Ch. Plummer mint Caesar az Uránia mozivásznán | Shaw: Caesar és Kleopátra

BJI |

A londoni Globe Színház és a National Theatre mellett egy hasonlóan magas színvonalú intéz­mény előadását láthatják a nézők az Uránia Nem­zeti Filmszínházban. G. B. Shaw Caesar és Kleo­pátra című vígjátékát vetítik szeptember 30-án a kanadai Stratford Festival produk­ció­já­ban. A férfi címszereplő az Oscar-díjas Chris­topher Plummer.

A Caesar és Kleopátra szellemes és csábító vígjáték a veterán római politikai stratéga és a elbűvölő, tinédzser egyiptomi királynő közötti kapcsolatról. A stratfordi előadást a The New York Times „a társulat lenyűgöző jelenlegi évadjának tetőpontjaként” üdvözölte. Most a moziközönség is tanúja lehet a legendás kanadai színész, Christopher Plummer (Caesar) játékának, és meg­ta­pasztalhatja Shaw színjátékában a drámát, az intrikát és a komédiát.

Az előadás női főszereplője Nikki M. James (Kleopátra), aki a későbbiekben megkapta a Legjobb musical színésznő 2011-es Tony-díját Nabulungi szerepéért A Mormonok Könyvében. A kiemelkedő színvonalú előadást a világ­hírű kanadai Stratford Festival színpadán rögzítették (2009), a moziváltozat a kitűnő operatőri munkának köszönhetően Shaw darabjának valós élményét ragadja meg.

A színházi közvetítést – hasonlóan A vihar című Shakespeare-mű tavasszal bemutatott Stratford-pro­duk­ciójához – a Pannonia Entertainment forgalmazza.

Shaw darabja eredeti nyelven látható, a magyar felirat Réz Ádám műfordítása alapján készült. A sorozat támogatója a British Council.

Az előadás egyetlen alkalommal, szeptember 30-án 19 órakor lesz műsoron az Urániában, jegyek kaphatók a Filmszínház jegypénztárában és honlapján, valamint a Jegymester hálózatában.

A szeptember végi bemutatót követően októbertől a Shakespeare’s Globe Színház és a National Theatre új produkcióival és népszerű, régebbi darabjaik ismétlésével folytatódnak a színházi közvetítések az Uránia Nemzeti Filmszínházban.

G. B. Shaw: Caesar és Kleopátra
A kanadai Stratford Festival előadása,
130 perc, angol nyelven,
magyar felirattal

Rendező: Des McAnuff

Szereplők:
Christopher Plummer – Caesar
Nikki M. James – Kleopatra
Diane D’Aquila – Ftatatíta
Peter Donaldson – Rufio
Timothy D. Stickney – Pothinus
Steven Sutcliffe – Britannus
John Vickery – Lucius Septimius

*

Érdekes elolvasni Bárdos Artúrnak (aki egyszerre volt rendező, esztéta, költő, dramaturg, publicista) a Nyugatban megjelent cikke néhány részletét, milyennek látta száz évvel ezelőtt.

(…) A címben szereplő két főszemély nincsen semmi drámai vonatkozásban egymással. Sorsuk független egymásétól, azaz hogy csupán az egyiké függő a másiktól, de ez sem emberileg, csak hatalmilag és annyira, hogy kizár minden drámai mellérendeltséget, erőkifejtést, tehát ütközést. Caesar annyira fölötte áll Kleopátrának, (…) hogy ő, e drámában az egyetlen erő, ő sem cselekszik, csak történtet, csak általa és körülötte történik a történelem végzetszerű szükségességgel. Hogy ez az emberi monumentum ezenfelül tele van apró, naiv gyarlóságokkal – hazugságokkal, furcsaságokkal, pózokkal –, az csak a Shaw jellemzésének gazdagságát mutatja, de éppen nem használ az alak drámai reliefjének.

Ebben a drámában nincs belső történés sem (érdekes, hogy külső, helyzeti meglepetés számos van benne), nem mutatkozik az előrefejlődésnek semminő vonala. Caesarral, a főalakkal, sőt az egyetlen alakkal, nem történt, nem is történhetett semmi, sorsának kimért útján egy epizód, egy apró természeti tünemény: csak ennyi volt az ösztönök leánya, Kleopátra, ő megy tovább, kilép a drámából (…)

Röviden: a Caesar és Kleopátra nem dráma, ez igaz, ez megállapítható, csak azt ne gondoljuk, hogy ezzel fölébe kerekedtünk Shaw-nak, csak azt ne, hogy ő ezt drámább drámának akarta, mint amilyennek sikerült. A kérdés csak az: úgy, amint van, megéri-e nekünk az elolvasás vagy a megnézés fáradságát? Az elolvasásét, azt hiszem, bizonyosan. A Caesar alakjában több van, mint dráma: világnézet. Nem egy vallomásában, mégis, több mint bölcsesség: szépség van. Ötlet, nem egy sekélyes, de szellemes is, több mint amennyi egy dráma inventáriumát kötelezi. (…)

És végül, az uralkodás, mint tudomány, mint tantárgy: roppantul eredeti és mulattató. (…)

(1913)