Artisjus Irodalmi Díjak, 2025 | Nagydíjas: Szilágyi Ákos

Xénia EE |

Az Artisjus Irodalmi Nagydíjat idén Szilágyi Ákos veheti át az Elvégre című verseskötetéért, valamint teljes életművéért A fődíjas mellett Kemény Istvánt, Szűcs Terit, Ács Pált, Sipos Lajost és Lányi Andrást szólítják színpadra a díjak ünnepélyes átadásán, május 12-én.

Az Artisjus Egyesület 2006-ban hozta létre az Artisjus Irodalmi Díjakat. Az irodalmi nagydíj célja az előző év egy kiemelkedő, különösen értékes alkotásának jutalmazása, a további díjak pedig ösztönzésül szolgálnak a tehetségüket már bizonyított művészek munkájához. Az Artisjus Irodalmi Díjról a szerzői egyesület vezetősége hozott döntést.

A korábbi években többek között Takács Zsuzsa, Kovács András Ferenc, Berkovits György, Nádasdy Ádám, Pintér Béla, Tőzsér Árpád, Kukorelly Endre, Márton László, Bereményi Géza, Darvasi László és Rakovszky Zsuzsa részesültek az elismerésben.

Az idei díjakat 2025. május 12-én, a Magyar Zene Házában adják át, együtt a zenei Artisjus-díjakkal.

Az idei díjazottak – Szilágyi Ákos mellett – költészet kategóriában Kemény István, próza kategóriában Szűcs Teri, tanulmány kategóriában Ács Pál, illetve Sipos Lajos, esszé kategóriában pedig Lányi András.

Az Artisjus Irodalmi Nagydíjat Szilágyi Ákos kapja Elvégre – Naplóversek 2017-2023 című verseskötetéért. Szilágyi Ákos egyetemi tanár, költő, esztéta, szerkesztő, közíró és műfordító. Díjazott kötete „megkoszorúzza az életművet. Szilágyi mindvégig keveri a történet- és egzisztenciálfilozófiai kérdésfelvetéseket. Nála az egyén (aki van is meg nincs is) mindig magánéletét és magánhalálát nézi, ugyanakkor érzi, hogy történelmi feltételek között kell, hogy éljen és haljon. Mindig az ÉN énekel – csak azt nem lehet tudni, ki is az az ÉN, kihez, kikhez képest látja magát ÉN-nek. Csak azt lehet tudni, mikor énekel: a világvége után. E kötet világlátása végtelenül komor lenne – ha nem dalocskákban lenne megfogalmazva. Szilágyi nem traktátust ír a világ végéről, hanem – akármilyen paradoxul is hat – víg dalokat” – írja méltatásában Margócsy István.

Kemény István Lovag Dulcinea című verseskötetéért részesül a szerzői egyesület elismerésében. Eddig tizenegy kötete jelent meg külföldön bolgár, francia, lengyel, német, román és spanyol fordításban. Díjazott kötetének hőse Dulcinea de Toboso, akinek Don Quijote gyászversében megtiltotta, hogy történetét bárki folytassa. „Cervantes magába szívta az olasz lovagi eposz komoly és szatirikus változatának összes tanulságát; Kemény István pedig komolyan veszi, és egyúttal befejezettnek nyilvánítja a magyar irodalom posztmodernnek nevezett korszakát, és ezáltal bebizonyítja, hogy a magyar irodalom folytatható” – fogalmaz laudációjában Szörényi László.

 

Szűcs Teri Visszatért hozzám az emlékezet – Demencia és Óperencia című kötetéért kapja idén az Artisjus-díjat. 2009-ben szerzett doktori fokozatot az ELTE esztétika doktori programján. Foglalkozott a holokauszt irodalmával, magyar roma irodalommal, feminista és queer művészettel, volt szociális munkás és projektkoordinátor is. 2011-ben jelent meg A felejtés története (A holokauszt tanúsága irodalmi művekben) című tanulmánykötete. A Visszatért hozzám az emlékezet az eközben írt esszék és naplók regénnyé összeálló gyűjteménye; „…a leépülés érzékletes leírása, megrázó tanúságtétel – írja méltatásában Grecsó Krisztián –, ami ráadásul kibontja a szerző leningrádi gyerekkorát, az ottani orosz, zsidó, szovjet identitások kusza szövedékét is. (…) A valóság irodalom akar lenni, csak hagyni kell neki; Szűcs Teri ezt példamutatóan megcsinálta.”

Ács Pál Hősök és hősénekek – A magyar hősköltészet Zrínyi előtt című kötetéért részesül Artisjus-díjban, a tanulmányok kategóriájában. Ács Pál 1979-ben diplomázott az ELTE magyar–orosz szakán, 1986-től nyugdíjazásáig az MTA Irodalomtudományi Intézetében dolgozott, 2019 óta a HUN-REN BTK Történettudományi Intézet tudományos tanácsadója. A Hősök és hősénekek egy alig ismert irodalomtörténeti témáról szól: arról, hogy „a 16. századi magyar költészet hogyan örökítette meg a kortárs hősöket és az elődöket. Nemcsak rendkívül alapos történeti filológiai elemzéseket végez, hanem e hősi figurák, események máig nyúló emlékezetét is vizsgálja. Mély belátást nyújt arról, hogyan alakul és működik a történelemről való tudásunk és emlékezetünk” – méltatja a könyvet Margócsy István.

Sipos Lajos a Babits Mihály levelezését közreadó sorozat több kötetének szerkesztéséért, sajtó alá rendezéséért részesül Artisjus-díjban. A József Attila- és Széchenyi-díjas irodalomtörténész 2010 óta Pázmány Péter Katolikus Egyetem professzor emeritusa. Érdeklődésének és munkásságának középpontjában Babits Mihály életműve áll. 1985-ben szervezte meg a Babits Kutatócsoportot, amely többek között elkészítette a prózai és drámai művek kritikai kiadását, majd elkezdődött a levelek sajtó alá rendezése és közreadása. A kötetek bő jegyzetanyaga bemutatja „a korszak minden fontos törekvését, a történelmi, társadalmi, művészeti élet rejtett dimenzióit, és a feltárt új összefüggések a Babits-művek értelmezését is segítik” – írja méltatásában Báger Gusztáv.

Lányi András Búcsú a tizenkilencedik századtól című kötetéért kapja idén az Artisjus-díjat az esszé kategóriában. Lányi András több játék- és dokumentumfilmet készített.  A 90-es években a Liget irodalmi és ökológiai folyóirat főmunkatársa. Részt vesz a dunai vízlépcsők elleni mozgalomban, később az ökológiai gondolkodás hazai elterjesztése körül játszik fontos szerepet. Díjazott művében „a reformkor nagy alakjainak sorsát, műveit elemzi. Nagy érzékenységgel ábrázolja vereségeiket és azt is, hogyan tudtak ezekből eredményeket kovácsolni, ha nem is életükben, legalább utókorukban. Bár a cím szerint búcsúzik a tizenkilencedik századtól, a kiábrándultság nem végleges, a »nem« mögött ott vannak az »igenek« is. Könyvét olvasni szellemi gyógyulás” – fogalmaz laudációjában Báthori Csaba.