Tanuljunk kutyául! | Sophie Collins: A kutyatartás kézikönyve

Írta: Szeifert Natália

Sophie Collins neve ismerősen csenghet a kutyabarátok számára, az angol szakíró számos könyve közül ugyanis a Kutyabeszéd magyarul is megjelent korábban. A kutyatartás kézikönyvével egy olyan átfogó tankönyvet ad most a kezünkbe, amely nemcsak négylábú barátaink kommunikációját érthetjük meg jobban, de egészen új szemléletet kapunk a velük való együttéléshez.

Nemcsak leendő vagy jelenlegi kutyagazdik forgathatják élvezettel, de jó olvasmány lehet az etológia iránt érdeklődőknek is. A „kályhától”, vagyis a kutya származásától indulunk el a megismerés és megértés útján. Habár a kutyák és a farkasok genetikusan a mai napig is csak igen csekély mértékben különböznek egymástól, és kommunikációjukban szintén sok hasonlóságot mutatnak, mégsem kezelhetjük a kutyákat szelíd farkasként. A kutyák viselkedésében a kölyökfarkasok tulajdonságait lehet leginkább felfedezni. A Canis familiaris, vagyis a (házi) kutya külső megjelenésének számtalan variációja se tévesszen meg senkit: alapvetően ugyanúgy kommunikálnak mind egymással, mind az őket körülvevő, befogadó emberekkel.

A sokáig kutyanevelési alapelvként kezelt alfa-elméletet is itt az ideje felülvizsgálni. Kiderült, hogy még a vadon élő farkasok számára sem olyan rendkívül hangsúlyos a falkavezér/alfa szerep, mint ahogy azt korábban gondoltuk. Gazdaként nem kell tehát feltétlenül erre a szerepre törnünk. Sokkal hasznosabb, ha megfogadjuk a szerző tanácsait, s türelemmel, nyugalommal fordulunk négylábú társunk felé, és egy kicsit mi magunk is megtanulunk kutyául.

Sophie Collins a bevezető ismeretek után olyan érdekes titkokba avat be minket, mint például a felületes szemlélő számára egyértelműen az öröm jeleként értelmezett farkcsóválás „emberre fordítása”. Jó ha tudjuk, hogy a kutyák legalább ötféleképpen csóválják a farkukat. A pofát Collins is arcnak nevezi, és több oldalon keresztül foglalkozik a mimikával, a szemek játékától a vicsorításon keresztül a jellegzetes kutya-vigyorig.

Aki most készül kutyát fogadni az életébe, annak igen hasznos a Mire kell a kutya? című fejezet. Itt igen sok átgondolnivalót találunk, ami fölött bizony érdemes elidőzni. Ahogyan a Kis Herceg óta tudjuk, egyszer s mindenkorra vállalunk felelősséget. Nagyon tetszett, hogy Collins tételesen felsorolja a jó és a rossz indokokat is, amiket kutyavállaláskor fel szoktak sorolni. Mindenkinek ajánlom az önkritikus hozzáállást ezen a ponton.

A kutyák csoportosításával remek képet, és nagy segítséget is kapunk arról, hogy melyik fajta állat felelne meg legjobban számunkra. A másik oldalról megközelítve: melyiküknek tudunk legjobb gazdái lenni, akár tenyésztőtől, akár menhelyről visszük haza az új családtagot.

A szerző praktikus tanácsokkal látja el az olvasót a kezdeti lépésektől a kutya kiválasztásán át a családba való beilleszkedéséig. Hasznos információkat kapunk az orvosi ellátással, táplálással, a kutya helyének kialakításával, játék-mozgásigényével kapcsolatban. Végül nem engedi el a kezünket a kutyatartás legszomorúbb pillanatában sem, amivel szinte minden gazdinak számolnia kell: igen nagy valószínűséggel kedvencünket el is kell majd temetnünk.

Kedves képekkel és hasznos rajzokkal gazdagon illusztrált kutyakalauzunkat nem érdemes majd a könyvespolc mélyére süllyeszteni, mert viszonylag kis mérete, és erősnek tűnő kötése miatt valóban jól használható kézikönyvként. Bármikor előkaphatjuk, ha elbizonytalanodunk valamiben. Ebben segít a világos szerkesztés, az átlátható tartalomjegyzék is.

Adatok: A könyv fülszövege

Sophie Collins: A kutyatartás kézikönyve

Corvina Kiadó, 2011