Szembesítés | Paul Lendvai: Az eltékozolt ország

Írta: Mátyus Attila

Ez a könyv: szembesítés. Szembesítés önmagunkkal, a nemzet múltjával. Ítéleteiből – amelyek legtöbb esetben elmarasztalók – kijut szinte minden benne szereplő politikusunknak, mert a mérleg másik serpenyőjében mindig az általánosan elfogadott európai normák vannak.

A harmadik magyar köztársaság rövid története. Lehetne ez is a címe Paul Lendvai könyvének. Igaz nem hagyományos értelemben vett történelemkönyv ez a mű, sokkal inkább kordokumentum, segédkönyv a rendszerváltás és az utána következők megértéséhez. Egy sokat megélt és sokat látott ember írása, aki – kis közép-kelet-európai abszurdként – egyszerre lehet kívülálló, de ugyanakkor részese – írásaival pedig kicsit alakítója, befolyásolója is – a történéseknek.

Mert Paul Lendvai vagy Lendvai Pál, ahogy már a neve is mutatja, mindkettő egyben. Budapesten született, de Bécsben találta meg otthonát, és úgy lett elismert osztrák publicista, hogy közben magyar maradt. De ez a kettős lét nem is annyira abszurd, hanem az európaiak egyedülálló privilégiuma. Ezen a kontinensen ugyanis csak úgy lehetünk a saját nemzetünkhöz tartozó felelős gondolkodók, ha megértjük, hogy különbözőségeink ellenére, mélyen legbelül – azonosak vagyunk. Pont ez az európaiság, illetve ennek hiánya a magyar politikában az, amit a könyv leír.

A szerző sorra veszi a rendszerváltás utáni magyar kormányok működését, a meghatározó szereplők munkásságát, jellemét. A főbb események hátterét, mozgatórugóit feltárva mutatja be a felemás rendszerváltáshoz vezető utat, majd az elmúlt húsz év eseményeit. Közben megosztja az olvasókkal több évtizedes személyes élményeit is a kötet szereplőiről. De nem csak bemutatja, hanem meg is ítéli őket és az egész hazai politikai rendszert. Ez az ítélet pedig a legtöbb esetben nem kedvező, mert alátámasztja Miszlivetz Ferenc szociológus sarkos véleményét, mely szerint: „Magyarország intézményrendszerét és politikai berendezkedését tekintve demokratikus ország. De demokraták nélkül.”

A fő politikai döntéshozók tevékenységén és történelmi események leírásán túl, Lendvai Pál a háttér történéseibe is beavatja az olvasót. Melyek azok az általánosan megfigyelhető irányok, gondolati és szellemi, lelki tényezők, melyek a mai Magyarországon élő embereket befolyásolják. Hogyan viszonyulunk a történelmünkhöz? Miért nem tudja feldolgozni a nemzet a traumáit? Miért jelenti számunkra a nemzet és az állam szinte ugyanazt?

Külön fejezet foglalkozik a nacionalizmus kérdésével, amelynek honi talpköve Trianon mindmáig feldolgozatlan traumája. Elemzi a sajtó, illetve a sajtót kézben tartók szerepét és felelősségét az ország mostani helyzetének kialakulásáért. Részletes elemzést találhatunk a kötetben a hazai antiszemitizmus történelmi gyökereiről, a jelenlegi állapotokról, a holokauszt megítéléséről. Szociológiai felmérések eredményét idézi a ma megfigyelhető cigányellenesség elharapódzásáról és ennek politikaformáló szerepéről. Ez utóbbi jelenségeket tartja a szerző a legaggasztóbbaknak jelenleg hazánkban, illetve azt, hogy politikusaink képtelenek szembenézni ezekkel a tényekkel, és ami ennél is rosszabb: megoldást találni rájuk.

„A megkérdezett fiatalok 30 százaléka tartaná helyesnek a zsidók nyílt kirekesztését, 29 százalékuk pedig egyetért különböző antiszemita sztereotípiákkal… Ha az ember figyelembe veszi a még ennél is sokkal hevesebb cigányellenes megnyilatkozásokat, akkor ijesztő végeredményre jut: csak minden tizedik magyar fiatal nyitott és toleráns, és csak 20 százalékukról mondható el, hogy ha nem mentesek is minden előítélettől – nem azonosulnak a nyíltan rasszista véleményekkel” – kínos az ilyesmit olvasni, pedig a szerző nem légből kapott adatokra alapozza következtetéseit.

Ugyanígy felelősek a közelmúlt és a jelen politikusai azért, hogy képtelenek a nemzet érdekében közmegegyezésen alapuló irányt szabni a gazdasági fejlődésnek, egységes álláspontot kialakítani külpolitikai irányvonalunkról, a határon túli magyarságról. A szociális, nyugdíj- és egészségügyi rendszer átalakítása egyfolytában Damoklész kardjaként lebegett fölöttünk az elmúlt húsz évben, de érdemi változásokat, megoldásokat egyetlen kormány sem volt képes felmutatni. A jelenlegi gazdasági helyzet az eladósodottság pedig csak fokozza a feszültségeket.

„A magyarok nagyjából 60 százaléka a rendszerváltás vesztesének tartja a hazáját. A fiatalok nem kevesebb mint háromnegyede véli úgy, hogy kellene új rendszerváltás, amelynek során visszaállamosítanának a fontos a fontos vállalatokat, és leszámolnának azokkal a politikusokkal, akik kárt okoztak az országnak. A felnőtt lakosság kétharmada gondolja azt, hogy »az ország ma idegen hatalmak érdekeit szolgálja« és »nem élveznek elsőbbséget a magyar érdekek«” – ez sem lelkesítő, de tény.

Az egész új politikai rendszer csődje követhető végig a könyv lapjain. Ez a csőd pedig elkerülhetetlenül vezet az 1989. október 23-án kikiáltott köztársaság bukásához, amely az új, húsvétinak kinevezett alkotmánnyal végleg lezárul – így körvonalazható a szerző álláspontja. Az utolsó, csak a magyar kiadáshoz fűzött fejezet címe: Orbán győzelme – az ország zsákutcában. A nagyon közeli múlt eseményei inspirálták Lendvai Pált a kiegészítésre (amit a további idegen nyelvű kiadásokhoz is csatolni szándékozik), s ebből kiérződik az aggódás és a tanácstalanság is. Hogyan tovább? „A múlt démonait s a különböző politikai rendszerek délibábjait nemzeti érdekből kell elfelejteni – olvasható szerző egyértelmű és határozott válasza –, s a keserű történelmi leckéket feldolgozni.”

A kérdés az: mikor fogjuk mindezt megtenni? Paul Lendvai/Lendvai Pál könyve talán kicsit közelebb visz a válaszhoz. Pártállástól, világnézettől függetlenül értékes és elgondolkodtató olvasmány minden felelősen gondolkodó magyar állampolgár számára.

Adatok: A könyv fülszövege

Paul Lendvai: Az eltékozolt ország

Noran Libro Kiadó, 2011