Strandra is! Na és? | Eoin Colfer: Meglőve

Cserhalmi Imre

Sohasem találtam indokoltnak azt a lesajnálást, amely bizonyos könyvek értékelését így sommázta: „Strandra való”. Ugyanis a strandon éppen elég dolog van, ami a figyelmet felkeltheti, sőt lekötheti, és ha ezek vonzerejét a könyv legyűrni képes, akkor annak nem jelentéktelen erényei (is) lehetnek. Például az, amit ugyancsak sommásan így szoktak jellemezni: „Nem lehet letenni.”

Nem állítom, hogy ezt a krimit lehetetlen letenni, de azt igen, hogy nehéz. Természetesen mindenek előtt az íróra kell gyanakodunk: az ő érett, sőt ravaszul kifinomult eszköztára a ludas ebben. Megszokhatta már, aki akarta, hogy a krimik zöme egzotikus, ismeretlen tájakra hurcolja hőseit, hogy egészen különleges, excentrikus lényekké formálja őket, hogy vérözönt és fegyverarzenált zúdít az olvasók nyakába, hogy létező vagy elképzelt technikai csodavívmányokkal operál, hogy a cselekmények időpontját a múltba vagy éppen az elképzelt jövőbe helyezi. Nos, Colfer úrnak minderre nincs szüksége. Krimijének alig 4-5 szereplője van, nagyon a mában, és mindössze egy nem túl színvonalas amerikai kaszinócskában, illetve a környékén játszódik. És a történet mégis sodró erejű, mégis van benne rengeteg rejtély, izgalom, no meg, persze, sok váratlan – ám logikus – megoldás.

A főszereplő egy kidobóember (ír származású, egyébként). Hát, ez nem a patyolat tiszta előéletek és jellemóriások világa, errefelé, bizony, a halálosztás – de legalább a kómához segítés –, továbbá a megfizethető szerelem- és csalás-szolgáltatás a mindennapi élet rutintevékenységei közé tartozik, és mégis, igen, ne titkoljuk: szerethetők ezek a figurák. A kínjaikkal, a szenvedélyeikkel, az egész elfuserált életükkel is képesek olyan emberi értékek hordozóivá, sőt védelmezőivé válni, mint barátság, kötelességtudás, segítőkészség, önfeláldozás. Ezek az emberek mindig vállalt (!) önhibájukból és azon kívüliekből is egyik zűrös helyzetből a másikba keverednek. De – mondhatnánk kissé cinikusan – érdemes, mert lenyűgöző az a bátorság, ötletesség, optimizmus, akaraterő, amelyekkel ezekből újra és újra ki tudnak mászni. Ezért tudunk szurkolni nekik, s talán azért is, mert őszinték. Önmaguk és mások előtt is.

Egy ízben, amikor két főszereplő halál közeli állapotban szinte egymáson fetreng (és persze ott is, akkor is „cikizik” egymást), egyikük így jellemzi a helyzetet: „Összekeveredett tagokkal heverünk, mint a leselejtezett próbababák.” A hasonlatból kiviláglik, hogy a helyzetüket inkább komikusnak, mint tragikusnak minősítik, ezért is válhat az olvasó számára tragikomikussá.

Persze, az író teszi azzá. Az ő szellemessége, ötletgazdagsága, fergeteges humora, és amit nem lehet eléggé hangsúlyozni: dialógusíró képessége. Kilóra, centire nem mértem, nem is lehet, de állíthatom, hogy a szöveg túlnyomó része dialógus. A főhős hosszú időn át még az egyik barátja szellemével is folytat afféle belső beszélgetést. A dialógusokban annyi jellemábrázolás, frappáns megfogalmazás, annyi művészi erő van, hogy a könyv Rejtő Jenő legjobb írásaira emlékeztet.

Tehát, ha valaki a strandra vinné magával ezt a könyvet, óvakodjék attól, hogy a napon kezdje az olvasást, mert mire észbe kap, esetleg már leégett.

Nem elhanyagolható feltétele a jó szórakozásnak Bori Erzsébet fordítása.

Eoin Colfer: Meglőve
Gabo Könyvkiadó, 2013

• Olvass bele!

* * *  * * *

A könyv kiadói fülszövege

Daniel McEvoy egy züllött New Jersey-i kaszinó kidobóembere, akinek napi szinten kell megbirkóznia kellemetlen vendégeikkel, eszelős szomszédjával és egyre súlyosbodó kopaszodásával. De ez mind semmi, egyszer csak tényleg beüt a krach. Egy nap ugyanis rejtélyesen felszívódik orvos barátja, a megbízhatatlan Zeb Kronski, ráadásul egykori barátnőjét, a kaszinós hoszteszként dolgozó Connie-t golyóval a fejében találják.

A lágy szívű, de azért keménykötésű Dannek olyan bűntényt próbálnak a nyakába varrni, amit nem is követett el. Miközben megpróbál kibújni az egyre szoruló hurokból, az egyetlen szövetségese egy zsarugyilkos rendőrnő lesz, az ellensége pedig egy kíméletlen drogdíler, és Dan rádöbben, hogy sokkal égetőbb problémái vannak, mint a kopaszodás elleni harca.

Az Artemis Fowl-regényeiről ismert Eoin Colfer szellemes és ellenállhatatlan bemutatkozása a krimi műfajában.

Eoin Colfer: Meglőve
Gabo Könyvkiadó, 2013
364 oldal
ISBN 978 963 689 6584