Száz lépés és két külön világ | R. C. Morais: Madame Mallory és kis indiai konyhafőnöke

Írta: Salamon Eszter

Százlépésnyi távolság két világot választ el egymástól. Lumière, a francia kisváros végében két, egymással szemközti házban két vendéglő működik, ám mintha egy galaxis két végén lennének. Az egyikben a harmadik Michelin-csillagára áhítozó, idősödő, egyedülálló francia úrihölgy, Madame Mallory tart fenn elegáns, kifinomult panziót, a másikban népes családjával Hadzsi úr működtet indiai éttermet.

Richard C. Morais amerikai újságíró. A könyv levendulaszínű borítója igazi női regényt ígér, amit – bevallom őszintén – biztosan nem vásároltam volna meg. Csakhogy ez a kötet valami egészen más. Határozottan nem javallott éhesen olvasni, és ajánlatos a közelben tartani egy, az indiai konyha rejtelmeivel foglalkozó szakácskönyvet – esetleg egy franciát is – arra az esetre, ha valamelyik étel elkészítéséről úgy gondolnánk, további életünk elképzelhetetlen nélküle.

Hasszán Hadzsi élettörténete ugyanis az első pillanattól kezdve ízek és illatok kavalkádja. Még akkor is összefut a nyál a szánkban, ha az alapanyagok egy részétől (mint például a bárányagy vagy a bikahere) kissé borzad is a pörkölthöz szokott olvasó. A főszereplő, ma már középkorú séf Bombay-ben, a mai Mumbaiban született, ahol nagyszülei kifőzdéje fölött lakott, így már a bölcsője is a fűszerekben gazdag indiai konyha illataival volt átitatva. A szerző olyan részletességgel és választékossággal írja le a gyerekkori kifőzde, majd a lumière-i kisvendéglő és a párizsi étterem illatait is, hogy aki már valaha is járt indiai étteremben, azonnal érezni véli az illatokat és hallja a főzéssel járó zajokat. Ez a zsúfoltság, a gazdaságosság és a bőkezűen adagolt fűszerek konyhája.

Hasszán családja a Kelet-India felosztásakor a hinduknak jutott nagyvárosban muzulmánként működtet éttermet. Ez a második világháború idejétől kezdve töretlenül növekszik a nagyszülők, majd Hasszán szüleinek hozzáértő keze alatt. A család egy, vallási-társadalmi feszültségek miatt kirobbant konfliktus után, amelyben a főszereplő anyja meghal, elhagyja Indiát és a londoni Kis-India, a Southhall érintésével nekivág Európának, majd Franciaországban, ebben a Lumière nevű kisvárosban horgonyoz le. Szerencsére nem szűkölködnek, így megvannak megfelelő alapjaik az induláshoz. De: Hadzsiék színesek, zajosak, nem európai ruhákban járnak, furcsa ételeket főznek, ráadásul nem tudnak franciául sem.

A francia kisvárosi utca túloldalán mintha egy másik bolygón járnánk. Itt meg lehet tanulni, hogyan emeljük ki az articsóka szívét, a háttérzene csak klasszikus lehet és nagyon halk, az ételek egyszerűen rafináltak, és hozzájuk csak a legfinomabb borokat szabad fogyasztani. Madame Mallory vaskézzel és érzelmektől mentesen irányítja kicsiny, egy francia vendéglő működéséhez szükséges hadseregét. A gondozott öreg kúria mögött manikűrözött konyhakertben, üveg alatt növekednek a fűszernövények.

A zajos külföldiek betolakodását igencsak rossznéven vevő gasztronómiai nagyasszony, aki az indiai étterem megnyitását egyenesen hadüzenetnek tekinti, nem tartana második Michelin-csillagánál, ha nem lenne kíváncsi a szomszédvárra. Ott pedig olyat fedez fel, amire nem számít. A még kamasz Hasszán személyében olyan konyhai őstehetségre lel, amilyen ritkán születik.

Ebből a helyzetből egyenesen következik, hogy Hasszán tehetsége mellé megkaphassa mindkét világ legjavát, miközben az egymástól mindössze száz lépésnyire fekvő két világ tábornokai, Madame Mallory és Hasszán papája harcba szállnak a fiúért. Ebben a harcban az igazi győztesek a gourmet-k – és az olvasók.

A New York Times korábban megjelent kritikája miatt a kiadó a könyvet a Gettómilliomos és a L’ecsó elegyeként hirdeti, ami csak annyiban találó, hogy a főszereplő Indiából indul és tehetséges, majd sikeres franciaországi séf válik belőle. Ebben a kötetben a patkányokat nem kímélik, Madame Mallory világraszóló szakácskönyv-gyűjteményéből (a regényben) még a pincepatkány legízletesebb elkészítési módjával is megismerkedhetünk.

Veress Mihálynak, a kötet fordítójának nem volt könnyű dolga, hogy visszaadja ezt az indiai akcentussal, illatokkal és színekkel teli forgatagot. Az amerikai olvasónak, akinek az indiai étterem ugyanolyan gyakori választás, mint nekünk az, hogy beugorjunk a sarki kínai büfébe, ez a világ talán kevésbé egzotikus. A magyar olvasó számára így talán még nehezebb volt emészthetővé tenni, ám tökéletesen sikerült. (Megérdemelne egy Michelin-csillagot, ha ilyet irodalmi kategóriákban is kiadnának.)

A remek szakácsok és az újságíró szerző közösen olyat főznek, ami után az olvasó mind a tíz ujját meg fogja nyalni.

Olvass bele: Részlet a könyvből

Adatok:  A könyv fülszövege

Richard C. Morais: Madame Mallory és a kis indiai konyhafőnöke

Athenaeum Kiadó, 2011