Kórház a város szélén | Robin Cook: Végzetes megoldás

Trencséni Dávid

Egymásnak feszülő gazdasági érdekek, egy gyönyörű kisváros provincializmusa, titokzatos megbetegedések és brutális gyilkosságok. Azaz Robin Cook könyvében is hű marad önmagához, és lebilincselő feszültséggel vezeti olvasóit egyre beljebb az egészségügy fehérre mázolt Patyomkin-falai mögé. 

Az Egyesült Államok jogszabályba iktatott költségvetési automatizmusait igyekszik elkerülni a törvényhozás mindkét háza. Miközben Barack Obama elnökként inkább baloldali, mint liberális gazdaság- és társadalompolitikát igyekszik megvalósítani, a globális válság és a fejlődés kényszere szűk mozgásteret hagy számára. Messziről kezdtük? Aligha. Bár a politikai krimi műfajának szülőhazája is az USA, Robin Cook természetesen nem ezen a területen lett ismert és elismert. Mégis, nem árt valamelyest képben lenni az amerikai gazdaság fejleményeit illetően, miközben legújabb könyvét csapjuk fel. Cook persze azért profi, hogy tudja, nem minden olvasója New York Times-előfizető, így a sodró lendületű regény közben komoly egészségügyi-közgazdaságtani okítást is kapunk.

Robin Cook már első sikerkönyvével, az 1977-ben megjelent Kómával tabudöntögető lett, és ezzel azóta sem hagyott fel. Szakított a felfogással, amely fetisizálta az orvostudományt és az orvostársadalmat, s hogy közelebb kerüljünk a valósághoz, árnyaltabb képet kapjunk a fehér köpenyek birodalmáról, a bűnt tette regényei központi elemévé. Műfajt teremtett. Az orvosi krimi mára az egész világon elterjedt, rengeteg alfajt felmutató regénytípus.

Tegyük hozzá: Robin Cook nem sértett, műhibától megnyomorodott vagy szerettét orvosi gondatlanságból elvesztő író, hanem maga is végzett orvos, mégpedig a méltán híres Columbia Egyetemen diplomázott. Arról a világról ír, amelyet a legjobban ismer. Saját bevallása szerint első regényeit a szórakoztatás mellett leginkább az motiválta, hogy hasznos orvosi ismeretekkel lássa el közönségét. (Egyébként azt tudják, miért látszik még hónapok múltán is a vér a padlón, tárgyakon, ha speciális fénnyel világítják meg? A Végzetes megoldásban még az is megérti e jelenség okait, aki semmiféle biokémiai ismerettel nem rendelkezik. Hasznos tudás, köszönjük, Robin.)

Bár az orvostársadalom nem szorul a védelmünkre, szögezzük le: Cook könyvei nem dokumentumregények, hanem krimik, a műfaj szabályainak pontos ismeretéről tanúbizonyságot tévő remekek. Nélkülözhetetlen elemük a bűn – amely leggyakrabban a legbrutálisabb formájában, gyilkosságként jelenik meg –, a bűnös, de az igazságot kereső hős is. Általában muszáj-Herkulesként szegül szembe nálánál jóval nagyobb, kiterjedtebb és hatalmasabb rendszerek korruptságával és végzetes – gyakorta halálos – megoldásaival. Bűnös, áldozat és a megoldást mindenáron felkutató igazságkereső mind a rendszeren belül mozog, sőt nemegyszer azonos légtérben teszi a dolgát. Robin Cook tehát nem akar elrettenteni a nyugati orvoslástól, a doktoroktól, mindössze a műfaj eszközeinek felhasználásával mesél egy valódi, nem idealizált világról, amelyben bűnök és erények, esendőségek és feloldozások egyaránt helyet kapnak, a gyógyítás világának morális problémáira épp úgy születnek rossz, mint jó válaszok.

A Végzetes megoldás a festői szépségű Bartletbe, egy vermonti kisvárosba vezet bennünket. A díszlet jól ismert, a kisvárosi Amerika minden toposzát felvonultatja az író: hatalmas, ódon, verandás házak, a kertben kutyával játszó gyerek – borzalmas titkok a pincében –, a helyi kocsma és a templom mint a társadalmi érintkezés színterei. És természetesen a kórház. Robin Cook regényeinek díszlete általában zárt, szűk világ: kórtermek és orvosi pihenők, regényeinek filmadaptációiban ritkán találkozunk nagytotálokkal, sokkal általánosabb a szűkre húzott, zárt kameraállás, amely egyszerre fejezi ki az orvosi világ önmagába fordultságát és azt, ahogy a rejtélyekkel, veszéllyel teli közeg rázáródik a főhősre. Széles horizontra Bartletben sem számíthatunk: szemünk előtt szűkül a napfényes, befogadónak látszó kisváros az orvos házaspárra és beteg kislányukra, akik bostoni életüket adják fel a lányuk számára életet jelentő friss levegőért és karrierjük – nem utolsósorban pedig pénzügyi helyzetük – gyors felívelésének reményében.

Az idilli díszletek mögött azonban forrongó, gyilkos indulatok húzódnak. A globális pénzügyi krízis az egészségügy finanszírozását sem kíméli: kénytelen egymással szembefordulni a betegéért aggódó doktor, a fennmaradásáért küzdő kórház és a teljhatalmúnak látszó betegbiztosító. A rendszerből egyre jobban kopik ki az ápolásra, gyógyításra szoruló páciens érdeke és nyomul be a profit, a kötvénykibocsátás, a kényszerűen fejlesztésbe menekülés. A kórház betegeket akar, hogy benyújthassa a számlát a biztosítónak, utóbbi pedig épp ezt szeretné elkerülni, így saját alkalmazásában álló orvosait akkor premizálja, ha minél kevesebb embert utalnak be. A házaspár a két – a kisvárost uraló – szervezet harcában ellentétes oldalra kerül: Angela patológusként a kórház, míg férje, David belgyógyászként a biztosító táborában találja magát.

Ha mindez nem lenne elég a konfliktusokkal és intrikákkal teli világból, elmaradhatatlan gyilkosságok, megmagyarázhatatlan megbetegedések és halálesetek, sőt még rendszeres, erőszakos támadások is borzolják a kedélyeket. Mindennek mi köze lehet a biztosítóhoz, a kórház igazgatótanácsához, a tervezett parkolóberuházáshoz vagy az amerikai haditengerészethez? A Végzetes megoldás végére kiderül.

A Könyvjelző magazin 2013. áprilisi számában megjelent cikk szerkesztett változata.

Robin Cook: Végzetes megoldás
Alexandra Kiadó, 2013
320 oldal