Szövevényes ügyek | Robert Harris: Szellemíró

Írta: Oroszi Agi

A interneten futottam bele Robert Harris Szellemíró című könyvének reklámjába. Két dolog ragadta meg a figyelmem: a borítón Ewan McGregor, és a címben az író szó. Úgyhogy anélkül, hogy igazából elolvastam volna a fülszöveget, máris emeltem le a virtuális könyvespolcról a kötetet. Csak később döbbentem rá, hogy sikerült egy politikai krimit beszereznem.

Ki nem állhatom a szervezett bűnözéssel vagy politikával foglalkozó könyveket, filmeket. Lehetőség szerint kerülöm is ezeket. Nem vonz a stratégiai trükközés, a hatalmi játszma, a mindenféle zsarolás, ilyen-olyan összefonódások, meg mit tudom én még mi.

Szerintem a legrövidebb út mindig az őszinteségé. Ha azzal nem lehet valamit elérni, akkor máshogy már nem érdemes. Úgy vélem a tisztességtelenség, a hazudozás nem ér egy fabatkát sem. Mindezek ellenére nem esett ki Harris könyve a kezemből, éppen ellenkezőleg: késő éjszakáig olvastam.

A szellemíró, akinek nevét ugye nem ismerhetjük, azzal keresi kenyerét, hogy különböző prominens vagy éppen feltörekvő valaki életrajzát írja meg úgy, hogy ahhoz szinte belebújik az illető bőrébe, igyekszik a lehető legjobban megszemélyesíteni őt. A legjobbon nem feltétlenül a pontosságot, hanem inkább az eladhatóságot és a fogyaszthatóságot kell értenünk.

Adam Lang volt brit miniszterelnök bizalmasa, Michael McAra váratlanul elhalálozik. McAra két évet már eltöltött azzal, hogy Lang emlékiratait megírja, szerkessze. A kiadó már tízmillió amerikai dollárt kifizetett a könyvért, épp ideje volna, ha elkészülne. A szellemíró ezt a feladatot nyeri meg. Van rá egy hónapja, hogy rendes, piacképes könyvet tegyen le megbízói asztalára..

A szellemíró rögtön az elején érezi, hogy nem kéne ezt a feladatot elvállalni, meg a politika sem érdekli. Csakhogy győz szakmai hiúsága, és a pénz sem rossz, amit a négyheti munkáért kap. Csupán ezután szembesül a McAra által összehordott kézirattal, meg hogy mibe keveredett. Szíve szerint azonnal felállna az asztaltól.

Azonban Lang privát és politikusi múltja, valamint az éppen feldobott labda, miszerint a volt miniszterelnököt háborús bűntettek elkövetésével vádolja a hágai bíróság, elég nagy zűrzavart okoz. A szellemíró nem tud az ügyből kiszállni, sőt, egyre inkább belekeveredik maga is.

Harris politikai krimije zseniális lett. Úgy vont bele a történetbe, mintha végig a szellemíró mellett lettem volna megfigyelőként. A főszereplő egyfajta narrátorként nemcsak elmondja, mit él át, hanem még kommentálja is érzéseit, gondolatait az egész üggyel kapcsolatban. Ezért nem tudtam a könyvet letenni. Megfigyelhettem, hogyan dolgozik egy író, hogyan lényegül át másvalakivé, hogyan teszi érthetővé, emészthetővé mindazt, amit rázúdítanak. És ez nem is olyan könnyű feladat, mint elsőre tűnik.

Belebújni másvalaki bőrébe, úgy gondolkodni, érezni, reagálni, mint az, akiről éppen írunk, nem egyszerű. Átvesszük minden gondját-baját, benne élünk az ő életében. Kilépni ebből nagyon nehéz. Egy ideig még vonszoljuk magunkkal a másikat, nem azonnal történik meg a szétválás. Ilyenkor pedig nem mindig lehetünk tisztában azzal, hogy végül is kinek az érzéseit éljük át, kinek a gondolatait futtatjuk agyunkban.

Főleg, ha azt vesszük, minél többet tudunk meg az ilyesfajta szövevényes ügyekből, mint a politika vagy a kémkedés (és ezek mindig szorosan összefüggnek egymással), annál biztosabb, hogy elhatalmasodik rajtunk a paranoia is.

Robert Harris regényéből Roman Polanski rendezett filmet. A szellemírót Ewan McGregor, Adam Langet pedig Pierce Brosnan alakítja.

A könyv fülszövege

Robert Harris: Szellemíró

Cartaphilus Kiadó, 2010