Az ápolónő átváltozása – Kocsis Ágnes: Pál Adrienn (film)

Írta: Jeges-Varga Ferenc

Az ember alaptermészete, hogy szereti a titkokat. Nem véletlen, hogy az egyik legnépszerűbb műfaj a detektívtörténet. Kocsis Ágnes új filmjében, a Pál Adriennben is belemegyünk a játékba: nézzük meg, miért fontos a sziklakemény arcú főhősnőnek egy haldokló nő.

Piroska (Gábor Éva) nem tud ellenállni a krémes süteményeknek, a csokis pudingnak, és egyáltalán a gyomrot gyönyörködtető harapnivalónak. Piroska az éjszaka kellős közepén sem rest álmát megszakítani, hogy feltárja a hűtő mélységes rejtelmeit. Élettársa, vőlegénye (Znamenák István) hiába próbálja diéta és egy kis testmozgás árán jó útra terelni, a súlyos hájrétegek mögül semmiféle érzelem nem szűrődik ki a külvilágba, minden lepattan róla.

Piroska rezzenés nélkül végzi munkáját a Szent András kórház elfekvőjében, ahol a halál lengi be a levegőt. Szenvtelen arccal, rutinos mozdulatokkal kezeli a felfekvéseket, mossa le, teszi tisztába a kórház öntudatlan betegeit, akiknek a kórházi lét szusszanásnyi átmenet evilág és túlvilág között. Nem csoda, ha különös viselkedése miatt Piroskát megszólják (illetve megsuttogják) a kollégák. Még az is elterjed róla, talán segítséget is nyújt alig életképes embertársainak, hogy minél hamarabb itthagyják porhüvelyüket. Mivel azonban a halál ezen a helyen mindennapos, nem csinálnak nagyobb ügyet Piroska érzéketlenségéből.

Aztán egyszer csak Piroskában megmozdul valami, amikor a betegfelvétel alkalmával egy régi ismerős nevet fedez fel. Egy Pál Adrienn nevű idős hölgy kerül az osztályra. Így hívták Piroska legjobb gyerekkori barátját, akivel – szerinte – sülve-főve együtt voltak. Természetesen az új beteg – már csak az életkora miatt – sem lehet az egykori barátnő, Piroskát mégis mélyen érinti az eset. Bejár az asszonyhoz, aki azonban csak rövid ideig tartózkodik élete utolsó állomásán.

Piroskát azonban nem hagyja nyugodni az eset: elhatározza, hogy felkutatja Pál Adriennt. Innentől kezdve furcsa nyomozás-történet veszi kezdetét, amely során egyre ellentmondásosabb dolgokat tudunk meg Adriennről és Piroskáról. Egykori iskolatársak, szerelmek, tanárok emlékképeiből rajzolódik ki a törékeny múltbéli valóság. Piroska szerint, ők Adriennel olyanok voltak, mint a folt meg a zsákja, mások szerint viszont örökké csak veszekedtek azzal a gonosz lánnyal, akinek szőke haja volt. Vagy sötét. És nem is Adriennek hívták.

Hihetetlenül okos ez a film. A nyomozás ugyanis beszippantja a nézőt. A történet előre haladtával Piroskával együtt egyre inkább elbizonytalanodunk. Vajon valóban létezett ez a Pál Adrienn? Ha létezett is, tényleg Piroska barátnője volt? Ha jóban voltak ők ketten, biztosan beszélhetünk esetükben lélektársi kapcsolatról? Fontos egyáltalán mindez?

Valószínűleg egyáltalán nem fontos. Nincs semmi meglepő a végkifejletben, de Piroskának végig kellett járni ezt az utat, ahhoz, hogy élni tudjon. A film nagy erénye, hogy rendkívül egyenletesen követi Piroska átváltozását. Piroska – anélkül, hogy ténylegesen megtalálná Pál Adriennt – a gyerekkori emlékek felidézésével kicsit visszatalál önmagához. A külső szemlélő számára ugyan nem tűnhet nagy eseménynek Piroska fordulata, de az ő szempontjából döntő jelentőségű. Elveszíti ugyan a párját – de talán nem is a megfelelő partnerrel élt együtt. Egyébként is, mindig meg kell fizetni a tanulópénzt. Piroska pedig megtanulta, hogy jobban oda kell figyelnie magára épp úgy, mint másokra. Az elfekvőbe érkező betegek ugyan teljes életre már soha nem lesznek képesek, de ők is megérdemlik a kellő odafigyelést. Lehet, hogy a szívritmus monitor monoton pityegését hallgatni nem a legkreatívabb munkakör, de az egyik legnagyobb felelősséggel járó feladat. A legnagyobb leckét tanulja meg Piroska, figyelem kell az élethez. Akkor lehetünk „itt és most”.

Az amatőr Gábor Éva alakítására nem találok szavakat. Egy percig nem vehető észre, hogy idegen lenne tőle a film világa. Ehhez a film tökéletesen megkomponált képi világa párosul. Gyönyörű beállításokkal operál a film, egyetlen kép sem öncélú. A szürke időben a padon fagyizó Piroska, háttérben a játszótér mászókáival, a hűtő neonfényében falatozó Piroska, a zuhany alatt álló Piroska vízcseppekkel borított válla – mind-mind arról a bezárt világról mesélnek, amiben a film főszereplője vegetál. Önálló életre kel a filmben a csönd és az abba beletóduló idegen hangok: az élettárs hangos zenehallgatása (amely apró gegként az idősek otthonában is visszatér), a nyitott hűtő morajlása, a szívhangok ritmikus gimnasztikája. Mind a külvilág hírnökei, amelyek rést próbálnak ütni Piroska belső világának falán.

Legutóbb Hajdu Szabolcs Bibliothéque Pascal című filmje kapcsán lelkendeztem, hogy a film mennyire üdítően európai. Ez igaz a Pál Adriennre is. Nagyon örülök, hogy magyar művész is képes ilyen alkotásokra (még ha ez a film is koprodukciós munka). Fliegauf, Hajdu, Mundruczó, Pálfi is bebizonyította már, hogy nemzetközi szinten is elismerésre méltó filmeket lehet hazánkban alkotni.

Kocsis Ágnes első nagyjátékfilmje, a Friss levegő 2006-ban rögtön elnyerte a 37. Magyar Filmszemle Első filmes rendezői díját. Második filmje az elsőhöz képest is komoly fejlődést mutat. A Pál Adriennt – teljesen megérdemelten – elérte a nemzetközi kritika jutalomfellege. Tavaly májusban, a Cannes-i filmfesztivál Un Certain Regard (Egy bizonyos nézőpont) elnevezésű szekciójában elnyerte a Nemzetközi Filmkritikusok Szövetségének díját. Ősszel kritikusok díjazták a miskolci CineFesten, elismerő oklevelet hozott Rigából (Arsenals), kritikusi elismerést Zürichből, de Moszkvában, Cottbusban, Bitolában és a Cinepécsen is díjazásban részesült. A Pál Adrienn útja itt még – remélhetőleg – nem áll meg, idén bemutatkozik a Magyar Filmszemlén is.

Jogi problémák miatt azonban a filmet jelenleg kizárólag fesztiválokon lehet vetíteni, mozi-, tévé- és DVD-forgalmazása egyelőre sem itthon, sem külföldön nem lehetséges. Nagy kár, de aki még nem látta, várjon türelemmel, mert érdemes.

Kocsis Ágnes: Pál Adrienn, 2010 – magyar-holland-osztrák-francia filmdráma

Magyarországi bemutató dátuma: 2011. március 17. (Forgalmazó: Mozinet)

Rendező: Kocsis Ágnes
Forgatókönyvíró: Kocsis Ágnes, Andrea Roberti
Operatőr: Fillenz Ádám

A főbb szerepekben:

Gábor Éva (Piroska)
Znamenák István (Kálmán)
Pokorny Lia (Márta)
Horváth Ákos (Endre)
Hegyi Izabella (Zizi)