Medgyesi Konstantin: Egy 20. századi fenegyerek. Libik György, az embermentő (részlet)

Szent-Györgyi Albert különös veje

A sportos, ragyogó intellektusú Nelly istennői magasságból tekintett a világra.
Az 1918-ban született Szent-Györgyi Kornélia, Nelly angolszász nyelvi környezetben nevelkedett; tudós apjának köszönhetően már kamaszlányként világlátott volt. A kozmopolita hölgy részese lehetett annak az élménynek is, amikor apja, Szent-Györgyi Albert 1937. december 10-én Stockholmban átvette a Nobel-díjat. Cambridge-i tanulmányai során kezdett teniszezni, a sportág kiválóságaként tartották számon.¹ A tekintélyes apa és lánya sok időt töltöttek együtt. Nelly rajongott „Daddyért.” Ha csak tehették, együtt jártak síelni. 1939 karácsonyát szintén kettesben ünnepelték Svájcban, ahol akkoriban a leány tanult.

„Filigrán, kreolosan barna, villogó szemű fiatal lány volt, édesapja életszeretetével és bővérű humorával megáldva”² – jellemezte őt utóbb Kállai Gyula, a későbbi miniszterelnök, Szent-Györgyi Albert személyes jóismerőse.

Szegedi barátnőivel Nelly angol nyelven szeretett társalogni. Lenézte az alföldi fiúkat, ha nem tudtak megszólalni angolul. A derűs, de egyúttal szigorú lány elvárta, hogy amennyiben barátnőjének udvarlója moziba kívánta vinni a hölgyet, akkor neki szintén vigyen a lovag virágot.³ Sőt, már szegedi egyetemistaként is annyira távolságtartó volt, hogy évfolyamtársai magázták.

„A professzor lányát, aki különben ragyogóan csinos, bájos nő volt, még tegezni sem mertem. Ő kolléga úrnak szólított engemet, én meg kolléga kisasszonynak”⁴ – emlékezik rá Erdős Tamás, aki biokémikusként a későbbiekben Szent-Györgyi Albert közvetlen munkatársa és legkedvesebb tanársegédje lett. A magabiztos ifjú lány emberileg meglepően közel engedte magához a korábban Angliában tanult Erdőst. Imponált neki, hogy a fiatal egyetemista srác hálókocsiban jött haza Nagy-Britanniából, és kiválóan beszéli Shakespeare nyelvét. Nelly számára vonzó volt Erdős intelligenciája; ő hívta fel Szent-Györgyi figyelmét a kibontakozó tudós elmére. A Nobel-díjas kutató az egyik vizsgáján közvetlenül figyelhette meg Erdős képességeit. Az apa végül igazat adott lányának, ezért meghívta a tizenkilenc éves fiatalembert a kutatócsapatába. Szent-Györgyi épp krumplipucolás közben fogadta Erdőst, ekkortól került az egyetemista a tekintélyes tudós közelébe.

Amikor kitudódott, hogy Nellynek udvarlója van, Erdős helyzetértékelése mindössze ennyi volt: „Hogy egy ilyen motoros, piszkos, bőrkabátos pasas udvarolhasson sikerrel Szent-Györgyi Nellynek, az engem borzasztóan meglepett és fölháborított, de hát mit tehettem.” Csak kevesen értették igazán, hogy mi történik a Szent-Györgyi lány körül. A „pasas” történetesen nem más volt, mint a fiatal sportoló, az örökmozgó Libik György.
*
Libik György – barátai körében csak Liba vagy Libás – mindig is arról volt híres, hogy egy tanteremben vagy akár egy hivatalban nem megkerülte az asztalokat, hanem átugrotta. A lépcsőn lefelé sem a megszokott módon közlekedett, hanem egyszerűen csak lecsúszott a korláton.⁵ Iskolásként egyszer véletlenül fenékbe rúgta az igazgatót – nem tudva, hogy az illető öregúr az oktatási intézmény vezetője.⁶ Egy alkalommal rozsdás szöggel hasba szúrta egyik diáktársát. Mindig verekedős fiú volt, igazi ördögfiókaként tartották számon a gazdag családból származó életművész-palántát. Mások pusztán polgárpukkasztónak találták a viselkedését. „Azt szokták mondani, hogy nagyon sok embernek egy kerékkel kevesebbje van, mint kellene, nekem az a véleményem, hogy a Gyurinak kettő vagy három kerékkel többje van”⁷ – így vélekedett róla Karig Sára, aki élete végéig lelki jóbarátja volt a különös férfinek.

A nem éppen szelíd motoros hírében álló ifjú Libik így tudott megérkezni a társaságba: már messziről lehetett hallani motorja vad berregését, majd szólt a jármű dudája az ablak alatt, felkiáltott, hogy megérkeztem, utána beviharzott a lakásba, az olajos arcát beletörölte az éppen keze ügyébe kerülő törölközőbe, ezt követően berohant az étkezőbe, amit talált, azt sebtében megette, majd amilyen vadul érkezett, olyan hirtelen távozott. Libik lenyűgöző személyiség volt, de elegánsnak talán senki sem nevezte volna.⁸

Nelly rajongott apjáért. Szent-Györgyi Albert azon túl, hogy nemzetközileg ismert tekintélyes professzor volt, igazi sármőrnek számított. „Külseje nem emlékeztet a tudósok jellegzetes alakjára, inkább a keresetlenül elegáns férfitípus, amelyet leginkább az amerikai filmekről ismerhet a közönség”⁹ – jellemezte a tudós karakterét a korabeli sajtó.

1939 februárjában a kor ünnepelt színésznője, Gombaszögi Ella és barátnői együtt látogatták meg Szegeden a Rudolf téri lakásában a világhírű tudóst. A színésznők érkezésekor Albert éppen Brahmsot hallgatott. A hölgyek a beszélgetés során azt állapították meg, hogy Szent-Györgyi feltűnően hasonlít a kor legnépszerűbb német színészére, Hans Albersre. „Ez külön pót-Nobel-díj nekem”¹⁰ – állapította meg a színésznői látogatás és bók kapcsán a C-vitamin felfedezője.

Szent-Györgyi Albert 1916-ban ismerte meg Demény Kornéliát. A fizikus Bay Zoltán – Szent-Györgyi egyik kiváló barátja – szerint Kornélia a legszebb és legokosabb lány volt, akivel valaha találkozott.¹¹ Családi háttere is erősnek számított: a nő apja egy időben a Magyar Posta vezérigazgatójaként dolgozott. Albertet romantikus alkatnak ismerték; szerelmének egy pónilovas kocsikázáskor vetette fel, hogy komolyak a szándékai. 1917 szeptemberében össze is házasodtak.¹² A házasság huszonnégy évig tartott közöttük, kiváló párost alkottak – együtt mindent elértek, ami csak lehetséges volt számukra. A válás után lányuk, Nelly apjával maradt Szegeden.

Szent-Györgyi Albert és lánya számára az egyik legmeghittebb közös időtöltés az volt, amikor együtt mehettek síelni. 1942 elején úgy döntöttek, hogy Kárpátaljára, a mencsuli turistaközpontba utaznak el és sportolnak, pihennek együtt. Az 1501 méteres tengerszint feletti magasságban lévő Mencsely-hegy ideális helyszín volt az apa-lánya program számára.
*
A magyar alpesi síválogatott kívülről egyfajta „őrült vagány bandának”¹³ tűnt. Egyszerre kemény és vicces társaság volt – összetartóak, bátrak, bevállalósak. A csapat harcedzett sportolói számára idilli helyzetet jelentett, hogy nemcsak a Normafán vagy a Kékestetőn gyakorolhattak, hanem a Budapesttől 400 kilométerre lévő Mencsulba is mehettek edzőtáborozni.

1942 első heteiben egy hatfős csoport érkezett a mencsuli úgynevezett menedékházba. A körülmények tökéletesek voltak a Műegyetem sportegyesületét, a Műegyetemi Atlétikai és Football Club (MAFC) síszakosztályát képviselő sportolóknak. Kiváló minőségű hó, megfelelő feltételek. Az ifjú síbajnokok komolyan vették a felkészülést. Sikereket akartak elérni, győzni akartak – még úgy is, hogy Magyarországot sosem lehetett a sísport nagyhatalmai között emlegetni. A Mencsulban edző fiatalok viszont nem törődtek az esélyekkel és a rideg tényekkel, a világban pusztító háborúval. Meg akarták mutatni a világnak, hogy a magyar síelők is képesek eredményeket elérni. Nem véletlen, hogy – nem kis meglepetésre – alig egy évvel később a svájci alpesi síelőket is legyőzték a magyar sportolók.¹⁴

A mencsuli edzőtáborban a kiváló síelők napközben keményen gyakoroltak. Az edzések során is érzékelték, hogy a sípályán nemcsak profik vannak jelen, hanem úgynevezett „mazsolák”, vagyis műkedvelő síelők is. A dörzsölt sportolók alapvetően ügyet sem vetettek rájuk, hacsak nem zavarták az ő köreiket. Konfliktusok a válogatott sportolók és az amatőrök között inkább a Normafán fordultak elő. Mencsulban ilyen bonyodalomról nem tudunk. Mindenki tette a dolgát, a bajnokok edzettek, a „mazsolák” pedig élvezték a műkedvelő sportolás örömeit.

A vicces, vagány válogatott sportolóknak is ki kellett persze ereszteni a gőzt, hiszen a nagy szintkülönbségek és a gyorsaság miatt a professzionálisan űzött sí életveszélyes műfajnak számított akkoriban is. Esténként nem vetették meg a mulatozást és a jókedvet a bajnokok. Ehhez nem is kellett alkohol, jól szórakoztak ők a saját maguk tréfáin. Folyamatosan ugratták egymást, és hangoskodtak. Egy este annyira lármáztak, hogy a turistaházban megszálló egyik vendég, egy, a „mazsolák” közé sorolható műkedvelő síelő a közös falon keresztül átkopogtatott a másik szobába. Az ifjú és tiszteletlen síelők ezen a finom jelzésen nem akadtak fenn különösképp, így következett az újabb kopogtatás. Az öntudatos és magabiztos válogatott sportolók ezt egyfajta biztatásnak vették, és még hangosabbak lettek. A harmadik kopogáskor a szomszéd erélyesen közölte, hogy aludni szeretne. A síelők e markánsabb felszólítást a versenyzői jogaik elleni támadásnak vették, ezért újabb és újabb – immáron a gusztustalanságig fajuló – lármázási formákat vetettek be. Szerencsétlen aludni szándékozó lakótárs egy idő után személyesen igyekezett intézkedni. Mikor este tíz után belépett a szobába, a bajnokok éppen „félreérthetetlen hangokat”¹⁵ adtak ki magukból. A tiltakozó szomszédnak volt humorérzéke; nem jött zavarba, harsogó nevetéssel nyugtázta a pikáns helyzetet. Ezt a kis intermezzót követően halkult a társaság, és egy idő után mindenki nyugovóra tért.

Harag másnapra sem maradt. Azon viszont igencsak meglepődtek a sportolók, amikor reggel kiderült, hogy az átkopogó „mazsola” nem volt más, mint Szent-Györgyi Albert, a Nobel-díjas tudós. A vagány, sokat látott síelők, akik magukat egyébként nemes egyszerűséggel csak síisteneknek tartották, nem illetődtek meg. A srácok életfelfogása arról szólt, hogy komolyabb tiszteletet senki iránt nem tanúsíthatnak, mert ha mégis így tennének, akkor a következő napi edzésen egészen biztosan hanyatt esnek. Az esti bulizások folytatódtak, de némiképp halkabban és valamelyest visszafogottabban.

Napokkal a veszekedős este után az egyik síelő kihívta egy pingpongmeccsre azt a csendes lányt, aki a professzorral mutatkozott. A fiatalember – a hat közül talán a legharsányabb – büszke volt gyorsaságára, reflexeire és ügyes mozgására, így úgy gondolta, számára nem jelenthet nehézséget a csinos, de törékeny hölggyel szembeni mérkőzés. Végül meg kellett izzadnia a síbajnoknak, hosszabb küzdelmek után három játszmában tudta csak legyőzni a fiatal nőt. Ez volt Libik György és Szent-Györgyi Nelly első találkozása.¹⁶

A mencsuli edzőtábor úgy ért véget, hogy mindenki ment tovább a maga útján. Nem történt semmi különös. A vagány síelők valószínűleg még jó ideig anekdotáztak arról, hogy miként akasztották ki a Nobel-díjas Szent-Györgyit, és bizonyára mindegyikőjük emlékezetében megmaradt a vonzó küllemű hölgy, de senki nem gondolhatta, hogy a mencsuli események drámai fejlemények sokaságát indították el. Talán csak Nelly tudta, hogy összetalálkozott két ember, akinek közös történetet írt a sors.

A mencsuli kaland után hónapokkal – a vakvéletlennek vagy éppen az egekben megírt szeszélyes sorsnak köszönhetőn – ismét összefutott Libik és Nelly. 1942. május 16-án tartotta éves közgyűlését a síszövetség.¹⁷ Az eseményen az aktív sportoló Libiknek hivatalból ott kellett lennie, Szent-Györgyi pedig díszvendég volt, és őt elkísérte bájos, az elit társaságot kedvelő lánya is. A díszvacsorán a válogatott síelő elhatározta, hogy elkéri Nelly telefonszámát. A lány nem volt az a telefonszámmegadós típus, de most nem ellenkezett.¹⁸ Libiknek immáron a kezében volt a kulcs a Szent-Györgyi lány szívéhez. Tudta a telefonszámot, de egyelőre nem használta. Nem akarta vagy nem merte? Libik személyiségét ismerve nem állítható, hogy félénk vagy netán gátlásos lett volna, de egy hónapig nem hívta fel Nellyt.

A fiatal Libik egyáltalán nem állt nőcsábász hírében. Nelly előtt két hölggyel volt valamiféle szerelmi jellegű kapcsolatban. A vele egyidős Trude egy emelettel lakott a Libik család felett. Alacsony, sovány, barna lány volt; az első szerelem, az imádott hölgy az ifjú Libik életében. Trudénak el kellett utaznia, a közöttük lévő szálak elszakadtak, de Libik egész életében őrizte azt a képet, amint a lány áll a vonaton, és integet neki. A fiatalember szomorkodik a peronon és látja, amint távolodik a rajongott személy.¹⁹ Ez egy plátói szerelem lehetett pusztán.

Volt még egy városmajori lány, Ilona, akit a kölyök Libik gyakran kísérgetett, de még egy csók sem volt közöttük sohasem. Hiába számított a kamasz Libik a Városmajor egyik királyának, a nagyszájú, gátlástalan fenegyereknek, Nelly előtt érdemi tapasztalata, találkozása nem volt a női nemmel. Talán ez is indokolhatja, hogy miért várt egy hónapig azzal, hogy felhívja Szent-Györgyi professzor lányát.²⁰

Nelly, a titokzatos nő, a jóalakú teniszbajnok, a világlátott hölgy Libik előtt „nem találkozott férfival”.²¹Kislányként mindig is egy angolos karakterű úriemberre vágyott; egy hallgatag, magas férfit képzelt maga mellé. Libik utólag úgy írta le, hogy a lány ideálja egy Gregory Peck-szerű ember volt, ő viszont egyáltalán nem hasonlított rá, sőt talán egyik sármos amerikai színészre sem. Azt meg főként nem lehetett azt mondani róla, hogy hallgatag lett volna, és persze magas sem volt. A huszonnégy esztendős Nelly mégis őt akarta, rá vágyott, ezért is várta már nagy méltósággal, de lelkében mégis türelmetlenül azt a bizonyos telefonhívást. Ettől a telefonbeszélgetéstől számítható, hogy ők egy párt alkottak. Közel két évig jártak együtt, habár a kapcsolatukra ez a kifejezés némiképp sablonos. Mondjuk inkább azt, az első formális udvarlási gesztus után 23 hónappal, 1944. május 6-án házasságot kötöttek.²² Drámai időpont. A magyar történelem egyik legsötétebb évszakában keltek egybe. Két évig voltak férj és feleség. Sok minden történt velük és az országgal eközben: német megszállás, Libik György édesanyja öngyilkos lett, részvétel a nemzeti ellenállásban és az embermentésben, szovjet megszállás. 1946-ban a történelem, más megfogalmazásban a politika kegyetlen logikája választotta szét őket. A külső rideg tények és a kedvezőtlen körülmények tönkretettek egy házasságot.

1946 után tizenkilenc évig Nelly és Gyurka nem találkoztak egymással. 1965-ben, mikor ismét összehozta őket a sors, akkor olyan történt, amire senki sem számíthatott. Ahogy Libik György fogalmazta meg utólag: mintha azt Dumas és Balzac együtt írták volna.²³

A lábjegyzeti források csak a könyvben olvashatók.

A szerző fotójának forrása: Open Books Kiadó

Medgyesi Konstantin: Egy 20. századi fenegyerek
Modern magyar történelem sorozat
Scolar Kiadó, Budapest, 2025
248 oldal, teljes bolti ár 4999 Ft,
online ár a kiadónál 4499 Ft,
ISBN 978 963 687 1307

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Libik György (1919–1995), az elismert sportoló, mérnök és antifasiszta ellenálló nemcsak a sípályákon lett legendás, hanem a történelem sorsfordító pillanataiban mutatott bátor kiállása miatt is. E hiánypótló kötet átfogó képet nyújt Libik kevéssé ismert, kémregényekbe és politikai thrillerekbe illő, mégis nagyon is valóságos életéről.
A fiatal, sebességmániás Libik egészen korán a sísportok felé fordult, és komoly sikereket ért el egyéni és válogatott szinten. Ekkoriban nyerte el a Nobel-díjas tudós, Szent-Györgyi Albert lányának, Kornéliának a szerelmét is, aki később első felesége lett. A második világháborúban az antifasiszta ellenállókhoz állt be, embereket bújtatott, robbantásokban vett részt, és társaival együtt számos embert mentett meg a deportálástól. Mindeközben a svéd diplomata, Raoul Wallenberg sofőrjeként dolgozott, és életre szóló barátságot kötött Per Angerrel és Karig Sárával. Később szinte egyenes út vezetett számára Nagy Imre köréhez, majd az 1956-os forradalomban való részvételhez. A forradalom leverését követő tisztogatások miatt azonban előbb Lengyelországba, majd Svédországba menekült családjával, ahol végül elismert kutatómérnök és sikeres üzletember lett.