Habichuelas guisadas | Angie Cruz: Meg ​ne fulladj egy pohár vízben

Lázár Ivett KönyvParfé |

A nevem Cara Romero, és azért jöttem ebbe az országba, mert a férjem meg akart ölni. – Ezzel az erős mondattal kezdődik Angie Cruz regénye, a Meg ne fulladj egy pohár vízben. Ennek a kötetnek nem csak a borítója és a címe figyelemfelkeltő. A történetben ugyanis kibontakozik egy olyan dominikai nő portréja, aki több évtizede New Yorkban él és minden egyes nap azért dolgozik, hogy a felszínen tudjon maradni.

Sosem éltem még huzamosabb ideig külföldön, de könnyűszerrel el tudom képzelni, milyen nehéz lehet letelepedni egy idegen országban; megismerkedni egy teljesen más kultúrával és új otthont teremteni, s közben egységben tartani a családot. Cara Romero minden egyes napja küzdelem. Két éve nem talál munkát, ám most végre egy programban vehet részt, melynek segítségével lehetősége nyílik arra, hogy állást találjon. Cara becsületesen eljár egy szociális munkáshoz, aki különböző űrlapokat töltet ki vele, de a beszélgetéseik nem is a munkakeresésről szólnak, sokkal inkább Cara életéről és a történeteiről. Azokból pedig megismerhetjük őt, a gondolkodásmódját, a kultúráját és a mostani életét, a hullámvölgyeivel együtt.

A történet stílusa, felépítése igen szellemes. Mintha mi is a többlépcsős interjúsorozaton vennénk részt, így kicsit beleláthatunk a bürokratikus útvesztőkbe is. Ám Cara hangja egyáltalán nem hivatalos, sokkal inkább közvetlen. olykor már túl személyes is. Mintha hozzánk beszélne, nekünk mesélne. Mintha éppen a konyhájában ücsörögnénk az asztal mellett és arról csevegnénk, hogy miféle dolgok történtek velünk az elmúlt napokban, hetekben.

• Olvass bele!

Cara 56 éves, a felnőtt fia, Fernando – tudjuk meg róla már az első beszélgetés során –, van egy nővére Angela meg egy bátyja, Rafa. 27 évvel ezelőtt szökött meg bántalmazó férje elől a Dominikai Köztársaságból. 25 évet húzott  le egy gyárban, és most tanácstalan, hogy mit csináljon ezután. De nagy benne az akarás, keményen dolgozik, és bármilyen munkára hajlandó. Szeret főzni, remekül kijön a gyerekekkel, tud csapatban dolgozni, és soha nem beteg. Viharos, de szeretetteljes a kapcsolata legjobb barátjával Luluval meg a húgával. Fernando, akit nagyon szeret, tíz éve hátat fordított a családnak.

Az asszony személyisége vibráló, sokszor csapong, a tanácsadónak – bár a hangját nem halljuk – nem lehet könnyű Carával szemközt ülni és kihámozni mondandójából a releváns információkat. Nem csoda, hiszen elég nehezen illeszthetőek bele az önéletrajzba az olyan mondatok, hogy képes megérezni a betegség szagát, és már az orvost megelőzve megállapította, hogy a bátyja cukorbeteg. Vagy hogy a Psychic weboldal levelet küldött neki, amelyben közölték vele: hamarosan pénzhez fog jutni…

Fokozatosan egyre mélyebben látunk bele Cara életébe, aki a kötet végére teljesen lemezteleníti a lelkét. Megmutatja az olvasónak a hibáit és a gyengeségeit, és magányát is. Cara egyáltalán nem egyszerű eset, és ha élőben találkoznék vele, valószínűleg pár perc után az agyamra menne. Ellenben a könyvben remekül működik a karaktere, a humora és a helyzetéből fakadó frusztrációja is.

Cara csupán arra vágyik, hogy a szerettei biztonságban és egészségben legyenek, valamint hogy méltósággal teli életet élhessen idősként. A Meg ne fulladj egy pohár vízben erős és fontos könyv. Nagyon remélem, sokan forgatják majd, hiszen Angie Cruz minden sora empátiára tanít. (…)

A karibi világban honos habichuelas guisadas receptje elolvasható Könyvparfé oldalán

Angie Cruz: Meg ne fulladj egy pohár vízben
Fordította: Mesterházi Mónika
Libri Kiadó, Budapest, 2024
220 oldal, teljes bolti ár 4499 Ft,
online ár a bookline.hu-n 3825 Ft,
e-könyv változat 2999 Ft
ISBN 978 963 604 1939 (papír)
ISBN 978 963 604 3612 (e-könyv)

* * * * * *
A könyv kiadói fülszövege

Cara évtizedekkel ezelőtt egyedülálló anyaként, a kisfiával érkezett New York latin-amerikai bevándorlók által lakott negyedébe. Azt hitte, élete végéig a helyi lámpagyárban fog dolgozni, ám ötvenes éveinek közepén váratlanul elveszíti az állását, ami végzetes lehet számára, hiszen tartalékai nincsenek, a munkanélküli segély véges, szerény lakásának bérleti díját pedig fizetnie kell.
Állást kellene találnia mielőbb, és ebben hivatott segíteni őt az a kormányprogram, amelynek keretében Cara heti rendszerességgel találkozik egy szociális munkással. A találkozók során Cara, ez a melegszívű, életvidám asszony csak mesél és mesél: küzdelmekkel teli életéről, a barátairól, a családjáról, a bevándorlók apró-cseprőnek tűnő, mégis egész világokat romba dönteni képes ügyeiről, örömökről és bánatokról, arról, milyen az, ha valaki napról napra a társadalom peremén kénytelen egyensúlyozni.
Cara áradó mesélőkedve, szeretnivalóan esendő személyisége valósággal magával ragadja az olvasót, aki végig azon izgul, hogy Cara élete és sorsa egyenesbe jöjjön. Angie Cruz elképesztően fontos regényt írt, amelynek minden sora empátiára és emberségre tanít.