Browsing All posts tagged under »kalligram_kiadó«

Iránytű – kifelé és befelé | Christoph Ransmayr: Egy félénk férfi atlasza

október 27, 2025 Írta:

0

Csernus Anikó | Christoph Ransmayr számos alkalommal kifejtette, hogy számára az irodalom lényege a mű és az olvasó közvetlen találkozása. Idegenkedik az irodalom köré szerveződő látványos kísérőjelenségektől, a szerző személyét középpontba állító „mellékiparágtól”. Ennek alapján érthető ritka nyilvános szerepvállalása. Ezért aztán óriási megtiszteltetésnek tekinthettük, hogy az idei PesText alkalmából májusban hazánkba látogatott. Különc, befelé fordult, […]

Christoph Ransmayr: Egy félénk férfi atlasza (részlet)

október 27, 2025 Írta:

0

Láttam egy spirálgalaxist a Bereniké haja csillagképben, e nem különösebben látványos égi zónában, amelyet Számoszi Kolón görög csillagász a kereszténység előtti III. évszázadban nevezett el egy fáraónéról: Bereniké fogadalmat tett, hogy feláldozza aranyfényű haját, ha hitvese sértetlenül tér vissza az asszírok elleni háborúból. A fáraó győztesként tért haza, Bereniké pedig levágta haját, és egy tincset belőle a […]

Rendszerváltás római módra | Nagy Mihály: Nyugaton kelt a Nap

október 26, 2025 Írta:

0

Pál Attila | A hetvenes évek Magyarországa ki volt éhezve a szenzációra. Akkoriban még nem árasztották el a képernyőket a celebek, akiknek összeszólalkozásai, szerelmi és egyéb csatározásai ellátták volna a lakosságot csámcsogni valóval. (Ellenben voltak film- és színpadi sztárok, továbbá megérdemelt munkával hírességgé nőtt személyiségek…) Sőt az egypártrendszerből adódóan a politikusok sem a nyilvánosság előtt […]

Míves miniatúrák ǀ Légrádi Gergely: Éppen annyi

szeptember 10, 2025 Írta:

1

D. Magyari Imre | Jó annak, aki annyi rövid zongoraművet ismer és ráadásul el is tud játszani, mint Zsoldos Dávid, a kiváló zenetörténész. Aki a huszonnégy szerző negyven darabját nyilván nem zenetörténészi, hanem baráti minőségében társította Légrádi Gergely új kötetének néhány oldalas írásaihoz. Írás és muzsika ilyetén összekapcsolását igazán kiváló ötletnek tartom, annyira tetszik, hogy […]

Négykezes önéletrajz ǀ Fábri Péter–Jolsvai András: Mire megszülettünk

január 31, 2025 Írta:

0

D. Magyari Imre | Fábri Péter 1953. december 21-én, Jolsvai András 1953. december 19-én született. Szinte napra pontosan egyidősek, de nem ezért barátok. Jolsvai azt találta ki, árulja el Fábri a Kivezetőben, hogy „írjunk egy beszélgetős önéletrajzot és készüljünk el vele a majdnem egyszerre bekövetkező születésnapunkra”. Ő a maga részéről nem fogott volna bele ilyesmibe, […]

Fábri Péter, Jolsvai András: Mire megszülettünk (részlet)

január 31, 2025 Írta:

0

Bevonulás és kivonulás JOLSVAI ANDRÁS: Nem emlékszem, hol találkoztunk először. Minden bizonnyal Vásárhelyen, hetvenkettő kora őszén. Nyilván elmasíroztunk egymás mellett, mondjuk. Beszélni biztosan nem beszéltünk, arra emlékeznék. Mint ahogy arra is emlékszem, mekkora port vert föl ott a laktanyában a történeted. Hónapokig foglalkoztatott bennünket, szurkoltunk neked nagyon, te voltál a mi Pillangónk, aki megszökött az […]

Bársony dúdolás, selyem fütty | N. Tóth Anikó: A szalamandra mosolya

január 15, 2025 Írta:

0

Tóth Zsuzsanna | Ritkán kerül az ember kezébe olyan finomságú dolog, mint N. Tóth Anikó könyve – óvatosan kell bánni vele, hiszen olyan, mint a babitsi „hímes lepke kényes, dupla” szárnya, le ne verjük róla a „szivárványos zománcot”. A szalamandra mosolya, amely alcíme szerint A selmeci különös hölgy legendáriumából való, nem csupán címében, felépítésében is […]

N. Tóth Anikó: A szalamandra mosolya (részlet)

január 15, 2025 Írta:

0

Kő utca 5. A hajnali kertet a Tanád felől könnyű futamokban érkező szél rendezgeti. Surran a fény a mocorgó ágak, gallyak között. Harmatgyöngyök gurulnak a tulipánok borzongó szirmain. A bokrok alatt neszek kószálnak. A lapos kövekkel foghíjasan kirakott, vakmerően emelkedő ösvényen könnyedek a lépteim, finoman suhog a szoknyám. Felsóhajt a sziklafal előtt a lóca, ahogy […]

Észvesztő helyek | Vass Norbert: Kappanfölde; Baróthy Zoltán: Az utolsó napok

november 21, 2024 Írta:

0

Szeifert Natália | Szubjektív olvasónaplómba a frissebb olvasmányaimból választottam most kettőt. Nagyjából egy időben olvastam őket, és mintha mindkét kötet a maga módján a végítéletet hordozná. „[J]ó szórakozást a somogyi apokalipszishez” – így dedikálta nekem a szerző a kötetet, és azért kezdem ennyire személyessel, mert ennél pontosabban magam sem foglalhatnám össze a Kappanföldét: Somogyi apokalipszis. […]

Templom ǀ Gergely Ágnes: Az én száz versem

augusztus 15, 2024 Írta:

1

D. Magyari Imre | Épp a Moszkva Kálmán téren vártam a villamost, amikor jelzett a mobil (Bachot játszik; most ennyit a magaskultúra örvendetes demokratizálódásáról). Gergely Ágnes hívott, amit nem szokott, mert – valamilyen középkori spanyol illemkódexhez tartva magát – szerinte mindig a férfi keresi a nőt, tehát ez egész különleges alkalomnak számított. Felvettem, neki egy […]

Gergely Ágnes: Az én száz versem (részletek)

augusztus 15, 2024 Írta:

0

  Gergely Ágnes: Az én száz versem Kalligram Kiadó, Budapest, 2024 176 oldal, teljes bolti ár 3500 Ft

Egy boldog család | Jolsvai András: Édesszájúak

július 29, 2024 Írta:

0

Somogyi András | Jolsvai András mesél friss könyvében, az Édesszájúakban. Tudatosan felvállalja az elbeszélő szerepét, s időnként kikacsint az olvasóra: Jaj, mit is beszélek, mondja, elnézést kérve egy nem teljesen szándéka szerinti fordulatért. Humoros megjegyzésekkel, szellemes kitérőkkel fűszerezi a szövegét, és csak ha már elmosolyodtunk vagy nevettünk egyet, akkor vesszük észre mennyire elgondolkodtató volt a […]

Jolsvai András: Édesszájúak (részlet)

július 29, 2024 Írta:

0

~~ 1 ~~ Zimmerl József minden reggel felpofozta a fiát. Abban a korban, amikor ez a történet játszódik, s amit az utókor boldog békeidőknek nevez majd el, az ilyesmi nem volt túlzottan szokatlan. A családfő szinte korlátlan ura volt a házközösségnek, s az alárendeltek testi fenyítése a nevelés bevett eszközének számított. Furcsának talán csak az […]

Hullámzó élet | Odze György: Kísértés

július 18, 2024 Írta:

0

Somogyi András | Nincs hőse ennek a történetnek, csak antihőse. Odze György regényének főszereplője, Véges András nem vonzó személyiség. Egész életét hazugságok szövik át, és mintha ezeket is magyarázná, végtelenül hosszúnak érezhető – akár egész oldalas – bekezdéseken át moralizál, boncolgatja cselekedeteit, érzelmeit. Gyermekkorában feltették neki a kérdést: Mi akarsz lenni? – amire nem tudott válaszolni, mivel […]

Odze György: Kísértés (részlet)

július 18, 2024 Írta:

0

Ki vagy? Ez a kérdés. Ki lehetnél? Ez sokkal fontosabb kérdés. Ki lehetnél, ha akarnál? Ez az igazi kérdés. De hát vele minden rendben van. Véges András harminchárom éves ügyvéd, a többnyire mocskos perekkel foglalkozó Kállai és Birkás iroda munkatársa most úgy érezte, hogy a sikerei csúcsán jár. Kívül magabiztos, belül bizonytalan. A sikerek csúcsán […]

Múltba nyúló megoldatlanságok | Kovács Bálint: Vágták volna le

január 15, 2024 Írta:

0

● K A R Á C S O N Y U T Á N  I S A J Á N L J U K ● H. Móra Éva | Hogy mi az, amit le kellett volna vágni, hogy mire utal Kovács Bálint első regényének talányos címe – ami az egyik szereplő szájából hangzik el –, […]

Működteti a WordPress.com.