Egy tizennyolc éves szemével | Duba Gábor: Szabadon foglak

Jolsvai Júlia |

Duba Gábor regénye egy fiatal lány útját mutat­ja be az élet egyik legkritikusabb idő­sza­kában: tizennyolc éves korában, épp az érettségi körül. Ekkortájt ren­ge­teg minden történik az emberrel, amennyi talán egy egész életre elég lehetne – bár később azért az élet rácáfol erre.

Saci – az egyes szám első személyű elbeszélő – tizennyolc évesen kívülállónak érzi magát, különlegesnek, másnak, mint a többiek. Ismerős érzések ezek, valószínűleg a kamaszok többsége így érzi. És tényleg, ebben a kor­szak­ban valóban mások is, hiszen erős bennük a különbözni akarás vágya, meg is tesznek mindent – külsőségekben, illetve énhatáraikat feszegetve – azért, hogy valóban egyediek legyenek. És lesznek is. Vagy annak hihetik magukat. Csak sokszor azzal nincsenek tisztában, hogy ezen a folyamaton a kamaszok nagy része átmegy – hogy aztán legyen mire visszaemlékezni negyvenes éveikben (a társadalom megbecsült tagjaként).

Saci története mintegy sűrítménye annak, amin egy kamasz átmegy/átmehet ebben a korban. A teljes bezárkózás, a magány, aztán a nyitás a kortársak felé, felnőtt fejjel nézve rémisztő bulizgatások (tényleg csoda, gondolja utólag az ember magáról is, hogy túlélte ezt az időszakot), füvezés, óriási szerelem, melynek tárgya hirtelen meg­okolat­lanul köddé válik. (Azért a végére ennek oka is kiderül.) Aztán még a folyamatos önreflexió, a szülők teljes és abszolút el nem fogadása és meg nem értése, leszbikus kaland – és sorolhatnám még hosszabban is.

Saci váratlanul, az előzményekből nehezen következtethetően, barátra talál Kyra szemé­lyében, aki – ez azért már tényleg a hihetőség határát súrolja – dominaként dolgozik. Idősebb, tömött pénztárcájú ügyfelek között mozog. Kyra elviszi magával egy, az e kör által szervezett buliba Sacit, ahol a lány sorsa szerencsés (?) fordulatot vesz: megismerkedik egy huszonöt évvel idősebb férfival, Zolával. A férfi idegenül mozog ebben a közegben, csak a networking mozgatja, belsőépítészként dolgozik az újgazdagoknak. Hamarosan kiderül, hogy nem szabad (értsd: kihúzott lutri…), ahogy ez ebben az életkorban végül is érthető, de hát hatalmas szerelmük átlendíti őket az akadályokon.

• Olvass bele!

Erénye a kötetnek, hogy Saci gondolatait, érzelmeit (melyek sokszor klisészerűek, ez nem tagadható) hitelesen, plasztikusan közvetíti. A párbeszédek között viszont sokszor akadnak elég életidegenek. Nehezen hisszük el például, hogy egy huszonéves ilyen mondatokat ejt ki a száján: „Ha minden pontot látnál az életedben, megrémülnél. Elég minél több olyat megélned, ami éppen akkor jó, eltalál, felráz vagy rendbe tesz. Ezeket a pontokat úgyis rendkívül unalmas és egyhangú vonalak kötik össze.”

A szerző néhol eltalálja azt a hangot, az a stílust, amelyet egy tizennyolc éves használ, bár véleményem szerint ez a korosztály sokkal inkább szlengben beszél. Időnként irodalmi reminiszcenciákkal is él, például Eric Segal művére utal, a Love storyra.

Egészen meglepő, hogy a könyvet egy férfi írta. Duba Gábor a reklámszakmában dolgozik, dalszövegeket ír (Bon-Bon), és még sok mindent csinál. A Szabadon foglak az első regénye. Az első visszhangok alapján úgy tűnik, Saci kortársai így vagy úgy magukra ismernek a zűrös, csapongó kamaszban. Ez pedig igazolja a kiadó bátorságát.

Külön kiemelendő a könyv végén található köszönetnyilvánítás. Ez a magyar könyvkiadási gyakorlattól meglehetősen idegen, az angolszász műveknél a könyvek elengedhetetlen tartozéka. A szerző külön megköszöni a szerkesztő munkáját (!). Nem nagyon találkoztam olyan magyar kötettel, ahol ezt megtették volna, pedig a szerkesztő nélkül a könyv soha nem lenne az, ami. Olykor a könyvvel kapcsolatos munkák oroszlánrészét ő végzi. Szintén köszönetet mond a borítótervező és a tördelő munkájáért – ez is üdvözlendő. Jó lenne, ha ez a hagyomány meghonosodna a magyar könyvkiadási kultúrában is.

Duba Gábor: Szabadon foglak
WOW Kiadó, Budaörs, 2015
328 oldal, kiadói webshop ár 2790 Ft
ISBN 978 963 121 9975

* * *  * * *

A könyv kiadói fülszövege

A nevem tudták, az arcom ismerték. De csak én tudtam, ki és mi van mögötte.

Csak azért illeszkedtem be mindenhol, hogy ne lássák, valójában kilógok a többiek közül. Más­ként gondolkodtam és másként láttam a világot, mint a többi 18 éves.
Egy nap mégis rátalált valaki a hozzám vezető útra. Mindent nekem adott, és aztán el is vette tőlem.
A sokkból megértettem, hogy minél több olyan pillanatot kell megélnem, amely éppen akkor jó, eltalál, felráz vagy rendbe tesz.
Minden ajtón benyitottam.
Fű, pia, menekülés, bulik és új barátok az életemben: egy domina, egy leszbikus lány és egy díler. Feszíteni akartam a húrt, nem féltem semmitől. Hajtott a kíváncsiság, meg akartam tudni, ki vagyok igazán.
És most itt van ez a férfi. Ideküldték nekem valahonnan, hogy elvegye az önkont­rollomat, és cserébe megkapjam önmagamat.
Szinte az apám lehetne, és mégis… Tudok annyit róla, ami ahhoz kell, hogy még többet akarjak.