Vámos Miklós: Zenga zének

Azt mindenki tudja, hogy a gyerekek figyelnek minket. De hogy annyira, mint Vámos Miklós regényében. Azt, hogy mennyire összekavarjuk fiaink és lányaink lelkivilágát mindazzal, ami a szüleiktől, nevelőiktől és más igehirdetőktől zúdul rájuk, ugyancsak sejtjük, mégis megrendít, ha átélhetjük az ő szemszögükből.

A Zenga zének főhőse még csak hatéves, de már a kettős, hármas, négyes nevelés akkorákat csattan a hátán, hogy attól kódul, és a könyv végére szinte felnő, noha még mindig csak hatéves. A gyereknyelv szellemes és egyedi irodalmi ábrázolása teszi nevetőssé ezt a fölkavaró regényt. – Gy. Horváth László

Olvass bele: Részlet a könyvből

Bővebben a könyvről: Szelavííí, avagy ilyena zélet

Európa Könyvkiadó, VM életmű sorozat 2011

ISBN 978 963 079 2721

A regény fülszövege 1983-ban (Szépirodalmi):
„1955-56-ban egy túlérzékeny, koravén kisfiú olyan családban él, ahol a nagypapa magánvállalkozó; az apa néhány éve Rajk László beosztottjaként dolgozott, a per óta betanított munkás marós… A kisfiút az asszonyok hittanra járatják, amit természetesen titkolnia kéne, de nem világos, ki előtt, és miért, ráadásul az agyában hamarosan összeolvadnak a katolikus imádságok és parancsolatok szövegei az óvodában elsajátított versekkel. Sztálin és Krisztus alakja egyforma hitellel magasodik fölé…

Lassanként megszületnek a kérdések. Miért katolikus hittant tanítanak neki, amikor zsidó vallásban született? Miért oly tehetetlen az Isten, ha mindenható? A szorongó, végképp elbizonytalanodó kisfiú szeme előtt lejátszódik 1956 ősze, szemtanúja a Sztálin-szobor ledöntésének, látja a fegyvereseket és a család pánikját, a családtagok szembefordulását, apja meghasonlottságát.” – Ács Margit