényesen tekergő és önmaga farkába harapó történetnél különösen fontos – és itt ki is érződik – a gondos szerkesztői munka, Péczely Dóra keze. Az pedig különösen dicséretes – és meg is látszik a sajtóhubák (sic!) hiányán –, hogy a Prae Kiadónál még olvasószerkesztő/korrektorra is telik. Munkájukat pedig értékeli is a kiadó, hiszen mindkettőjük neve szerepel a kötet kolofonjában.

Ha valaki úgy érzi, nála is lapul a fiókban – legyen az fából készült íróasztalfiók vagy elektronikus fajta – egy jóféle mai krimi teljes egészében kidolgozva vagy csak kipattanni erősen készülő bimbó formájában, itt a lehetőség a Krimi Ma szerzői sorába lépni. A kiadó éppen most hirdetett pályázatot újabb művekre. (Elolvasható itt!)

Lichter Péter: A detektív,
aki tintahalakkal álmodott
Prae Kiadó, Budapest, 2025
216 oldal, teljes bolti ár 4990 Ft,
online ár lira.hu-n 4491 Ft
ISBN 978 615 667 5514

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Lichter Péter az egyetemi oktatók akciódúsnak nem nevezhető életét éli, amikor egy napon megcsörren a telefonja. Kalandos sorsú filmes barátja, Roger titokzatos sztorival rukkol elő, hogy rábeszélje egy eltűnt színésznő utáni nyomozásra – és hát melyik kalandra vágyó, Agatha Christie-rajongó filmesztéta tudna nemet mondani arra, hogy egy szürreális krimi főszereplője legyen?
Hanna épp a premierjére készült egy különös, interaktív színházi előadásban, amikor elrabolják. A darabot, amely maga is csavaros detektívtörténet, egy fényűző svábhegyi kastélyszállóban mutatják be a város gazdag és unatkozó kiválasztottjainak, akik a színészekkel közösen, a krimiirodalom leghíresebb detektívjeinek praktikáival nyomoznak a vészjósló, rejtélyek sorát rejtő hotelben. Politikusok, oligarchák, újságírók, egy féltékeny expasi és különc krimirajongók gyűlnek össze a nem hétköznapi helyszínen, hogy a történet alakításában szerepet vállalva beteljesítsék a darab – és a színházat létrehozók – küldetését.
A két amatőr detektív váratlanul egy olyan szövevényes bűnügyben találja magát, amelyben a beszélő tintahalak jelentik a legkisebb furcsaságot.