A szegények oldalán | Iványi Gábor: Kátránypapír és kerítésdrót

Somogyi András |

Iványi Gábor kötetét Lengyel László politológus szenvedélyes hangú előszava vezeti be. „Ember az embertelenségben” – jellemzi Iványit, a lelkészt, aki már pályája elejétől a nincstelenek, a hatalom nélküliek, az út szélén hagyottak, vagy még inkább az útszélre kergetettek istápolója volt. „Fehérek közt egy európai” – mondaná róla is József Attila, mint Thomas Mannról.

Iványi Gábor az a ritka emberfajta, aki világítótoronyként messze kiemelkedik a társadalom közönyéből szeretetével, segíteni akarásával. Akkor miért akarják tönkre tenni? Lengyel kemény választ ad a kérdésre. A zsarnok – nevének említése nélkül –, akinek gyermekeit Iványi keresztelte meg, legjobban korábbi önmagától retteg, amikor még nem hazudott és nem lopott. Iványi ezt a fiatalembert állítja szembe vele.

A könyv rövidebb – hosszabb írásokból áll, amelyek egy része a kilencvenes évek terméke, a többi már az ezredforduló után született. Központi gondolat nincs, emlékekhez, személyekhez, történésekhez fűződő érdekes és szeretni való gondolathalmazt olvashatunk sok bibliai idézettel. Az alábbiakban ezekből szemelgetünk. Zárójelben az írás első megjelenésének dátuma található.

• Olvasd el Lengyel László előszavát!

A szerző a rendszerváltás után az SZDSZ országgyűlési képviselőjeként számos „kegyelmes úrral” találkozott. Ezeket az embereket ötvenhatos tevékenységük miatt a Kádár rendszerben halálra ítélték, majd néhány év börtön után kegyelemmel szabadultak. Iványi megemlékezik többek között Mécs Imréről, a kor ikonikus politikusáról, Király Béláról és másokról. Király Béla az egyik, aki a siralomházban kilenc hónapot töltött. Az eljárás része volt, hogy a kivégzés időpontját nem közölték, így a cellaajtó minden nyikordulásakor az elítélt azt hihette, eljött a végső pillanata. (2024)

A helyi hatalmasságoknak a védtelen, mélyszegénységben élőkkel szembeni erkölcstelen, keresztényietlen viselkedését Monor városka esetével példázza a szerző. Az (akkori) szervilis és korrupt önkormányzat földig rombolta egy cigány család omladozó házát, hogy azt piacképes telekké változtathassa át. Egy három kisgyermeket nevelő családot a temető ravatalozójának épületébe költöztettek. A polgármester pályázatot hirdetett az egyetlen szükséglakásra. Az egyik pályázó egy nyolcgyermekes család volt, a másik pedig a helyi rendőrkapitány – ő az egyik őrmester beosztottja számára igényelte a lakást. A képviselő testület „bátran és következetesen”, ellenszavazat nélkül a kapitány pályázatát fogadta el. (1996)

Iványi sok szeretettel emlékezik meg a negyvennyolc éves korában elhunyt Ferenczi Györgyről, aki a „Patyi”, vagyis a Rákospalotai Leánynevelő Intézet igazgatója volt. Ebbe az nevelőotthonba a lányok sokszor bírósági ítélettel kerültek, például mert még a fiatalkorúak börtönéhez is túl fiatalok voltak. Akik ott töltöttek rövidebb hosszabb időt, büntetés-végrehajtási intézetként tekintettek rá. Az igazgató a humanizmustól indíttatva egyértelműen nevelni akart. Kinyitotta a hatalmas parkra néző kapukat, leszedette a falak tetejéről a szögesdrótot, a hatalmas hálótermeket pedig kis, otthonos szobákra osztotta fel. Szakköröket és játszóházat szervezett. És láss csodát. A lányok – ha időnként szabadságot vettek is ki – nem szöktek meg, mindig visszatértek. (1994)

Iványi több írásában is foglalkozik az áruló Júdás figurájával. Szerinte minden társadalmi csoportban van Júdás, a tehetséges, de sértett, szolgálatait a hatalomnak felkínáló ember. Segít a hatalmasoknak megőrizni a törvényesség és jogszerűség látszatát, miközben azok mindenen átgázolva törtetnek saját pillanatnyi céljaik felé. (pl. 1999)

• Olvasd el Iványi Gábor egyik írását!

Egy 2007-ben (!) megjelent írásában a szerző foglalkozik a KDNP (akkori) elnöke és frakcióvezetője, ma miniszterelnök-helyettes Semjén Zsolt antiszemita megnyilatkozásával. Beszédével egyebek között azt sugallta, hogy a szocialista pártot terheli a zsidóüldözés bűne, az SZDSZ pedig olyan kárhozatosan rossz zsidók pártja, akiket a mózesi törvények értelmében meg lehetne kövezni. Gyűlöletbeszéde azt sugallta, hogy az országot kormányzó pártok képviselői nem is magyarok, hanem zsidók. Iványi valláserkölcsi alapon olvassa a fejére Semjénnek, hogy az igaz bűnbánat gyakorlása mellett távoznia kell a közéletből. (2007) (NB. Azóta sem történt meg.)

A holokauszttagadásról Iványi Gábor azt írja: Az iskolák megfertőzött történelemoktatásának befolyása alá került fiatalok seregestől estek szellemi pedofilok újnáci karmaiba. (2010)

A kötet címadó írása a lelkész 2024. október 23-án tartott beszéde. Ebben arra emlékezik, hogy Nagy Imre és Maléter Pál kivégzése után tetemeiket cinikus módon, kicsinyes bosszúból kátránypapírba csavarták, amelynek végeit kerítésdróttal fogták össze. A holttesteket koporsó nélkül elásták, a temetés helyszíne titkos volt, noha azt a sírásók emlékezete meg tudta őrizni. (2024)

Akit érdekel az elesettek, szegénységben élők sorsa, és érdekel a jobbítás lehetősége, a rendszerváltás utáni világi és egyházi politika – különösen, aki élvezni akarja az Ó- és Újtestamentumból vett találó idézeteket, szeretni fogja Iványi Gábor könyvét.

Iványi Gábor: Kátránypapír és kerítésdrót
K.A.S. Kiadó, Budapest, 2025
248 oldal, teljes bolti ár 4600 Ft,
online ár a kiadónál 4140 Ft,
ISBN 978 615 691 5047

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

„Számadás életem elmúlt évtizedeiből” – írja legújabb, gyűjteményes kötetének bevezetőjében Iványi Gábor, majd szerényen hozzáteszi: „Nem tekintem magam írónak, még közírónak sem. Egyszerűen csak bátorkodtam papírra vetni a gondolataimat, melyek egy része megjelent már különféle nyomtatott lapokban, folyóiratokban, illetve elhangzott beszédeim írott változatai. Mindezeket kiegészítettem egy-két újabb teleírt lappal.”
Kevés ma a hitelesebb ember Iványi Gábornál; életművéhez, hitvallásához hű marad ebben a kötetben is.