Írta: Hudácskó Brigitta
Egyik kedvenc filmem, a Bridget Jones naplója nem szűkölködik emlékezetes jelenetekben, számomra azonban mindig az az egyik legviccesebb rész, amikor Bridget riválisa, a műveltségét fitogtató, magabiztos Natasha felteszi az adott helyzetben lehető legközhelyesebb kérdést Salman Rushdie-nak: „Mennyire önéletrajziak a regényei, Salman?” Mire az író – egyébként nehezen hihető – válasza: „Megdöbbentő, de ezt még senki sem kérdezte tőlem.”
Rácz Zsuzsának valószínűleg meglehetősen ritkán kell felelnie erre a kérdésre, hiszen első regénye, az Állítsátok meg Terézanyut! megjelenése óta sok olvasó fejében összemosódott a szerző és a főhősnő, Kéki Kata képe. Mindenkinek megvan a maga Terézanyuja: gondolom, nem én vagyok az egyetlen, aki a Terézanyu-könyvek után képzeletbeli barátnőjévé avatta Rácz Zsuzsát, és valahol titkon azt gondolta, hogy mintha még ismerné is ezt a lányt. Hiszen valahol én is olyan vagyok, mint ő. Szóval innen már csak az a kérdés, hogy milyen is ő, Rácz Zsuzsa. Vagy Terézanyu. Vagy mindkettő.
Legújabb kötetének bemutatóján ugyan Zsuzsa elmondta, dolgozik azon, hogy ne legyen Kéki Kata, ám az időközben trilógiává bővült Terézanyu-sorozat utolsó kötete búcsúzóul még újra elmaszatolja a határvonalat szerző és szereplő között. A májusban megjelent könyv címe ugyanis Ismeritek Terézanyut? – 20 év válogatott írásai. A könyvben azonban már nem Kéki Kata sorsának alakulásáról olvashatunk, hanem Rácz Zsuzsa húszéves újságírói pályája alatt a Magyar Rádióban elhangzott, illetve a Maxima magazinban megjelent, valamint kiadatlan írásai között szemezgethetünk. A válogatáskötet ugyanis nem csak halott szerzők privilégiuma, Rácz Zsuzsa pedig köszöni szépen, jól van.
A legújabb kötet alcíme akár az is lehetne, hogy „Rácz Zsuzsa válogatott élete”, hiszen a történetek róla, barátnőiről, édesanyjáról, nagymamájáról, lányokról és hölgyekről szólnak, természetesen a fikció köntösébe bújtatva. Ettől függetlenül azt hiszem, hogy jócskán megismerhetjük magát az író nőt is ebből a kötetből, ugyanúgy, ahogy megismerni véltük a Terézanyu-regényekben is. És persze újfent magunkra is csodálkozhatunk a történetek olvasása közben.
Rácz Zsuzsa írásainak nagyszerűsége az azonosulás lehetőségén túl abban is rejlik, hogy a szerző egy zseniálisan tragikomikus remixben szembesíti az olvasót a saját életével. Így aztán egyik pillanatban könnyesre nevetjük magunkat a Paprikás nevű nyúl történetén, aki gazdájával rendszeres kirándulásokat tesz a Kerepesi temetőbe, néhány oldallal később, a rigók lélekvándorlásáról olvasva pedig beletúrunk a mindig kéznél lévő csomag papír zsebkendőbe.
Aztán pedig hurrá, utazunk! Vagy csak utaznánk: két könyv áráért hármat veszünk a Heathrow-n, netán síelni tanulunk egy limitált szókincsű osztrák oktatótól („Zuppa, Zuzi, zuppa!”). Én magam is utazás közben olvastam először ezt a könyvet, és el is töprengtem azon, vajon milyen történetben szerepelhetnék, ha valamelyik szomszédos ülésről Rácz Zsuzsa figyelne. Lehetnék a lány, aki egy nagyon klassz könyvet olvashat, mert vagy veszettül vigyorog, vagy szipog magában. Igen, azt hiszem, éppen jó lennék mellékszereplőnek valamelyik történetben.
Az Állítsátok meg Terézanyut! hatalmas sikere jelzi, hogy nem egyedi esettel van dolgunk: tele van a világ szuperhősnőkkel, akik naponta próbálják megmenteni a világot, akik mind magukra ismertek Kéki Katában – és rajta keresztül a szerzőben is. Bár irodalmi szemináriumokon ülve mélységesen egyetértek Roland Barthes-tal, aki szerint a szerző halott, az elkészült művet pedig az író személyétől függetlenül kell megvizsgálnunk (és Barthes úr eme állítását nem csak halott szerzőkre vonatkoztatja), ebben az esetben mégis ellent kell mondanom neki: Rácz Zsuzsa és az Ismeritek Terézanyut? esetében kár lenne tagadni ezt az elképzelt (még ha nem is teljesen valós) azonosságot.
A terézanyuság egyébként a kötet megjelenésével egy időben intézményesült is: az olvasók utógondozása érdekében Rácz Zsuzsa Terézanyu klubot hozott létre, amelynek célja egy női támogató hálózat kiépítése. Azért, hogy senki se legyen egyedül, még akkor sem, ha se munkája, se pasija, és legjobb barátja egy Paprikás nevű nyúl.
Rácz Zsuzsa: Ismeritek Terézanyut? – 20 év válogatott írásai
Sanoma Media Könyv – és Lapkiadó, 2011












Posted on 2011.11.22. Szerző: olvassbele.com
0