Rejtett démonok | Ursus = Szohner Gábor kiállítása Lovason

Józsa Ágnes |

A falakon a múlt század húszas-harmincas éveit idéző alakok, erőteljes színvilág, ami jellemző volt az expresszív német plakátművészetre és az avantgárd Párizshoz köthető mozgalmasságára. Erotika is bujkál bennük, ahogyan Egon Schiele munkáiban is. A megjelenő szépségben ott a nyugtalanító, a fájdalmas – a magány, a depresszió boldogtalansága. A festőt az emberiség drámája foglalkoztatta, és ebből mégis valami nagyon más, nagyon erőteljes, magába hívogató világ született.

Más, ahogy más volt az út is, ahogy Szohner Gábor (1936–1922) eddig a kifejezésformáig eljutott. A második világháború szétzilálta az ő addig sem konszolidált gyermekkorát. A háború végén aztán sem a szűkebb, sem a tágabb család nem vállalta a kilencéves fiút, ezért iskolák helyett intézetbe, majd nevelőszülőkhöz került. Tizenhat évesen apa lett, megnősült. Mindezekből a megváltást, a menekülést számára az 1956-ban átmenetileg megnyílt határ jelentette.

Kanadáig jut el, ott előbb erdőmunkás, majd fodrász. Olyan munkákat végez, amelyek valamiféle megélhetést adhattak. A festészettel a nyolcvanas években találnak egymásra. 1987 és ’90 között az ottawai School of Arton tanult. 1983 óta rendszeresen állított ki Vancouverben, Hamiltonban, Torontóban, New Yorkban. Csakhogy az általa felmutatott világ nem az idillről, az elbájolásról, a megnyugtatásról szól, nem olyasmiről, amit dekorációként a szobafalra lehet akasztani. Sokszor érte elutasítás.

 

Kereste a biztonságot, többször is nősült, de csak hatvannégy évesen talált rá arra az asszonyra, aki az utolsó éveit szeretettel és megértéssel kísérte végig, még a betegségben is. Sem ott nem tudott a művészeti közélethez kapcsolódni, sem pedig itthon. Magányos maradt, s az elmúlt évben igazából csak meghalni jött haza. A műelemző ismertetés szerint „a társadalmi visszásságok okozta emberi torzulások foglalkoztatták”, s az itt látható képei „az emberben lakozó démonokat kívánják szembesíteni szemlélőjükkel és … ráébreszteni eltitkolt vagy nem ismert belső énjükre.”

Ursus művészete nem igazán kapcsolódik a honi hagyományokhoz, de képi világa nagyon izgalmas. Érdemes a megismerésre.

– – –
Ursus Szohner Gábor munkáit Lovason láthatjuk, a Nagy Gyula Galériában. A 488 lakosú falu Balatonfüredtől néhány kilométerre fekszik, távolabb a forgalmas utaktól, domboktól ölelt tájon. A település központjában áll a ház, amelyet 2006 óta a Nagy Gyula Alapítvány tart fenn. A szervezet célja Nagy Gyula festői hagyatékának őrzése és bemutatása, de arra is törekednek, hogy minél több kortárs alkotó műveit is kiállítsák. Pedig sem az épület, sem az alapítvány nincs könnyű helyzetben: hol kaptak egy kis pénzt, hol meg nem. (Idén például éppen nem.) Ursus Szohner Gábor kiállításához a művész özvegye és barátai festették ki a falakat, ők a tárlatvezetők is.

Volt idő, hogy az épületben – ami otthont és helyet ad a kis közösség kulturális életének is – vendégeskedett műveivel a Párizsban élt és ott alkotó Nicolas Schöffer, a festő Luzsicza Árpád, a szobrász Lóránt Zsuzsa. Korábban évente négy-öt kiállítást rendeztek, idén csak kettőt: Ursus után majd a Bécsben élő és alkotó Ördög Noémi (Naomi Devil) festőművész, alkalmazott grafikus művei láthatók Lovason.

Rejtett démonok | URSUS = Szohner Gábor kiállítása
Nagy Gyula Galéria Lovas, Fő utca 12.
2023. július 15. – 2023. augusztus 13.

Nyitva: hétköznap 13–19, hétvégén 11–19 óráig.