A félelem és a szenvedés világa | Al Ghaoui Hesna: Háborúk földjén

Írta: Cserhalmi Imre

Nálunk a haditudósítói tevékenység – a külpolitikai újságírás részeként a II. világháború és a NATO-tagságunk kezdete közti évtizedekben – érthetően nem állt az érdeklődés homlokterében. Ekkoriban ugyanis a világ háborúi távol estek a médiafogyasztóktól, akik leginkább a félelem nélküli lovag (Chrudinák), az elmélyült-hűvös elemző (Benda) és az érzelmességre is hajlamos utazó (Tvrtko) karakteres, rangos teljesítményére figyelhettek fel, főként tévés produkcióik nyomán.

Al Ghaoui Hesna nem csak abban különbözik tőlük, hogy nő, hanem abban is, hogy – miközben néhány szakmai erényüket a magáénak tudhatja – a szemlélete, a nézőpontja eleve multikulturális. A génjeiből fakadóan. Nemcsak beszél sok nyelven, hanem ért is: magától értetődően tud azokról az emberekről, életmódokról, történelmi beidegződésekről, amelyekre a minden szempontból messzebbről érkező újságíró legfeljebb rácsodálkozik.

Ez természetes adottsága, kulturális tőkéje, amely a tudósítói munkához önmagában kevés lenne. De többlete is van: tud írni. A Libanonban, Izraelben, Észak-Irakban és Szudánban szerzett élményeit, tapasztalatait eleven leírásokban, nagyon sok ember tömör-pontos, néha vonzóan szellemes ábrázolásával adja közre. A gyakran véres eseményeket fegyelmezett tényszerűséggel, de mindig áldozatközeli módon mutatja be, a társadalmi, politikai háttér olykor informatív, olykor hangulati érzékeltetésével. A terjedelmes könyv lendületes, jó ritmusú, négy fejezetének belső szerkezete is átgondolt.

A szerzőnek örvendetesen nagy az úgynevezett asszociációs tartománya: sok mindenről sok minden juthat az eszébe. Jó publicisztikai erővel helyezi történelmi kontextusba az aktuális eseményeket, amikor például azt bizonyítja, hogy a kiszolgáltatott élethelyzetből egyenes út vezet a radikalizmushoz. Vagy azt, hogy a közöny veszélyes. Vagy amikor arról beszél, hogy XVI. Benedek pápa az afrikai útján mondott beszédével „romba döntötte” az ott folyó AIDS-ellenes harcot. Arról is, hogy milyen volt és miért is lehetett olyan Szaddam Husszein rémuralma. Arról a szakmai tapasztalatáról, hogy a tévék nem humanizmusból nem akarják a háború lényegét, tehát a gyakran véres látványt bemutatni (lásd a híradókat), hanem csak azért, mert félnek, hogy egyes nézők elkapcsolnak a csatornáról.

Ezek után és közben kissé (ál)naivnak hat az a mondata, hogy „Miért nem tesz valaki végre valami érdemlegeset az öldöklés megállításáért?”. Hiszen pontosan tudja: a háború – mint az érdekek harcának legvéresebb terepe – meglehetősen ritkán egyszerűsíthető le az aktuálisan meghatározó politikusok személyes szándékára vagy humanizmusuk fokára. Kissé közhelyes a gyakori, konyhaszintű morfondírozása a nők és a férfiak különbözőségéről. De általában ellenáll a bulvárigényeknek. Az olvasónak sokat kell „dolgoznia”, mire megtudja, hogy a szerző általában hogyan áll a férfiakkal (101. oldal), majd, hogy (103.) 31 éves, hogy (104.) fatalista, hogy hogyan hívják a barátját (127.), aki (159.) rádiós és Afganisztánban ismerkedett meg vele. Mindez kedves, színes és magánéletből elég is.

A kulisszák mögöttit bemutatni mindig hálás teendő, amelyet tehetségesen, láttató erővel végez. Szereplése az eseményekben hiteles és meggyőző, de kockázatos túl sokszor hangsúlyozni a személyes nehézségeket. Meggyőződésem, hogy ezek és más túlírtságok a szerzőnek abból az aggodalmából fakadnak, hogy a leírásai nem eléggé erőteljesek, ezért szükségesek a lábjegyzetszerű értelmező mondatok. Nem szükségesek.

Azon morfondírozom, hogy mikor tölti be közhasznúbban a hivatását Al Ghaoui Hesna: akkor-e, ha egyperces híradós megjelenéseivel, ritkán terjedelmes tévés beszámolói révén sokak számára válik ismertté, vagy ha folyamatosan – és rangos lapoknak – írt tudósításokkal talán kevesebb ember számára, de sokkal többet és lényegesebbet mondhat a tárgyáról? Kár lenne, ha erre az utóbbira nem kerülne sor.

Az írás a MÚOSz e-masa oldalán megjelent recenzió szerkesztett változata.

Olvass bele: Részlet a könyvből

Adatok: A könyv fülszövege

Al Ghaoui Hesna: Háborúk földjén. Egy tudósítónő vallomásai a válságövezetek megrázó hétköznapjairól.

Alexandra Kiadó, 2010.