Előszó Kalandra hívom az olvasót, aki úgy érzi: itt az ideje, hogy a telefonjának kijelzőjét bámulva, mások képeinek és videóinak görgetése közben, vagy éppen két bejegyzés közzététele között végre ne csak mások életébe nyerjen bepillantást, hanem saját magába és a környezetének működésébe is. Ez a könyv azért született, mert… …itt az ideje, hogy szembesüljünk az […]
2025.07.01.
Marosán György | A címben megfogalmazott kérdés megválaszolásával az elmúlt két évszázadban sokan megpróbálkoztak. Elgondolkoztató azonban, hogy minél kevésbé fogtak bele a világot megváltoztató gondolatok valóra váltásába, annál kedvezőbb kép alakult ki róluk az őket követő nemzedékekben. Napjaink eseményei azonban nemcsak érthetővé, de indokolhatóvá is teszik az alapvető történelmi változásra utaló kérdést. Tagadhatatlan ugyanis, hogy […]
2025.06.30.
Paddington | Talán nincs olyan könyvmoly, aki ne álmodozott volna arról, hogy saját könyvesboltot nyit. E sorok írója évek óta abban reménykedik, hogy megnyeri a lottót (ha nem is a főnyereményt, de azért valami komolyabbat), és megnyitja álmai boltját. Egy könyvesbolt, jó kávé, kötés és horgolás, valamint az irodalom szeretete mind olyan elemek, amelyek külön-külön […]
2025.06.29.
L.I. KönyvParfé | Körülbelül egy éve olvastam Daisy Wood magyarul akkor megjelent regényét. A Párizs elfeledett könyvesboltja teljesen levett a lábamról. Magával ragadó és kerek a történet, Wood remekül érzett rá, hogyan kell megfogni az olvasót és a történet végéig megtartani. A közelmúltban megjelent művében, A windsori kastély könyvtárosában, hasonló eszközöket használ. Ha csak a […]
2025.06.27.
Csikvári F. András | A polcomon ott sorakoznak Mérő László művei, természetes tehát, hogy a könyvhéten megvettem az új kötetét. Ilyen ígéretes címet – A pénz kettős természete, avagy a pénz biológiája és pszichológiája – nem lehet kihagyni. Kicsit gyanús volt a címben ez a kettős természet, miután a pénznek több mint két természetéről eleve tudunk. […]
2025.06.27.
Előszó Húsz éve jelent meg első könyvem a pénzről Az élő pénz címmel. Mindmáig ezt tekintem a legkevésbé sikerült könyvemnek. Sok olyan olvasó, aki a korábbi könyveimet szerette, ebben a könyvben elakadt, túl nehéznek találta. Ezért alaposan átdolgoztam, sok helyen teljesen újraírtam, száz oldallal le is rövidítettem, így született meg tizenhét éve A pénz evolúciója […]
2025.06.26.
H. Móra Éva | A mai felnőtt generáció jó része bizonyosan olvasta Móra klasszikusát. Jó része, nem mindenki, hiszen a húszas-harmincas korosztály már kapott választási lehetőséget kisdiákként, s nem kellett „kötelezően” elolvasni a Kincskereső kisködmönt. S ha nem volt kötelező, hát nem olvasták. Kár. (Az okokról hosszasan beszélhetnénk, érvelhetnénk pró és kontra – nem teszem.) […]
2025.06.25.
Ládonyi János | Bár a cím fényes kardot ígér, az előjelek baljósak. Lev Grossman – háta mögött elismerésre méltó fantasy-múlttal, többek közt a Varázslók-trilógiával – beállt a sorba. A legendák Arthur királyával ellentétben nem a kőtömbből kellett kihúznia Excaliburt, hanem bizonyítania: igenis képes újat mutatni a közkedvelt témában. A lehető legegyszerűbb módon látott hozzá, egyedi […]
2025.06.22.
Riedl Annamária | 1942-ben járunk, Gianni Solla az apró, dél-olaszországi faluba, Torába viszi az olvasót. Ez az eldugott település mintha egy másik világban létezne, távol a háború zajától, mégis mélyen átitatva annak szemmel nem látható, de pusztító következményeivel. E szűkös univerzumban a helyi parasztok mindent tudnak a mindennapi munkájukról, ám azon túl szinte semmit. Az […]
2025.06.22.
Első rész ~~ A disznópásztor Tora e Piccilli (Caserta), 1942 Torában disznópásztorként ismertek engem, én voltam a csak Furtunànak nevezett tüdőbajos, analfabéta gombász, Tommaso Raffaele Fortunato egyetlen fiúgyereke, aki a casertai fasiszták alapszervezetéhez tartozó apja tizenöt disznaját őrzi. Falusiak voltunk, mindent tudtunk a földről meg az állatokról, de semmit sem az emberekről. Apám azt mondta, […]
2025.06.20.
Fazekas Erzsébet | Leginkább egy anyós képes arra, hogy az új (vagy akár a régi) házaspár egyik/mindkét tagjának életét megkeserítse. Nem véletlenül született annyi anyósgyalázó vicc e témában. Ő az, aki mindig jobban tudja, hogyan kell jól szeretni a fiát (ritkábban a lányát), továbbá gyereket nevelni, húst sütni, háztartást vezetni, s egyáltalán a világot belakni… […]
2025.06.20.
Anyám nemrégiben halt meg, én mégis inkább a fiamat gyászolom. Aki nem halott, sőt, nagyon is él. Egy városban lakunk, szinte egy városrészben. Gröndal és Midsommarkransen gyalogosan, jó tempóban alig félórányira van egymástól, ha az ember, ahogy én is, szeret sétálni. Mostanság azonban inkább autóval jártam arra. Nincs már annyi energiám, mint azelőtt. Főleg, hogy […]
2025.06.19.
Laczkó Ilona Adél | Utánagondoltam, milyen sokféle értelemben használhatjuk a lelépni igét. Például arra, aki hátrahagy csapot-papot, és külföldön próbál szerencsét, keresi a boldogulás lehetőségét. Az is lelép, aki kibújik a felelősség vállalása alól, vagy aki egy párkapcsolatban nem tud együttműködni a másikkal. Az egyik fizetés, a másik köszönés nélkül lép le. És akad olyan […]
2025.06.19.
PROLÓGUS A legtöbben nem úgy kelnek fel, hogy aznap meghalnak. Akkor talán jobban átgondolnák, mit vesznek fel. A férfinak ez jár a fejében, miközben a telefonján a három héttel ezelőtti képeket pörgeti át. Könnyek már nincsenek, a cinizmus vaskupolája teszi a dolgát. A számla várhatóan csak évekkel később fog megérkezni, kérdés, hogy egy trauma vagy […]
2025.07.02.
0