Kamaszkorok borzalmai | Robert Musil, Kemény Zsófi, Tárnoki Márk: Törless iskolaévei / FAQ Színház, Thealter

Posted on 2020. augusztus 19. szerda Szerző:

0


Bully #1 Háttal Basini (Jenővári Miklós), Beineberg (Szántó Balázs) )

Tóth Anett |

Egy zárt, színházi térben látni azt a fajta erőszakot, ami olykor mindennapos az iskolás közösségekben – az eléggé meg tudja viselni az embert. Tárnoki Márk, Kemény Zsófia és négy tehetséges fiatal színész két hangszóró és egy négy szék segítségével megtalálta a receptet, amit a középiskolások és a felnőttek is egyaránt jó szájízzel elfogyasztanak.

A 30. Thealter fesztivál egy ősbemutatóval indult, Tárnoki Márk rendezésében. Robert Musil 1900-as évek elején írt regényét adaptálták Kemény Zsófival. Noha a Törless iskolaéveit már „száz éves por lepi”, mégsem mondanánk meg, milyen koros is, ha ezt az előadást látjuk. Elvégre a felnőtté válás rögös útja és az élet problémái nem változnak, legfeljebb a csomagolás lesz más generációnként, tehát Musil műve remekül megállja a helyét ma is. Intézet vagy egy mai gimnázium – a kamaszkori problémák száz év múltával sem lettek kisebbek.

Kirekesztettség és magány – bonyolult érzések, mégis mind átéljük valamilyen formában életünk során. A kirekesztés talán legáltalánosabb közege az iskola, egy osztály. Az a fajta zárt közösség, ami a maga sajátos módján működik, mondhatni: ahány ház/iskola, annyi szokás. Mindenesetre ma is gyakori, hogy a tökéletes iskola látképe mögé tekintve zsúfolt polcokat találunk, tele nem is annyira jó dolgokkal. A bullying ma is általános jelenség az iskolákban, naponta elővett lerágni való csont, a FAQ Színház előadásában pedig bámulatosan mutatják be, milyen könnyű is kiválasztani valakit, milyen egyszerű is bántani a másikat – bizonyos esetekben. Bő egy órában követhetünk végig egy iskolai/intézeti bántalmazást, végigkísérjük az áldozat és a tettesek kálváriáját is.

Bully #2: Reiting (Hunyadi Máté), Beineberg (Szántó Balázs)

Ha nem magát a tényleges cselekményt látjuk, akkor az ifjú, visszahúzódó Törless tudatában járunk. Belepillantunk egy kamasz elmébe, ami válaszokat keres, olykor pedig kérdéseket. Igyekszik megérteni a körülötte lévő világot, saját érzéseit és társai motivációit. Az irracionálisnak tűnő, megfoghatatlan dolgokat – akárcsak a matematikában – megpróbálja integrálni a valóságos világba. Igyekszik megfejteni két társa, Beineberg és Reiting gondolatait, hogy miért érzik szükségesnek az erőszakot. Igaz, hogy mindkét fiú másként közelít az áldozatuk felé. Reiting (Hunyadi Máté) céltudatosabb, míg Beinebergben (Szántó Balázs) több az emberismeret, az önigazolás iránti vágy és a tudásszomj. A motivációjuk eszköze mégis az erőszak. Ijesztő méreteket ölt bennük a hatalom és a vele járó kontroll iránti sóvárgás, míg Törless a szavak erejével kínoz, ami ha úgy tetszik, sokkal veszélyesebb. Főhősünk ezekkel az irracionális vágyakkal találkozik, amelyek egyszerre rémítik meg, s keltenek benne ijesztő kíváncsiságot. A bántalmazás oka a lopás, emiatt választják ki Basinit (Jenővári Miklós), aki idővel hozzászokik a szörnyűségekhez.

Bully #3: Reiting (Hunyadi Máté), Beineberg (Szántó Balázs)

Kérdés, hogy mai szemmel nézve érthető-e Basini beletörődése, reakciója a folyamatos megaláztatásra. A 1900-as évek elején bizonyára megrázóbb volt egy iskolai tolvaj szerepét betölteni a közösségben, ma viszont, annak ellenére, hogy továbbra sem elfogadott tett a lopás, nem biztos, hogy hasonlóan reagálna rá a korosztálya. Nem találnák annyira megvetendő dolognak, olyan szörnyű botlásnak, mint annak idején. Az érme másik oldalán viszont ott virít, hogy nem teljesen jogtalan a büntetés, noha az önkényes igazságosztó szerepben tetszelegni sem helyénvaló.

A Törlesst alakító Martinkovics Máté karaktere szorongását, dühét zseniálisan adja át, lendülete és vívódása magval ragad, Hunyadi Máté magabiztossága pedig már-már megrémít, ahogy a hatalomra vágyó kisember ijesztő képét tárja elénk. Szántó Balázs a maga eltökéltségével és jellemfejlődésével, vagy épp annak inverzével, Jenővári Miklós pedig a csendben szenvedő, lassan megtörő áldozat szerepével nyújt emlékezetes alakítást. A minimalista eszközkészlet szükségszerű – jövőbeli osztálytermi előadás lévén –, ugyanakkor pont elég, így semmi se vonja el a színészi játékról a figyelmet. Nehéz is lenne, a négy fiatal színész alakítása magukhoz bilincseli a tekinteteket, érezni a fiatalos lendületet.

Az előadásban akadnak bizonyos részletek, amelyek erősebben hatnak ránk, ha csak a tudatunkban peregnek tovább. Esetünkben a testiség, az erőszak és megszégyenítés bizonyos formáit Tárnoki Márk a nézők fantáziájára bízta, így mindenki maga dönti el az előadás során, milyen messzire is merészkednek el a fiúk. Igaz, a kapaszkodókat azért élesen megrajzolták. A néző tudja, mi következne, még ha nem is csattan el az a pofon vagy az a csók. Nagy fegyvere ez a produkciónak, ismét bebizonyosodni látszik: a kevesebb több.

Basini (Jenővári Miklós), Törless (Martinkovics Máté)

Fontos megjegyezni, Tárnoki Márkék a produkciót tantermi előadásnak szánják. A darab jól működött a szegedi Régi Zsinagóga épületében, egy szokottnál zártabb térben, kissé talán nagyobb létszámú közönséggel, mint egy átlagos gimnáziumi osztály. Így nem kétséges, a történtek megrázó ereje még jobban érvényesül majd a kamaszok közegében, akikhez az életkori sajátosságok miatt is közel áll Törless története. Kemény Zsófi költő és slammer szövege pedig tiszteletreméltón ad vissza csodás aspektusokat Musil korából, míg olykor abszolút a mai generáció felé fordul, s ez a kettősség így tökéletes. Nem zavarók az átmenetek az iskolarap és a filozófiai eszmecserék között, üdítően megmosolyogtat néha pár másodperc erejéig, majd ismét a komor valóság felé terel.

Fotók: Németh György

A további előadásokról az interneten lehet tájékozódni