A Bourbonok nyomában | Börcsök Mária: Szakadozó mítoszok

Írta: Molnár Gyula

Előző könyve után (Kettészakadt Magyarország) kicsit félve, de ugyanakkor egy jó adag optimista várakozással vettem kézbe Börcsök Mária új könyvét. Reméltem, hogy a korábban tapasztalt hibákat a szerző ezúttal elkerülte, és valóban igényes könyvet adott ki a kezéből. Éppen ezért örültem meg a könyv irodalomjegyzékének. A pozitívumok sora azonban itt sajnos véget is ért.

Ez alkalommal Börcsök Mária pontosan ugyanúgy és ugyanazt műveli az irodalommal, mint a korábban a történelemmel. Sajnos. Hiába van egy nagyon jó ötlete – az írók, költők magánéletének bemutatása a műveik jobb értelmezésének függvényében –, rendkívül komoly szakmai, forráskezelési és stílusbeli problémák torlódnak össze a könyvében.

Börcsök továbbra sem mond semmi olyat, amit egy átlagos irodalomtanár ne tudna. A források egyik része ezúttal is légből kapott: irodalmi pletykák, feltételezések, alapot nélkülöző leírások. Másik részük felhasználása pedig torz és egysíkú. Továbbra is az az érzése az embernek – a szakmabeli olvasónak –, hogy csak azt használta fel és azt hangsúlyozta ki, ami a szerzői prekoncepciót szolgálja. Ez azonban szakmailag teljesen hiteltelenné teszi a könyvet.

Ezt tovább fokozza a szomorú tény, hogy rögtön a mű legelején rendkívül súlyos szakmai hibát követ el. Teljes tájékozatlanságról tesz tanúbizonyságot azzal, hogy Katona József szemére veti: a Bánk bán azért nem jó történelmi dráma, mert történelmileg nem helytálló. De kérem, ez nonszensz! Minden középiskolában megtanítják a diákoknak, hogy a történelmi drámák nem a történelemről szólnak, hanem arról, hogy mit akarunk vele az adott kornak közvetíteni. Ezen az alapon Shakespeare királydrámáit is lehetne ócsárolni. Tudjuk, hogy III. Richárd nem volt az a velejéig romlott véreskezű zsarnok, mint ahogyan Shakespeare ábrázolta, de ettől még a színpadon a drámatörténet legzseniálisabban megírt gonosz figurája jelenik meg.

További hiba még az író következetlensége is. Ugyanis egyfelől hangsúlyozza az adott korszakba való belehelyezkedést, ami helyes. De ugyanakkor elvárja azt is, hogy a régi kor embere modern fejjel gondolkodjon – ami viszont badarság.

Börcsök azt írja: »Mi szükség a költők magánéletével foglalkozni? A műközpontú irodalomelmélet hívei szerint semmi. Csakhogy a művek befogadásához óvatosan kell hozzásegíteni az olvasót, és ebben szerepet játszhat a költő személyének, szerelmeinek, életének ismerete is. A széplelkek nemcsak a költőt féltik a leleplezéstől, hanem a leleplezett költőtől is féltik az ifjúság erkölcseit. De az igazság elhallgatásával nem lehet erkölcsöt védeni. Az igazság ugyanis mindig kiderül, és akkor nemcsak az illúzió omlik össze, de megrendülhet a hit is. Nem az a cinikus, aki illúziót rombol, hanem aki illúziót kelt, mert az nem hisz abban, hogy ferdítések, hazugságok nélkül is létezhet igazi emberi nagyság.«

A legszomorúbb hiba végül pedig a helyenként a közönségesség határát súroló stílusa, amitől minden jóérzésű ember jogosan háborodik fel.

Nagyon nagy kár ezért a kötetért. Mert a mű itt idézett alapgondolata alapvetően nem rossz. Csakhogy Börcsök Mária a Bourbonok nyomában jár: nem tanult semmit és nem felejtett semmit. (Persze ezt a mondatot is a legendateremtő utókor fogalmazta. De azért itt elég pontos.) Az utolsó fejezet – már ha a türelmes olvasó eljut addig, és nem dobja el messzire a könyvet – megcsillantja azt a fényt, amit az ember a fülszöveg alapján várt. Nevezetesen azt, hogy a sok pletykalap szintű sztorizgatás után végre egy értékkel bíró szövegrészhez érünk. Ebben a fejezetben tesz igazán kísérletet arra, amit a bevezetőben ígért. Azonban ez a rész is hibás. Megtörténik az elemzés és összehasonlítás, de megint csak rossz eszközökkel. Önkéntes védőként áll Csokonai és Petőfi mellé, akiket kortársaik kritizáltak. De ez a védelem felesleges. Mert Börcsök Mária mai nézőpont mentén védelmez, és modern eszméket kér számon.

Szóval a mű – választott koncepciója ellenére – súlyosan anakronisztikus, és ezen az sem változtat, hogy a szerzőnek ismét számos rajongót szerez.

Börcsök Mária: Szakadozó mítoszok
Kossuth Kiadó, 2012
168 oldal
ISBN 978 963 097 1768

»Börcsök Mária: Szakadozó mítoszok – megvásárolható a polc.hu webáruházban.«

 

• Interjú a szerzővel
• Fülszöveg